Kultúra
Nino Rota Nagybőgőversenye a Zeneakadémián
Nino Rota műveit ritkán hallani a koncerttermekben, szerdán este azonban a Fellini-filmek zeneszerzőjének egy darabja, a Nagybőgőverseny is felcsendül a Zeneakadémián. A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar koncertjén a szólót Nabil Shehata német-eg
Mint azt Hollerung Gábor zeneigazgató az MTI-nek elmondta, az egyetemistáknak szóló Universitas sorozat első 2009-es koncertjén egy olyan hangszer jut főszerephez, amely ugyan fontos a szimfonikus zenekarban, ám szinte sosem kerül előtérbe. Nino Rota, az egyik legismertebb filmzene-komponista nagybőgőversenyében kihasználja a hangszer nagy hangterjedelmét, leginkább a felső regisztereket, mivel a mélyeket a zenekar elnyomná – jegyezte meg az igazgató-karmester.
A mű felépítése leginkább egy szimfóniához hasonlít, ennek ellenére könnyedebb, játékosabb, mint egy szimfónia, ezt tükrözi a neve: divertimento, amely szórakozást, szórakoztatást jelent.
A szólót játszó Nabil Shehata hatévesen először zongorázni tanult, kilenc évesen választotta a nagybőgőt. Számos nemzetközi verseny első díjasa. A Berlini Staatsoperhez 2003-ban Daniel Barenboim szerződtette, egy évvel később a Berlini Filharmonikusokhoz ment nagybőgő szólamvezetőnek. Mára már világszerte ünnepelt nagybőgőművész, 2007-től a Müncheni Színházi és Zeneművészeti Főiskola tanára – mutatott rá Hollerung Gábor.
A hangversenyt egyébként Mozart Linzi szimfóniája nyitja, amelyet a zeneszerző egy a Thun grófék linzi házában adandó hangversenyre írt – saját szavai szerint – „hanyatt-homlok”. Így állít emléket a Mozart házaspár rövid linzi tartózkodásának.
A hangverseny második részében Dvorák VII. szimfóniája csendül fel, amelyet a cseh zeneszerző 1885-ben a Londoni Filharmóniai Társaság felkérésére komponált abból az alkalomból, hogy a társaság egy évvel korábban tiszteletbeli tagjául választotta. A londoni ősbemutatót maga Dvorák vezényelte.
A hangverseny karmestere, Karl-Heinz Steffens klarinétművészként vált világhírűvé, többek között a Frankfurti Opera valamint a Bajor Rádió Zenekarában, a Berlini Filharmonikusoknál játszott. Az utóbbi években azonban karmesterként is karriert futott be: számos nagysikerű koncertet vezényelt többek között a Müncheni Rádiózenekarnál, a Staatskapelle Halle együttesénél, a Müncheni Filharmonikusoknál, valamint a Bambergi Szimfonikusoknál. 2008 őszén debütált a berlini Unter den Linden Operaházban három Fidelio-előadás karmestereként.