Belföld
Korszerű áruszállítás
Az energiaválsággal ismét előtérbe került a nyersanyagok,termények, élőállatok és darabáruk vízi úton történő szállítása, különösen az interkontinentális áruforgalomban. A hagyományos szállító- és csomagolóeszközöket azonban korszerűbbekre váltják, s az á
A Weser folyó torkolatában 90 hektáron megnyílt Európa legújabb és legmodernebb konténerkikötője – jelentette a Bremerhaven Container AG. A munkálatokhoz a Weser torkolatában öt kilométeres szakaszon kellett széleskörűen rendezni a medret és a partokat.
Ralf Nagel kikötő-szenátor arról is tájékoztatott, hogy 440 millió euróért, alig négy év alatt készült el a beruházás és 1700 méter hosszú rakpartja mellett egyszerre négy konténerhajó rakodhat. A legnagyobb, Kínából importált konténer hídja, azaz a parti, de a hajók fölé is benyúló "A" rakodó daruja 118 méter magas. A brémai, pontosabban bremerhaveni konténerkikötő kapacitása 7 millió TEU, a legnagyobb európaié, a rotterdamié 10,8. (Egy TEU megfelel egy 20 láb, azaz hat méter hosszú konténernek).
A földrészek közti áruszállítás zöme hajókon történik, amihez kialakították a speciális, így az olajat, gázt, ömlesztett árut (például búzát), élőállatokat, személyautókat szállító vízi járműveket (amelyeknek gazdaságos üzemeltetését nehezíti, hogy a visszaútra ritkán akad ilyen speciális áru). Gyökeresen változott viszont a darabáruk szállítása, amelyeket bálák, ládák, zsákok helyett ma már konténerekben raknak a szállításukra kialakított hajókba illetve a fedélzetükre.
A konténerek rakodásához természetesen speciális kikötők szükségesek. Mind a kikötőkben, mind a hajókon számítógépes irányító-rendszerek működnek, hogy a konténerek súlyuk és célkikötőjük szerinti rendben kerüljenek a hajóba, vagy a partra. A hajókon, hagyományosan és manapság is a szállítást irányító első tisztek feladata a legcélszerűbb ki-be rakodás irányítása. (A második tiszteké pedig a navigáció.)
A konténerkikötők váltják fel a korábban – ugyancsak folyótorkolatokban – kiépített dokkokat, raktárházakat, tárolókat. A speciális árukat szállítók számára pedig külön kikötők épülnek.
A 19. században – amikor a Duna az egyik fő európai szállítási vonalként szolgált – a magyar főváros budai rakpartján darabáru, a dél-pestin és Csepelen olaj, Észak-Budán szén, Újpesten acél,
a Ferencvárosban darabáru és gabona kikötők fogadták a szállítmányokat, s melléjük raktárak is épültek. Ezek lassacskán megszűntek, mára viszont kiépült Magyarországon is egy valódi konténerkikötő, Csepelen, az egykori Szabadkikötőben.
Forrás: MTI-PRESS