Azt mondják a bennfentesek, és a kevésbé bennfentesek is, nem is beszélve azokról, akik nem értenek hozzá, hogy joggal féltheti a magyar sporttársadalom az egyetlen, speciálisan a sportolókért létező egészségügyi intézményt. Szükség van rá, nem is vitás: bár a sok-sok sikítás között olyan hangokat is hallottunk már vadabb fantáziájú egyénektől, hogy a Sportkórház a teljes megsemmisülés felé halad. Ez persze óriási hanta, de kétségtelen, hogy nem mindegy, mi lesz a világszínvonalú technikai hátteret, és világviszonylatban is elismert szakembereket felvonultató intézménnyel. Ráadásul most még itt van a gazdasági válság is. Mindenki azt találgatja, hogy jut-e ezután is valamicske kis pénz a Sportkórházra.



Probléma vagy lehetőség?

Hiszen az intézmény (hivatalosan nevén Országos Sportegészségügyi Intézet) nincs minden utcasarkon. Egyébként 1952-ben alapították, és azóta is az ország egyetlen gyógyító-megelőző, szervezési-módszertani, irányító továbbképző és tudományos-kutató alapintézménye. Egyszóval minden olyat művelnek ott az orvosok, amit muszáj annak érdekében, hogy legyen és maradjon is Magyarországon sikeres élsport. Azaz ne menjen el mellettünk a világ ebben a tekintetben – mint ahogyan egyébként elment, legalábbis Gyenesei István sportért felelős miniszter szerint, tudják, a tejbedara effektusos interjújában ezt kifejtette – persze nem a doppingról van szó.

Az intézmény tehát szükséges. A kérdés csak az, hogy hol, mennyiért, és milyen körülmények között. Ez az, amiben még a miniszterek között sincs egyetértés – ha viszont optimistán nézzük, mondhatjuk, hogy legalább két tárca is foglalkozik a problémával. Mert ez bizony probléma, vagy mondjuk úgy: lehetőség, hiszen a Sportkórház jövőjéből egyenesen következik az egész magyar sportinfrastruktúra, és a jövő. Nincs egyetértés, mert az Önkormányzati Minisztérium azt szeretné, ha befejeznék azt a félig megépített épületet, ami a Testnevelési Egyetem mellett áll, és azzal már ki lehetne alakítani egy komplett sportegészségügyi központot, ami magába foglalna egy általános kórházat is.

Megoldás? Van. Vagyis lesz.

Az egészségügyi miniszter, Székely Tamás szerint viszont át kell költöztetni az egész kórházat az Állami Egészségügyi Központba. Ez viszont komoly aggályokat vet föl. Először is nem tudjuk, hogy mit érne azután a Testnevelési Egyetem és a Kórház együttműködése, és milyen keretek között folytatnák tovább. Meg amúgy is, milyen központról beszélünk, ha beszélhetünk sportorvosi központról is.

Még javában zajlott a pekingi olimpia, amikor megszellőztették, hogy nagy változások lesznek a Sportkórház működésében, mégpedig azért, mert az akkori formájában nem működik normálisan, sem pénzügyi, sem szakmai értelemben. Utóbbira például azt mondogatták, hogy a kórház pazarlóan működik, és sok pénzt kidobnak a vezetők az ablakon teljesen feleslegesen. Sokan hangoztatták/ják azt is, hogy gazdaságilag nem megalapozott a működése. De azt nem osztották meg a nagyérdeművel, hogy miként gondolják a probléma megoldását.

Nem is lenne azonban igazi magyaros történet, ha végül nem a pénzről szólna az egész. Ebben a kérdésben meg persze előjön a kevés, vagy még kevesebb támogatás kérdése. A Fidesz szerint persze messze nem kap annyit a Sportkórház, amennyit érdemelne (meglepő fordulat…). Az intézmény költségvetése egyébként 2003-ban 1,7 milliárd forint volt, 2008-ban pedig ezt lecsökkentették 1,3 milliárdra. Erre mondják azt a kormánnyal nem igazán szimpatizálók, hogy Gyurcsányék hagyják szétrohadni a magyar sportot. De legalábbis a Sportkórházat.

Privatizálják a Sportkórházat?

Gyenesei István sem rest, és hangoztatja úton-útfélen, hogy ő bizony tárgyal a Sportkórház érdekében, és hangsúlyozza, hogy bevonná a magánszféra befektetőit is. Gyenesei szerint tehát privatizálni kellene a Sportkórházat? – teszik fel jeges rémülettel visszhangzó kérdést az államosítást nem feltétlenül és minden körülmények között ellenzők. De akkor hogyan lehet úgy megoldani az intézmény fejlesztését, hogy mindenki jól járjon, és a káposzta is megmaradjon? Bánki Erik, az Országgyűlés sportbizottságának elnöke nemrég még azt hangoztatta, hogy a még évekkel ezelőtt elkezdett új szárny építése azért állt le, és azért nem fejezik be, mert ingatlanspekuláció van a háttérben. Sőt, a fideszes Bánki szerint az egész Sportkórházat meg fogják szüntetni, mert irodaházakat akarnak a helyén kialakítani – ezt nagyjából egy hónapja mondta, azóta persze enyhült egy kicsit a hozzáállása, de azért még mindig vannak kétségei.

Egyeztetnek a semmiről

Sportkórház tehát lesz lesz, csak az a kérdés mennyi pénzből. A mostanihoz hasonló gazdasági fekete felhők alatt ugyanis aligha kezdenek minden előzetes várakozást felülmúló projektbe. Székely egyébként egyfolytában egyeztet Gyeneseivel, ráadásul több képviselő is jelezte a nagy és mindenható Országgyűlésben, hogy szeretnék, ha a Sportkórház önállósága továbbra is megmaradna. A sport- és turisztikai bizottság egyébként nagy erőkkel tárgyalja az ügyet: az egyeztető megbeszélésekre az MSZP részéről Páva Zoltánt, a Fidesz részéről a szolnoki "sportőrült" polgármestert, Szalay Ferencet bízták meg.

A nagy kérdés azonban továbbra is fennáll. Mennyit és legfőképpen milyen keretek között áldoznak majd a Sportkórházra és miért kell ekkora hajcihőt keríteni az egésznek? Gazdasági válság közben és sportszakmai padló után is csak egy célja lehet a sportvezetésünknek: fejleszteni egyetlen Sportkórházunkat.