Kultúra
Downey jr. és Rourke, a két nagy visszatérő
Újra a vörös szőnyegen: Oscar ide vagy oda, Robert Downey jr. és Mickey Rourke vitán felül az Amerikai Filmakadémia 81. díjkiosztójának nagy visszatérői. A nyolcvanas években egy sor ünnepelt alakítás után lábuk előtt hevert a világ, ölükbe hullt a csillo
A kilencvenes években viszont magukkal voltak elfoglalva: Rourke profi bokszolónak állva önpusztító életével nullázta le magát, míg ifjabb Downey egyik drogtól a másikig menekült, végül csaknem egy évet a börtönben is lehúzott.
Az évtized elején még nem sokan akadtak a filmvilágban, akik bizalmat mertek volna szavazni nekik ilyen múlttal a házuk mögött. Rourke-nek először 2005-ben, a Sin Cityvel sikerült ismét felhívnia magára a figyelmet. Downey tavaly A Vasemberrel váltott ki elégedett morajt.
Hollywood azonban semmit sem szeret úgy, mint a megtért "bűnösöket", mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy február 22-én, vasárnap mindkét színész Oscar-jelöltként vonulhat végig a filmakadémia ceremóniájának helyt adó Kodak Színház vörös szőnyegén.
Az 56 esztendős Rourke a The Wrestler című pankrátordrámával kapaszkodott ki a gödörből, amelynek sztorija sok hasonlatosságot mutat saját életével. Larry Gross, a Dél-Kalifornia Egyetem kommunikációs iskolájának igazgatója szerint várható volt, hogy ezzel a szereppel Rourke bejut a legjobb színészjelöltek közé az Oscar-versenyben, mert egyfajta Rocky-mentalitás tükröződik benne, olyasvalakiről szól, aki tényleg mélyre zuhant, és mégis vissza tudta magát küzdeni.
Rourke teljesítményét mind a hollywoodi külföldi filmkritikusok, mind a Brit Filmakadémia nagyra értékelte, így az Arany Glóbusszal és a BAFTA-díjjal felvértezve szállhat ringbe az Oscar-szoborért. Downey jr. a legjobb mellékszereplőként lett Oscar-jelölt a Trópusi vihar című vígjátékkal.
"Ebben az a vicc , hogy egy olyan fickót játszottam, akinek minden vágya az Oscar-díj" – mesélte a 43 éves sztár, akit 1992-ben már neveztek egyszer a díjra a Chaplin címszerepéért. Downey és Rourke visszatérése a közönség számára azért örömteli, mert a felemelkedés, bukás és visszakapaszkodás ismerős történetét idézik fel, emellett mindketten olyan híres emberek, akiknek hullámhegyeit és hullámvölgyeit is (bevallva vagy sem) élvezettel követi az ember – foglalta össze Robert Thompson, a New York-i Syracuse Egyetem popkultúra-szakértője.