Még huszonévesen szeretne anya lenni a Barátok közt sztárja

Akinek szerencséje és tehetsége folytán sikerül nem csupán a legendás „15 percnyi hírnévre” szert tennie, hanem annál sokkal hosszabb időszakra, annak jó esélye van élete kerekének további sikeres forgatására. Csifó Dorinának megadatott a remek kezdet színházban, képernyőn, most ezt koncertpódiumokon igyekszik kamatoztatni.

– A vég nélküli tévés forgatások egészen mások, mint a színpadi, közönség előtti produkciók: a sorozatban Noémiként eltöltött négy és fél év után vágytál már a közönségtől kapott azonnali visszajelzésekre?

– Békében váltam el a Barátok közt stábjától, vezetőségétől, hálás vagyok az ott töltött évekért, hiszen óriási ugródeszkává lett művészi pályámon. Mivel kisgyerekként már játszottam korábban színházban, való igaz, hogy a forgatások során gyakorta nagyon hiányzott az élő közönség jelenléte, a felcsattanó taps, az azonnali reakciók, amit korábban úgy megszoktam! Végülis ez vonzott kifelé a sorozatból is, hogy visszakerülhessek, hogy folytathassam a közönséggel való közvetlen kontaktust a fellépéseim kapcsán. Az elmúlt évek során rá kellett ébrednem arra, hogy több időt kell fordítanom olyan fontos és elengedhetetlen dolgokra, mint az iskolai tanulmányaim, a hangképzés, a beszédtechnika gyakorlására, hiszen már húsz éves vagyok, ideje volna megvalósítanom a színházzal kapcsolatos öröktől való álmaimat.

– Miért nem jelentkezel egyszerűen a Színház- és Filmművészeti Egyetemre?

– Mert nincs meg még az érettségi bizonyítványom a saját magam kis hülyeségeinek köszönhetően, amikkel inkább foglalkoztam a sorozatban való szereplésem évei alatt, a tanulás helyett. Volt egy időszak kamasz koromban, amikor nagyon rosszul reagáltam mindennemű kritikára, észrevételre, és úgy rettegtem a tanáraim előtt való szerepléstől, hogy egy hang sem jött ki a torkomon, hiába tanultam meg mindent. Ha vizsgáról van szó, ez sajnos még ma is így van. Most egy olyan különböző problémákkal küszködő gyerekek részére létrehozott alapítványi iskolába járok, ahol rengeteg segítséget kapok, ahol nagyon odafigyelnek rám, ezért megvan rá minden esélyem, hogy itt gond nélkül le tudjak érettségizni három éven belül. Az osztálytáraim között remekül érzem magam, elfogadtuk egymást, szeretek közöttük lenni, bár vannak nálam jóval idősebbek is. Nem bánom, hogy húszévesen élem át mindezt, hiszen egészen más a gondolkodásom, máshogy állok dolgokhoz, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, és ez úgy látom, inkább hasznomra válik, mint káromra.

– Ha jól tudom, négy évesen már egy színi tanodába jártál, a Barátok közt forgatásai mellett három éven át lehetőséged volt az Ódry Színpadon végzős színművészetisekkel együtt játszani egy Szerednyey Béla rendezte darabban olyan, ma már ismert nagy musicalsztárokkal, mint Bereczki Zoltán, Dolhai Attila. Mennyire vagy elégedett művészi pályád pillanatnyi helyzetével, karriered alakulásával?

– Tulajdonképpen úgy alakulnak a dolgaim, ahogy azt egy évvel ezelőtt – amikor kikerültem a sorozatból – titokban megálmodtam magamnak, vagyis most ott tartok, ahol szerettem volna. Még „Noémiként” ismerkedtem össze Szabó Zével, akivel már akkor beszéltünk egy lehetséges cd-ről, és lám: rövidesen megjelenik első lemezem, aminek ő lesz a zenei producere. Szeretek álmodozni, de igyekszem nem rágörcsölni semmire, akkor általában megvalósulnak.

– Információim szerint most van egy nagyon is kézzelfogható terved…

– Talán furcsán hangzik, de szeretném megtanulni a műkörmös szakmát. Mindig szerettem odahaza pepecselni, barkácsolni, rajzolgatni, gyöngyöt fűzni, a családtagoknak most is kézzel készített meglepetéseket ajándékoztam karácsonyra. A műkörmösség olyan szakma, ami nekem való, mert eléggé pepecselős, másrészt tudom, hogy élvezném csinálni. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a mai nehéz időkben nem árt, ha az embernek több olyan tudás van a birtokában, amivel pénzt tud keresni, ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy a média, a művészet gyakorta keserves kenyér tud lenni ha nincs fellépés, ha nem hívnak. Régóta a pályán lévő művészek figyelmeztettek már nem egyszer, jó, ha lesz a színészeten kívül másik szakmám is. Talán ügyesen szabni-varrni tudó apai nagymamámtól örököltem a kézügyességem. Mindenféleképpen valami alkotó, kreatív munkán gondolkoztam, hiszen én nem tudnék kilenctől ötig ülni egy irodában, és iratokat rendezgetni.

– Színészi, előadói tehetségedet kitől örökölted?

– Anyukám és nővérem rendkívül visszahúzódó, szerény természettel megáldottak, rájuk biztosan nem hasonlítok a szereplési vágyammal, a nagyszájúságommal. Anyai nagymamámnak viszont gyönyörű hangja van, családi ünnepségeken ő szokott énekelni, verset mondani legtöbbször még ma is.

– A nagyszájúságról jut eszembe: az újságok tele voltak nemrégiben azzal kapcsolatban, hogy Te az egyik tévé éjszakai műsorában kendőzetlen őszinteséggel beszéltél ex-barátoddal – aki amúgy kollégád is volt a Barátok köztben – való közösen átélt szerelmi, szexuális élményeidről. Nem akarok ezen még én is kérődzni, csupán arra volnék kíváncsi, azóta megbántad-e azt a bizonyos, ominózus nyilatkozatodat?

– Egész biztosan nem bántam meg, ugyanis azóta többször végiggondoltam ezt az egészet, és nem érzem úgy, hogy egetverően nagy túlzás lett volna részemről az a beszélgetés. Szerintem exbarátom is csupán a pillanat hevében reagált olyan ingerülten a dologra, hiszen váratlanul, egy újságíró telefonhívásából értesült az egészről. Lehet, hogy ha én vagyok az ő helyében, én is felhúzom magam, csak talán nem ennyire. Amúgy ő is nyilatkozott korábban rólam, rólunk olyasmit interjúban, amitől anyukám a haját tépte..

– Február 22-én lesz egy éve, hogy leforgattad az utolsó jelenetedet a sorozatban: vannak „képernyő elvonási tüneteid?” Hiányzik a Barátok közt? Szoktad nézni esténként?

– Az első másfél hónap az nagyon rossz volt, nem akartam felfogni, hogy számomra nincs többé sorozat! Úgy éreztem, megőrülök, ha rövidesen nem lesz mit csinálnom! Aztán lassacskán beindultak a dolgaim, újra elkezdtem szinkronokba járni, amit korábban a sorozat miatt fel kellett függesztenem, később pedig egyre-másra érkeztek a koncertfelkérések is. Amikor éppen otthon vagyok, bevallom, mindig megnézem az aktuális Barátok közt epizódot, ugyanis borzasztóan érdekel a történet további alakulása, kíváncsi vagyok hogy kivel, mi lesz. Amíg magam is fülig benne voltam, mindig tudtam előre mindent, most egészen más belenézni „civilként” a sztoriba.

– Elégedett vagy az „utódoddal”, aki amúgy rövidesen szintén kikerül a sorozatból?

– Első percben éreztem, amikor megláttam, hogy Gonda Kata tökéletes lesz Noémi karakterének megformálására. Úgy jött be már a sminkszobába, úgy viselkedett a próbafelvételen, hogy tudtam, csak ő lesz jó Noéminek, és senki más, örültem is nagyon, amikor kiderült, hogy neki adhatom át a stafétabotot. Épp ezért nagyon sajnálom most a távozását is.

– A rajzfilmek szinkronizálásáról evezzünk át felnőttesebb vizekre: majd egy éve van egy nálad tíz évnél idősebb párod, akivel már egy fedél alatt is élsz. Fiatal korod dacára azt csiripelik veled kapcsolatban a verebek, hogy nagyon szeretnél már saját családot, férjet, gyerekeket: ez csakugyan így van?

– Csakugyan nagyon vágyom arra, hogy minél előbb legyen saját családom két, három gyerekkel, de azért nem most mindjárt! Előbb muszáj érettségiznem, csakis azután érdemes ezzel a „projecttel” komolyabban foglalkozni. Az biztos, hogy imádom a gyerekeket, akár idegen és szembejön velem az utcán, akár a szomszédé, akár a nővérem két kis lurkójáról legyen szó. Igazán jó nagynéninek tartom magamat, mivel testvérem bármikor számíthat rám, ha egy kis pesztrálásra van szükség, gyakorta kéretlenül is dajkálgatom a két éves Mátét illetve az ötéves Jázmint, sajnos túl sokat kényeztetem is őket. Bármit megveszek nekik, amit szeretnének és épp van annyi pénzem, gyakran a havi jövedelmem felét rájuk költöm, amit persze egyáltalában nem sajnálok, sőt! Érdekes dolog ez a gyerekkérdés amúgy, mert én húszévesen majd megveszek már saját csemetéért, míg egy negyven éves kolléganőm azt mondta nekem, ő még mindig nem érzi úgy, hogy szívesen szülne, hogy szeretne a közeljövőben anyuka lenni. Hiába, nem vagyunk egyformák!

– Hogy vált be barátoddal a közös élet?

– Úgy tűnik, bevált, mivel gyakorlatilag még egyszer sem vesztünk össze úgy istenigazából az elmúlt egy évünk során, mindent meg tudunk beszélni egymással, a korkülönbség dacára nincsenek köztünk ellentétek. A háziassággal néha vannak problémáim még, mert igaz, hogy bármilyen házimunkát zokszó nélkül megcsinálok, de a mosogatástól nagyon ki tudok akadni! Innen üzenem, hogy a szülinapomra meglephetne valaki egy kisméretű mosogatógéppel… Bár több mindent tudok már főzni, erre a tudományomra sajna nincs sok szükség, ugyanis Viktor a vendéglátóiparban dolgozik, és keddtől vasárnapig a munkahelyén eszik. Ráadásul nagyon válogatós, ami azért rossz, mert én viszont szinte minden féle kaját imádok, épp ezért nem ritka, hogy kizárólag magamnak megcsinálok gyorsan egy paprikás krumplit vagy egy jó krumplistésztát. Viktor csirkét csirkével enne, ezen felül a kínai szószokért rajong. Ennek az egynek még nem mertem nekigyürkőzni, de mert vagány csajnak ismerem magam, valószínűleg ezzel a feladattal is megbirkózom a közeljövőben!