„Az RMDSZ Erdély MSZP-je”

Szerda délelőtt találkozott Sólyom László köztársasági elnök úrral, az államelnök úr meghívására. Mennyire tudja előremozdítani az Ön munkáját a találkozó?

Sólyom államelnök úrnak egy szűk térben kell megtalálnia a módját annak, hogy hatásosan tudja képviselni a magyarságot. Az államfő explicit és implicit kommunikációja nagyon jó, például ahogy a nemzeti parkokat járja, vagy ahogy a nemzeti ünnepeken határon túli magyar közösségeket látogat meg. Figyelemre méltó az a konferenciasorozat, amelynek alig leplezhető célja, hogy a megszüntetett Magyar Állandó Értekezlet hiányát pótolja. Ezek az üzenetek konstruktívak és pozitívak, amely célravezető egy ilyen feszült környezetben, amilyen tapasztalható a Kárpát-medencében.

A határon túli magyarság vonatkozásában markáns módon érvényesül az államfő gondolkodása, az egy nemzet, egy kulturális nemzet képe. Nem tudják megkérdőjelezni a törekvéseit, még kevésbé tudnak megharagudni rá az autonómiáról alkotott véleménye és ars poeticája miatt. Jogilag alátámasztja az érveléseit, Sólyom László gondolkodása érzelmi-szellemi egyensúlyról tanúskodik, ami nagyon egészséges.

A vele való találkozásnak megvan a gesztusértéke, s a tartalmi üzenete is. Az utóbbi hat évben ez a kormányzat gyakorlatilag semmibe vette az elszakadt nemzetrészeket, ami amúgy nem érzelmi, vagy hiúsági kérdés. Színfolt Szili Katalin, aki közvetlen kapcsolatokat ápol a határon túli magyarsággal. Legfőképpen azonban Sólyom László az, aki következetesen alkalmazza a határok feletti nemzeti közösség létének az elvét, s ennek megfelelően cselekszik – túl egy megnyirbált státusztörvényen, túl egy kudarcba fulladt, a kettős állampolgárság tárgyában tartott népszavazáson.

Maradva az ars poeticájánál: az európai parlamenti mandátum vége felé már Ön is érzi, hogy melyek azok a vállalások, amelyeket teljesíteni tudott, s melyek azok, amelyek még hátravannak. Egy rövid összegzésre kérem.

Abban az értelemben, ahogy egy országgyűlési képviselő vállalásairól beszélünk, úgy az Európai Parlament vonatkozásában nehéz nyilatkozni. Az országos parlamentek tagjainak sokkal kötöttebb jogosítványaik vannak, míg az EP még mindig egy gyenge képviseletnek számít, a szó nem negatív értelmében.

Gondolok arra, hogy például az autonómia kérdés napirendre vitelét, s ott tartását vállalta annak idején.

Amit vállaltam, úgy érzem, hogy túlteljesítettem. Vállaltam, hogy Európa előtt képviselem a közösségemet, a választóimat, az erdélyi magyarságot, az összmagyar ügyeket, azon is belül a kisebbségi közösségek ügyét – amit megtettem, ahogy tudtam. Bár a rendelkezésre álló több mint egy év nagyon szűk időkeret volt.

A kommunizmus ügyével, a kommunista múlttal való szembenézés ügyével, a kisebbségi kérdéssel, a keresztyénség ügyével, az autonómia kérdésével, s általában az európai kisebbségek ügyével, a környezetvédelem kérdésével kapcsolatban is kihasználtam minden lehetséges eszközt, normát, keretet arra, hogy képviseljem a magyar érdekeinket. Ilyen eszköz nagyon kevés áll rendelkezésre, fogyatékosak az Európai Parlament eszközei – ezért is olyan ismeretlen az intézmény az európai polgárok körében. Nem tud húsbavágót alkotni a jogosítványok hiányában. Vállaltam az erdélyi magyarság ügyének uniós szintű megismertetését, amit úgy érzek, hogy erőm felett, s az időkorlátokat meghaladó módon teljesítettem.

Mi hangzik szimpatikusabban? A Magyar Polgári Párt listáján való indulás, az RMDSZ listáján való indulás, független jelöltként való indulás, vagy egy nemzeti lista?

Az RMDSZ listáján való indulásra a megelőző időkben tettek felajánlást, legutóbb pedig a Magyar Polgári Párt kért meg, hogy induljak a listájuk első helyén. Az önálló jelöltként való indulás is egy lehetőség. Azonban számomra a legszimpatikusabb, s a magyarság szempontjából a leghasznosabb a közös lista lenne. Viszont nem mindegy, hogy ez a lista milyen. Nyilvánvaló, hogy az MPP listáján nem lehet bejutni, a megelőző két választás eredményeit figyelembe véve. Az RMDSZ listáján való indulás elég kockázatos. A Szövetség támogatottsága annyira lezuhant, hogy lehet, önmagában sem jutna be az EP-be, illetve ha az MPP betartja a szavát, s indít önálló listát, akkor egymást fogják kiütni.

Az önálló jelöltség is kockázatos, mert egyszer volt Budán kutyavásár. Az emberekben egyre nagyobb az összefogás iránti elvárás, szinte kitapintható. Nagyon nagy az elvárás, félő, hogy a tavalyelőtti lelkesedés és motiváltság hiányozna, amennyiben önállóan indulnék. Persze ennek az ellenkezője is elképzelhető, hogy a választók honorálnák azt a munkát, amit az Európai Parlamentben végeztem.

Mindezek alapján azt mondanám, hogy az alulról érkező elvárásoknak megfelelően legjobb volna egy közös lista – de nem pártlista, hanem egy nemzeti lista. A törvények lehetővé teszik az ilyet, új névvel, új logóval.

Hogyan látja az RMDSZ hozzáállását a kérdéshez?

Az RMDSZ talán a legmélyebb válságát éli a története folyamán. Éppen ezért elmondható, hogy a Szövetségnek leesett az árfolyama. A látszat ellenére a saját érdeke is azt diktálná az RMDSZ-nek, hogy ebben az összefogásban gondolkozzon. Tizenkét év kormányzati, illetve kormányközeli politizálásának is köszönhetően a régebbi 850 ezernyi szavazattal szemben legutóbb csak 425 ezer szavazatot kapott a választáson. Négy évvel ezelőtt is 620 ezer szavazatot kapott. Sajnos ez a politikai kiábrándultságnak tudható be.

Az RMDSZ-nek most arra kellene törekednie, hogy hogyan lehet ebből a válságos politikai helyzetből kijönni. Éppen ezért, hacsak nem számítja el magát a Szövetség, akkor véleményem szerint minden esély adott a megegyezésre.
@@

Az RMDSZ ezt másképp számolja. Markó Béla szövetségi elnök a HírExtrának nyilatkozva elmondta, hogy az erdélyi magyarság ugyanabban az arányban megy el szavazni, mint a románság, másfelől pedig azt az 5-7 százalékos szavazatarányt folyamatosan hozni tudják.

Ők nyilván arculati szempontból a lehető legkedvezőbb interpretációt alkalmazzák. Ha még azt is számításba vesszük, hogy a magyar nemzeti motiváció ellenére ilyen gyenge a támogatottságuk, akkor az tényleg nehéz helyzetet jelent a számukra. A kormányból való kimaradás ráadásul rengeteg eszköztől, különösen anyagi eszköztől fosztotta meg őket. Ma már nem tudják megmagyarázni, hogy miért fontos a magyaroknak az RMDSZ jelenléte. Eddig ő osztotta el azokat a pénzeket, amelyeket pártként kapott Bukarestből, vagy éppen Budapestről, s rendelkezett a kormánypénzek garmadája felett. Ennek most vége.

Logikus lehet egy olyan érvelés is, hogy pont azért fontos az RMDSZ jelenléte, hogy visszakerüljenek a pénzosztó szerepbe.

Igen. Azonban nincs közvetlen lehetőség a visszakerüléshez. Könnyű belátni: ha ekkora sikert aratott az RMDSZ, akkor miért maradt ki a kormányból? Ezzel nem tud motiválni.

Milyen a viszonya az RMDSZ-szel, illetve Markó Bélával?

Joviális és normális kapcsolat, elvi ellentétek vannak közöttünk. Annyiban rossz a viszony, hogy a magyar nemzeti érdekképviselet gyengült, s emiatt szembekerülünk egymással.

Hogyan tekint a Szövetségre? Mint egy Markó-alakulatra, vagy mint egy széles ideológiai alapon álló, eltérő eszmeiségeket, habitusokat, értékrendeket tömörítő szövetségre?

A széles ideológiai alap csak a látszat. Éppen az a nagy baj, hogy az RMDSZ elpártosodott, szövetségből párttá zsugorodott. Egyike lett a romániai pártoknak, a pártegységet összetéveszti a nemzeti egységgel, a pártérdeket a nemzeti érdekkel. Nincs kihívója az erdélyi magyar politikai életben, egyeduralmat gyakorol. Tulajdonképpen az RMDSZ a romániai magyarság MSZP-je.

2007-ben az RMDSZ EP-listájára felkerült Sógor Csaba, akit egyfajta kapocsnak tartottak Markó Béla és Ön között. Lehetett-e ezt úgy értékelni, mint az RMDSZ egyfajta gesztusát az Ön irányában?

A helyzet teljes félreértésén alapul. Sosem szerepelt kapocsként, sőt, azért került fel a listára, hogy egy székelyföldi szenátorral és egy református pappal üssenek ki engem, vagyis vigye el a székelyföldi és a református szavazatokat. Éppen én voltam az, aki 2007 februárjában befutó helyre javasoltam Sógor Csabát. Akkor Markóék élesen ellenezték ezt, amikor azonban látták, hogy összegyűlt a 140 ezer aláírásom, s komolyan kell engem venni, akkor találták ki, hogy Sógor mégis kerüljön befutó helyre. Sógor Csaba is tudatában van annak, hogy ha nem ellenem indult volna az RMDSZ-ben, akkor most nem lenne európai parlamenti képviselő. Ez egy csúnya politikai játék volt. Ezt akár el is lehet felejteni, de ha már kérdezte, elmondtam…

Egy megjegyzést engedjen még meg ezzel kapcsolatban. Ezek szerint Ön ab ovo el tudta volna képzelni Sógor Csabát az Európai Parlamentben. Magyarul lehet önök között közös nevezőt találni…

Az én püspökségemen volt külügyi előadó tanácsos Sógor, s én magam is támogattam a jelöltségét a Szenátusba. Számomra ez erkölcsi kérdés volt, ugyanis menet közben a másik táborba sorolt be.

Pénteken Marosvásárhelyen találkozik Markó Béla szövetségi elnökkel. Lehet tudni, hogy mely témák lesznek napirenden?

Egyetlen téma szerepel valójában, ez pedig a nemzeti lista felállítására vonatkozó kezdeményezésem, az európai parlamenti választásokra való felkészülés, illetve az ebben való együttműködés. Ezzel kapcsolatban azonban egy sor elvi kérdés is felkerül a napirendre, ugyanis nem egy pártegyezkedésre készülünk, hanem az együttműködés elvi alapjainak megteremtésére törekszünk. Ha ez nem történik meg, akkor olyan pártszempontok érvényesülnek, amelyek nem szolgálják megfelelően a nemzeti érdeket. Szeretnénk elérni, hogy az autonómia ügyében, önmagunk megszervezésében, a szövetségi építkezésben, az anyagi alapok elosztásában megegyezés szülessen.

Lesz-e szó az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról?

Igen. Tavaly szeptemberben már majdnem minden pontban megegyeztünk, csak az a pont hiányzott, hogy fellépek-e az RMDSZ- listára, vagy nem. Miközben mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve jómagam az összes többi pontot tartottuk fontosnak, ők ezt az egyet. Akkor vált gyanússá az egész. Azonban azt gondolom, hogy ma már annyira letisztult az elvárás, hogy most van valódi esély az összefogásra.

Milyen politikai, hangsúlyosan magyar intézményrendszert tud elképzelni Erdélyben?

Sólyom Lászlóval is felmerült a kérdés, illetve Orbán Viktornak is elég markáns véleménye van ezzel kapcsolatban. Az igazán tartós megoldás a törvényes és az intézményes rendezést jelenti. Minden más az aktuális politikai helyzet haszna, vagy kára: ma engednek, holnap megszorítanak, ma jóban vagyunk, holnap kiűznek. Ez a nagy deficitje a kormányoldalon politizáló kisebbségi magyar politikának mind Szerbiában, mind Romániában, mind Felvidéken. Beérték aprópénzzel, látványos, de rövidtávú politikai haszonnal.

Nem eléggé stratégiai igényű a gazdanemzetekkel való kapcsolat, vétek pillanatnyi politikai haszonért, vagy pártszempontok szerint megalkudni. Ezért helyezzük előtérbe folyton folyvást az autonómiát. Amíg nincs egy mély, átfogó, stratégiai rendezés, addig ki vagyunk szolgáltatva a többségi politikának. Nagy tanulság az RMDSZ kormányon kívülisége: nem szabad egyoldalú, haszonelvű pártpolitikát folytatni a magyarság ügyében, hanem szabadságharcos múltunk radikalizmusával kell törekednünk az önálló politizálásra. Csak így várhatjuk el a megegyezést is.