Belföld
Itt tartunk: egy követ fúj az MSZP és a Fidesz
Magasra csaptak a politikai indulatok a Reformszövetség válságkezelő javaslatai nyomán. Mondhatnánk: a szervezet független és nagy tekintélynek örvendő tagjai kiugrasztották a gyáva nyulat a parlamenti bokorból.
A két nagy párt rögtön hörögve kapkodott levegő után, majd csak annyit tudott mondani: szó sem lehet róla. Gyurcsány szerint a javaslatok dermesztőek, Orbán még nem szólalt meg, de a Fidesz elsőszámú "csípőből tüzelője" igen: Szijjártó elmondta, a leghatározottabban elleneznek minden olyan intézkedést, ami az embereket – akik nem tehetnek a válságról – még tovább bünteti.
De mik is ezek leghatározottabban elutasított dermesztő javaslatok? Tényleg vérpisilés lenne belőlük? Nézzük:
Megszüntetnék a 13. havi nyugdíjat és már most elkezdenék emelni a nyugdíjkorhatárt; egy bizonyos jövedelem felett teljesen elvennék a családi pótlékot. Viszont, sokkal drasztikusabban csökkentenék a személyijövedelemadó-terhelést és a munkáltatók terhét, mint Gyurcsány-csomagja. Az agresszívabb adócsökkentés lehetőségét a négy év alatt 2200-2300 milliárd forinttal visszavágott állami kiadások teremtenék meg. Ha pedig az embereknél maradna a pénz, a fogyasztás nem csökkenne nagymértékben.
A szociális juttatás a kulcs
Ha le kívánnánk egyszerűsíteni a Reformszövetség ajánlásait, akkor azok lényegében az eddig túl bőkezűen osztogatott szociális kiadásokat faragnák le. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a rákfenéje mindennek, hiszen a magyar állam majdnem annyit költ ilyen típusú támogatásokra, mint a svéd! Ez pedig – főként válság idején, de attól függetlenül is – nyilvánvalóan tarthatatlan. Bár ez a nyilvánvalóság úgy tűnik némelyeknek nem egyértelmű.
Mert, mint láttuk a két nagy párt rögtön ördögöt kiáltott és szaladt a szenteltvízért. Úgy meglepődtek a tervezeten, hogy köpni-nyelni nem tudtak. Pedig pont nekik kellene belátniuk, ez így nem mehet tovább. Persze ha ezt belátnák, olyan népszerűségvesztést könyvelhetnének el, hogy a fal adná a másikat. Legalábbis az eddigi politikai iskola szerint.
Mert itt van a bökkenő. Hiába van mindenki – értsd az állampolgár is – tisztában azzal, hogy cudar világ jön, hogy a magyar állam már csak hitelből képes elkerülni az államcsődöt, a politikai elit még mindig népszerűségi listákat böngész. Ilyen viselkedéssel viszont nem jutunk ki a válságból.
Alapvető szemléletváltás kell
A válság nemcsak a gazdaságban kíván határozott irányváltást, de a politikai életünkben is. Az eddigi „ki oszt többet a népnek elv” nem tartható. Eddig az került a hatalomra, aki nagyobbat hazudott. Ennek vége. Most minden egyes szavazó a tiszta beszédet akarja hallani: tudni szeretné, mire számíthat. A Reformszövetségtől megkapta a pofont, de ettől a pofontól nem sírni fog, hanem észhez térni. A kijózanító hatást a politikánál úgy tűnik nem sikerült elérni.
A két nagy párt még mindig védeni próbálja a védhetetlent, még mindig azt a rossz gazdaságpolitikát erőlteti, ami évek alatt romokba döntötte az országot. Ez a MSZP-től nem is annyira meglepő, hiszen mindez jócskán nekik köszönhető. Ami izgalmas inkább, az a Fidesz pálfordulása. Most éppen azt az osztogató politikát védik, ami idejuttatott minket, ami ellen kézzel-lábbal harcoltak. Egyszerűen nem merik a szociális támogatásokat megkurtítani. Ezzel pedig egy szószékre kerültek a nagy riválissal.
Cincognak az egerek
A két kis párt persze nem veszíthet, hiszen jelenleg be sem jutnának a Parlamentbe. Így nyilvánvaló, hogy politikai megfontolások aligha jöhetnek számításba, mikor a Reformszövetség ajánlásaira reagáltak. És láss csodát, mindketten rábólintottak. Mivel nincs mit veszítsenek, ezért maradtak a racionális szempontoknál. Mind az MDF, mind az SZDSZ támogatja a javaslatokat.
Az SZDSZ ezzel azonban kutyaszorítóba került. Az Országgyűlés jelentős többsége (MSZP-Fidesz) az általuk egyetlen kiútnak ítélt javaslatcsomagot nem fogja támogatni. Vagyis, ha a liberális párt a Reformszövetség terveiben látja az ország számára a kiutat, akkor kénytelen támogatni az Országgyűlés feloszlatását. Ha azonban nem támogatja, azzal saját politikáját fogja a szemétdombra hányni – és ezzel végérvényesen beismeri, nem az ország sorsa, hanem a saját túlélése az első. Avagy olyan kompromisszumkészségét igazolja, mely a kevésbé rossz elvét vallja, hiszen a kormány programja ugyan közel áll ahhoz, amit a SZDSZ szeretne, de a Fidesz programja vagy ismeretlen, vagy felbukkanó morzsái meg sem közelítik a Reformszövetség tervét. Ma délután kiderül.