Kultúra
Marianne Faithfull Shakespeare-t szaval
Marianne Faithfull, a rock egykori "Sister Morphine"-ja, jó néhány éve sikeresen elegyíti énekesi pályáját a színészettel. Magyarországon is nagy sikert aratott modern Brecht-estjével. Most az Európai Színház Fesztiválján Shakespeare-szonetteket adott elő
Hogy színésznőként is megállja a helyét, már egészen fiatalon bizonyította. 1969-ben a Tony Richardson rendezte Hamletben játszott, amelyben Nicol Williamson, az Excalibur későbbi Merlinje volt a címszereplő, Claudius királyt pedig Anthony Hopkins alakította. "Alig voltam több húsz évesnél. De Shakespeare-t mindig nagyon szerettem. Barátként örökké velem volt. Serdülő koromban tetszettek a drámái, vígjátékai, mindig jutott tőle egy szerep számomra az iskolában" – idézte fel emlékeit a Corriere della Sera című olasz napilapnak.
A mostani szereplése akár önéletrajzinak ihletésűnek is mondható. "Szeretem a színpadot, akkor rövid időre megszűnik Marianne Faithfull-nak lenni. Kiválasztottam harminc szonettet, és ezeket cserélgetem. A versek a szerelemről, az időről szólnak és néha verselés közben felidézem életem történéseit" – mondta.
Tizenhét esztendős volt, amikor Mick Jagger, számos szerelmeinek egyike megírta számára az As Tears Go By című dalt, amelyet a mai napig elénekel koncertjei végén, és ezzel megváltoztatta életét. "Nem állt szándékomban pop-énekesnek lenni, színésziskolába szerettem volna járni és most végre megvalósíthattam álmomat. Szeretnék újra filmekben is játszani, de várnom kell. Nem indulok szerepvadászatra, ahogy a színésznők teszik" – folytatta, de nem beszélt arról, hogy egy évvel ezelőtt már meglepte a világot az Irina Palmmal, amelyben egy sohói szex-klubban dolgozó nagymamát kelt életre.
Hamarosan azonban Marianne-nak félre kell tennie Shakespeare-t, mert következő albumán fog dolgozni. Címe: Easy Come, és többek között Billie Holliday, Dolly Parton, a Black Rebel Motocycle Club, valamint a Decemberlist dalait dolgozza fel rajta.
Sokan tanácsolták már neki, hogy írjon filmet az életéről, de ő úgy gondolja, hogy még maga sem érti és nem tudja, hogy "valóban rendkívüli volt-e".