Kultúra
Richie Kotzen: „Nem mondhatnám, hogy megfertőzött a rock and roll…“
A gitár virtuóz másodjára látogatja meg a honi, kiforrott zenei ízléssel megáldott, megnyugodni látszó 30-as rockereket. Interjúnkban korrekt válaszokkal lát el minket, és a cikis 80-as évek megemlítésére kapcsán sem jön zavarba.
Mesélj egy kicsit a tizenéves Richie Kotzen-ról! Hogy, s miként „fertőzött meg” a Rock? Hosszú volt az út első saját KISS lemez és az első zenekarod alapítása között?
– Nem mondhatnám, hogy megfertőzött a rock and roll, egészen fura világban éltem, amiről egyet tudtam, mindenképpen ki akartam törni belőle. A szüleim szobájának egy része szinteltolásos volt, és azt a dobogót használtam színpadnak. Már kisfiúként is ott álltam egész nap és azt játszottam, hogy híres zenész vagyok, állandóan nekem kellett szórakoztatnom az egész rokonságot. A nyolcvanas évek elején másfajta zenéket hallgattam, mint a kortársaim, én Janis Joplinért és Jim Morrisonért voltam oda. A középiskolában ennek ellenére egy bandában játszottam, akikkel mindenfajta akkori menő slágereket játszottunk.
Hogy emlékszel vissza a 80-as évekre? A Glam korszakot manapság a „vicces” kifejezéssel illetik, kritikusok szerint stadion-rock megjelenésével elveszett a rock’n’roll lényege. Te hogy látod ezt a dolgot? Mi a véleményed a mai rock helyzetéről?
– Manapság sok mindenből viccet csinálnak az emberek, de ez butaság. Minden korszaknak megvan a maga szépsége, és amit ma viccesnek érzünk, azt akkor véresen komolyan vettük. Tény, hogy ma már más a helyzet, akkor mindenki tényleg mindenfajta cél nélkül, szórakozásból, a buléirt, a csajokért akart zenélni. Ma már iparág lett ez az egész, legyen szó a lemezekről vagy a koncertekről.
Nagyon termékeny vagy, 1989 óta szinte folyamatosan készíted lemezeidet. Mikor fogynak el az ötletek?Az idők folyamán folyamatosan tágult a zenei ízlésed, vagy mindig is ilyen tág látókörű voltál?
– Ha kreatív típus vagy, akkor mindig lesznek új ötleteid. Az a lényeg, hogy nem szabad tudatosan elhatároznod, milyen zenét szeretnél csinálni, mert akkor pont ez a fajta belülről, vagy talán inkább felülről jövő sugallatt elől zárod el magad. Bár sokan szidják, én végtelenül hálás vagyok az internetnek, mert így minden zenekarnak lehetősége van arra, hogy megmutassa magát az embereknek és nem kizárólag a lemezkiadóktól függünk. Azzal általában az a probléma, hogy mindenhol ül egy ember, aki át akar formálni olyanná, aki nem te vagy, és ezzel már véged is van. Így pedig nem kell egy hozzá nem értő idiótával sem harcolni.
És utolsónak jöjjön – nekünk magyaroknak – a kedvenc kérdésünk; Hogy tetszik Magyarország? Ilyenkor szokásos azt mondani hogy „ finom a gulyás, szépek a lányok ,gyönyörű város, és az emberek kedvesek”, de kérlek legyél velünk őszinte!
– Sajnos annyira sűrű a turné, hogy általában nincs időm körülnézni ott, ahol járok. Múltkor is csak éppen valamit láttam Budapestből, de az nagyon tetszett.