Modern gyarmatok

A modern kori gyarmatokra általában fel sem figyelünk, gyakorlatilag létüket sem ismeri az emberek nagy többsége. Franciaországnak például nem egy „tengerentúli megyéje” és területe van, a sajtó mégis csak a most erőszakba forduló tüntetés során említette meg az egyébként is sínylődő, sokszor hurrikán sújtotta területet.

Ami kiverte a biztosítékot: Guadeloupe

Guadeloupe Franciaország egyik, a karibi térségben elhelyezkedő, több nagyobb szigetből és kisebb szigetcsoportokból álló tengerentúli megyéje. Az eredetileg Angliához, majd befolyásilag Svédországhoz tartozó szigetvilág 1818-tól lett francia gyarmat (mind Napóleonnak, mind más, korábbi francia forradalmároknak komoly befolyásuk volt a szigeten) és 1946-ban vált tengerentúli megyévé – a másik három ilyen területtel együtt. 2007-ben kivált belőle a Szent-Martin és Szent- Barthélemy sziget, "elrabolva" így területe 4,4, lakossága 8,5 százalékát. Jelenleg kicsivel több, mint négyszázezer ember lakja a 1628 km2-es területét.

A terület problémája nagyjából ugyanaz, mint az összes hasonló gyarmat-szerű területnek. A lakosság nagy része (itt 90 százalék) az anyaország szempontjából kisebbségi lakos (itt Afrikából származó feketék), mégis a helyi kisebbség (itt a fehér franciákból álló 5 százalék) kezében van az irányítás és a pénzügyi szektor nagyrésze. Így az alja-munkát végzők és a szegények is jellemzően a többségi helyi lakosok közül kerülnek ki. Az árak magasabbak, mint az anyaországban – az exportköltségek miatt -, de a fizetések közel se érik el az ottani átlagot, ezért jóval rosszabbak az életviszonyok.

Most a gazdasági válság hatására azonban az árak annyira magasra szöktek, hogy öt hete tüntetéssorozat bénítja meg a szigetországot, és átlagosan 200 eurós béremelést követelnek az alsóbb rétegeknek. Természetesen a kormány elképzelhetetlennek tartja az ekkora mértékű bérnövekedést, ám Nicolas Sarkozy államfő feje már jó egy hete fáj a karibi kérdéstől – főleg hogy a többi tengerentúli megyére is kezd átterjedni a lincshangulat.

Mivel a kiküldött, tengeri területekért felelős miniszter, Yves Jego hamar visszamenekült Párizsba – és két, a tüntetők szerint a helyzetet helyi ismeretek hiányában kezelni képtelen közvetítővel tért vissza – a tüntetők dühe csak fokozódott. Annyira, hogy keddre virradóan komoly összecsapások alakultak ki a tüntetők és a rendőrök közt – a szabályos utcai harcok a mai napig nem csillapodtak. Sarkozy közleményben jelezte, hogy a héten hivatalában fogadja az általános sztrájkot meghirdető kollektíva képviselőit, de kérdéses hogy fognak-e jutni bármilyen megoldásra?

Martinique

Martinique egy kis sziget a Karib-tengerben. Gyakorlatilag a kis-Antillák része, és Franciaország egyik tengerentúli megyéje. 1,128 km²-es nagyságával és 204.000-es lakosságával nem számottevő terület. A francia befolyás Richelieu bíboros által kreált Amerika Szigetei Társasággal kezdődőtt 1636-ban, majd tizenöt évvel később a teljes szigetvilágon kiterjedt a francia befolyás -amely az eltelt évszázadokkal egyre gyengült és csak ezen a területen maradt meg (Guadeloupe közeli szomszéd).

1902-ben kitört a Mont Pelée vulkán, elpusztítva a fővárost, annak 29000 lakosával. Az elkövetkező években hurrikán és földrengés is pusztított, amely több cukornádültetvényt tönkretett (ez a sziget fő gazdasági forrása). Bár a sziget a Karibi térség egyik leggazdagabbja, de ezt csak az erőteljes francia támogatásnak köszönheti: anélkül az egyik legszegényebb lenne.

Francia-Guyana

Dél-Amerika északnyugati sarkában található, cayanne-i székhellyel irányító tengerentúli megye (nem összekeverendő a fekete kontinensen fekvő Francia-Guineával) 83,534 km2-en terül el, és megközelítőleg 221.500 ember otthona. A terület elméletileg 1667-óta francia birtoknak számított, de hatalmukat megszilárdítani csak afrikai rabszolgák behozatalával, és a portugálok elűzésével 1817-ben tudták. 1885-től börtöngyarmatnak használták, amit a 20. század második felében abbahagytak, de ez a mai napi meglátszik a közbiztonságon. Gazdaságában fontos szerepet játszik a talált aranylelőhely és a kouroui űrközpont. Függetlenségről és az autonómia nagyságáról folyamatos viták zajlanak az ottani politikai erők között, amik rendszeresen csapnak át véres zavargásokba.

Réunion

Réunion szigete Madagaszkártól keletre terül el. 2512 km2-én mindössze 802. 000 főnyi lakosság és két vulkán található. Portugál hódítók fedezték fel az akkor még néptelen szigetet 1635-ben, de három évvel később már a franciák birtokába került. A kismillió átnevezésen átesett sziget fontosságát a Szuezi-csatorna megnyitása jelentette, hisz fontos megállóhely lett a kelet-indiai kereskedelmi útvonalaknak. Több esőesési rekordot is fönntart, de innen indult ki a moszkitók által terjesztett chikungunya-láz járvány 2005-ben, amelynek több mint 250.000 fertőzöttje volt. Gazdasága főleg az agrárágazatra (cukornád) és a turizmusra épül, komoly amerikai beruházásokkal. Az egy főre eső GDP Afrikán belül itt a legmagasabb.

És így tovább…

A sort fojtathatnánk Franciaország „tengerentúli területeivel” (Mayotte, Francia-Polinézia, Wallis és Futuna, Új-Kaledónia stb.), a Brit-külbirtoknak számító Szent Ilona szigettel, vagy a Madeira-szigetekkel, amely Portugália önálló tartománya. Külön kategóriát alkot a Dániához tartozó Grönland.

A gondok közösek: a helyi lakosokat elnyomják, de az anyaállam támogatása nélkül talán minden sokkal rosszabb lenne. Hogy ezeknek a felettébb távol eső területeknek a sorsa megoldódik-e valaha, az csak az anyaországtól függ, akiknek sokszor nem is hajt hasznot a távoli terület fenntartása. De a terület az terület, a népesség az népesség, és a presztízs, az meg presztízs.