Obama viszi háborúba a világot?

Miközben a világ vezetői a protekcionizmus elvetéséről beszélnek, az Egyesült Államok kongresszusa éppen ezt készül bevezetni. Hogy értsük: a protekcionizmus egyfajta nemzetgazdasági védelem. Célja, hogy az ország rosszul teljesítő gazdaságát megvédje a külföldi áruktól, szolgáltatásoktól, esetleg a tőzsdék és általában a globális pénzügyi rendszer hatásaitól.

A kongresszus úgy ítélte meg, hogy a gazdasági válság meghozta az idejét a drasztikus lépéseknek is. Ezért törvényjavaslatukban előírják, hogy az USA-ban kezdődő nagy állami beruházásokhoz, mostantól kizárólag amerikai alapanyagot használhatnak fel.

A Buy American irányelv (Vásárolj Amerikait!) több országban is agyvízforrasztóként hatott. Kanada mellett az Európai Unióra is: ahogy meghallotta, begőzölt és kiáltozni kezdett. Az EU és Kanada úgy érzi, hogy ez a lépés felesleges és káros lenne. Mint mondják, ez sértené az Egyesült Államok vezető szerepét.

A helyzet persze logikusan végiggondolható. Az USA a világ legnagyobb megrendelője, vagy ha tetszik vásárlója. Mivel ott meg van rá a pénz. Azaz csak volt. A gazdasági válság legfontosabb következménye, hogy hatalmas pénzek „tűntek el” a világ monetáris rendszeréből. Ezért kénytelen most az Obama kormányzat 816 milliárd dolláros ösztönző csomagot elfogadni, vagyis belepumpálni a gazdaságba. Mégis, még mindig ők a nagy vásárlók. Ha a megmaradt pénzüket is kivonják a világpiacról, akkor sok ország kényelmetlen helyzetbe kerülhet.

Egyfelől

Teljes mértékben érthető, hogy ezt az összeget bent akarják tartani az országban. Ha külföldi acélt, illetve egyéb építőanyagot használnának fel, akkor ennek egy része külföldi kasszákba vándorolna. A gazdasági válság miatt a külföldi országok így is komoly megrendelésektől esnének el. Az amerikai ötletet meghallva érthető, hogy ördögöt kiáltanak. 

Pedig a világ országai sokszor nyúlnak ehhez a módszerhez, ha túlságosan kiszolgáltatva érzik magukat a nemzetközi gazdasági folyamatoknak. Ám, mióta éppen Amerika meghirdette a világpiac teljes liberalizációjára való törekvését, azóta egyre kevesebben élnek ilyen lehetőséggel.

A klasszikus dél-amerikai protekcionizmus például kudarchoz vezetett. Kis túlzással annyira védték a gazdaságukat, hogy össze is omlott az egész. Jelenleg pedig pont az EU az egyik legkomolyabb gazdasági tömörülés, ahol ez jellemző. Az Unió saját mezőgazdaságának védelmében – ugyan egyre gyengülő – de meglévő, határozott védelmet tart fenn.

Persze ne gondoljuk, hogy a protekcionizmus maga az ördög. Az európai textilipart például nem védte semmi. Pillanatok alatt meg is szűnt a kínai dömpingáruk hatására.

Az egész vitának az ad erősen pikáns ízt, hogy Davosban éppen az Egyesült Államok volt az egyik leghangosabb szószólója a protekcionizmus elleni fellépésnek. A G20-ak el is fogadtak egy megállapodás tervezetet, melynek egyik pontja a protekcionizmus elutasítása. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sem ezen a megállapodáson, sem az USA kongresszusának javaslatán nincs rajta Obama aláírása.

Két tűz között

Éppen ezért van nehéz helyzetben az új elnök. Míg a világ azt várja tőle, hogy a piac liberalizációja maradjon meg, a világ legnagyobb gazdaság ne zárja le kapuit és csupán új gazdasági szabályozást alkossanak, addig az amerikai nép nyilván saját céljait tartja szem előtt.

A G20-ak persze nem a levegőbe beszélnek, mikor tartanak a protekcionizmustól. Valószínűleg jól emlékeznek az 1929-es világválságra, ami után számtalan ország vezetett be szigorú védelmet saját gazdaságára. (A protekcionizmus ideológiai alapjait a nacionalizmus teremtette meg.) A következményeket tudjuk. A világválság kitermelte a maga szélsőséges irányzatait, majd háborúba sodorta az egész Földet. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy miként dönt az elnök.