Sikeres a védelmi program

Hazánk legnagyobb, fokozottan védett ragadozó madara november-decemberben "tatarozza" fészkét és január-februárban már a fészkén ül. Ha ugyanannyi fióka kel ki, mint ahány pár van, akkor reális esély van az állomány növekedésére; a fészkekben egy, kettő, ritkább esetben három tojás van, s hatvan százalékban sikeres a költés. A kotlási időszak 40 nap, majd miután kikelnek a fiókák, további 80-90 napot maradnak a fészekben a kirepülésükig – mondta Horváth Zoltán a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Közép-Drávai Tájegység vezetője az MTI-nek.

A közel 2,5 szárnyfesztávolságú rétisas hatalmas fészket rak, ehhez megfelelő háromágú öreg fát kell keresnie, amelyre biztonságosan építhet; a 2-3 centiméter átmérőjű gallyakra rászáll, "lereccsenti", majd behordja a fészekbe. Bélésként a többi között a sás, nád és kukorica csuhé szolgálhat; az évenként szükségessé váló "tatarozáskor" a madár 20-30 centimétert megmagasítja a fészket, peremet alakít ki, valamint legbelül "csészét" hoz létre, amelyben a tojások fekszenek majd.

Ha a fészek valami miatt leesik – letörik alatta az ág, vagy nem megfelelően építette a fiatal madár a költőhelyét -, gyakran műfészkeket raknak fel a rétisas-védelmi program résztvevői: az alapot rögzítik a villás ágak közé, s ebbe gallyakat tesznek.

A magyarországi rétisas-állomány több mint a fele a Dél-Dunántúl területén él, Somogy megyében 44 pár, az Alsó-Duna-völgyben 17 pár, Baranya megyében 25 pár, Tolna megyében 13 pár, de költenek az Alföldön és a Szigetközben is.

Horváth Zoltán rámutatott: e madárfaj főként a vizes élőhelyekhez kötődik, így a Tisza mentén és a Belső-Somogy mesterséges halastavai, a Dráva környékén tudott fennmaradni, ahol zavartalan helyeket talált és megfelelő táplálékmennyiséget talált.

Táplálékuk jelentős részét a halak teszik ki, de téli etetéskor dögöket, elhullott állatok tetemeit fogyasztják, amelyet mindig egy bizonyos helyre tesznek ki nekik – közölte a tájegységvezető.

Az 1987-ben útjára indított védelmi program szerteágazó tevékenységei közül Horváth Zoltán kiemelte a rétisasok élőhelyének folyamatos ellenőrzését és védetté nyilvánítását, a fészkek javítását, a fészkelő- és táplálkozó területek közelében található villamos vezetékek tartóoszlopainak szigetelését és a sérült madarak gyógyítását. A feladatok közé tartozik a hatóságokkal, gazdálkodókkal való együttműködés, a költési időszak zavartalanságának biztosítása.

A vezető felhívta a figyelmet arra: az utóbbi három évben ugrásszerűen megnőtt a mérgezésben elpusztult fokozottan védett ragadozó madarak száma, eddig 90 réti és parlagi sas mérgezéses esetet találtak, a madarakat toxikológiai vizsgálatoknak vetették alá.

A védelmi-program minimum másfél-kétmillió forintba kerül évente, amely összeget szponzorok és pályázatok útján szereznek meg; munkájukat sok önkéntes, segítőkész ember támogatja – tette hozzá.