Exkluzív interjú az egyetlen magyar aranyérmessel!

– Először is, engedd meg, hogy szívből gratuláljunk neked innen, Magyarországról is!

– Köszönöm szépen!

– Tudsz most beszélni, nem keresünk nagyon későn? (Interjúnk pekingi idő szerint este kilenc órakor készült.)

– Az igazság az, hogy már nagyon koncentrálok a holnapi futamra, ki is kapcsolom a telefonomat.

– Kezdjük a „legegyszerűbbel”: milyen érzés olimpiai bajnoknak lenni?

– Nagyon jó, de nekem most még nem erre kell koncentrálnom.

– Ezt hívják profizmusnak, nyilván a holnapi 500méteres döntőre „gyúrsz”. Mivel töltöd a mai estét?

– Ebben a pillanatban is épp az ötszáz méteres előfutamokat nézem vissza, hogy kik lehetnek az ellenfeleim a holnapi döntőben. Próbálom felépíteni a taktikát, célom, hogy holnap is sikerüljön mindent kiadni magamból, ami bennem van, s hogy minél előrébb végezzek. Győzni nem lesz könnyű, úgy érzem, mindössze tizedek fognak dönteni az első helyek sorsáról.

– Profizmus ide vagy oda, de mégis, mennyire lehet egy ilyen siker után a következő megmérettetésre koncentrálni?

– Hát, erre térjünk vissza holnap! (Nevet.) Ma még csak az ötszáz méter lebeg a szemem előtt, azt kell „felépítenem” magamban.

– Arról akkor ne is kérdezzelek, hogy milyen érzés hősnek, a magyar csapat hősének lenni?

– Én nem vagyok hős, nem is érzem annak magam. Hidd el, ugyanazt tettem, mint amit mindannyian tettünk, csak nekem összejött, másoknak viszont sajnos nem. Ha tehát engem hősnek tartanak, akkor az egész magyar küldöttséget tartsák annak!

– Mennyire élted meg biztos vagy fölényes sikernek ezt a diadalt? Kívülről ugyanis nagyon simának tűnt az ügy…

Azért nem volt az olyan sima, a végét leszámítva. Azt mondhatom, hogy minden a taktika része volt, de azt hiszem teljesen mindegy hogy öt centivel vagy két hajóval nyerek, lényeg a hogy sikerült.

– Akkor tehát teljesen tudatos volt a relatíve „gyengébb” kezdés?

– Az utolsó kétszáz méterre volt megírva az egész forgatókönyv.

– Legnagyobb ellenfeled, a spanyol David Cal mintha kifejezetten morcos képet vágott volna az eredményhirdetésnél… Azért gratulált neked a végén?

– Természetesen. Én egyébként inkább fáradtnak láttam. Állíthatom, gyakorlatilag „meghalt”a pályán a srác. Persze címvédőként nyilván az aranyéremért utazott Pekingbe, természetes, hogy nem esett túl jól neki, hogy nem sikerült. Ezért viszont nem lehet haragudni rá, s nincs kétségem afelől, hogy holnap megpróbál majd visszavágni. (Ő is ott lesz holnap az 500 méteres fináléban- a szerk.)

– Mit szólsz Kozmann Gyuriék szívszorongató sikeréhez?

– Rettenetesen örülök. Nekem egyébként nem volt meglepetés, egész egyszerűen borítékolni mertem volna, hogy meg fogják csinálni a dobogót. Viszont átélni azt, hogy meg is csinálják, hihetetlen élményt jelentett.

– És a vízilabdás fiúkhoz? (A magyar csapat nem sokkal Attila sikere után 11-9-re legyőzte Montenegró válogatottját, ezzel a vasárnapi olimpiai döntőbe jutott.)

– Nagyon fontos, hogy a „gyerekek” bejutottak a döntőbe, én a magam részéről biztos voltam a dolgukban, máskülönben mi a csudának igényeltem volna meg a döntőre szóló tikettet már jó hat nappal ezelőtt? (Nevet.)

– Ezek szerint még kis szurkolásra is jut majd időd Pekingben. De, hogy teljesen előreszaladjunk itt a végére: mikor láthatunk újra itthon?

– Hú, ez jó kérdés. Huszonhatodika előtt azért ne nagyon várjatok…

– Nagyon szépen köszönjük, hogy a szűk program ellenére is szorítottál időt az érted szorítóknak. Köszönjük, és sok sikert kívánunk holnapra!

– Köszönöm szépen.

És amit eddig is tudtunk:

Tudtuk, reméltük, bíztunk benne – és Vajda Attila nem is okozott csalódást. Fantasztikus versennyel írta be a nevét a kenu királyainak listájára. Sőt, most ő az egyetlen, az igazi Kenukirály!

Tudtuk, hogy az 1000 métert mintha neki találták volna ki, esélyes volt. S ezt ki is mondta, nem köntörfalazott. Olimpiai bajnok akart lenni és az is lett.

Kemény volt, hosszú volt – mondta az újdonsült bajnok a Magyar Rádió munkatársának rögtön a futam után. Bizony, az volt. De megcsinálta. Ráadásul fantasztikusan felépített versenyt vívott  az ezer méteres futamon, amit a fehérorosz Menkov kezdett jobban. 750-nél azonban utolért mindenkit a mi fiunk és a onnan már tudták megállítani. Egy hajóhosszal verte a mezőnyt, szép volt Attila!

Vajda Attila ugyanebben a számban az athéni olimpián már bronzérmet szerzett, akkor azonban még újoncnak számított a mezőnyben az 1983-as születésű, szegedi színekben versenyző kenus.

„Érzem, tudom, a kezemben van mind a két szám aranyérme, remélem, Pekingben képes leszek kihozni magamból azt, amire valójában képes vagyok" – nyilatkozta a Attila közvetlenül az olimpia előtt, s boldog az ország, mert félig már beteljesítette jóslatát.

Vajda Attila 1983-ban született, Szegeden. Világ életében Szegeden versenyzett, edzője és nevelőedzője egyaránt az a Vécsi Viktor, aki korábban Attila mellett már Janics Natasát, Horváth Gábort, vagy Joób Mártont is világbajnoki címig vezette.

"Bajnok vagyok!" – üvöltötte a levegőbe Vajda Attila, miután a kenuegyes megnyerése után kiszállt a hajóból. "Úgy jöttem ki, hogy nyerni akarok, s köszönöm egy embernek, aki nem lehetett itt, de fentről figyelt engem, s az egész csapatot. Köszönöm Koló!" – nyilatkozott a döntő után közvetlenül „pekingi elsőnk”. "Nagyon sok erőt adott a küzdeni akaráshoz, nagyon nehéz volt az egész verseny, ő végig velem volt, s az utolsó ötvenen már nem kellett, hogy velem legyen."
Vajda hozzátette, nem gondolta volna, hogy ő szerzi a magyar küldöttség első aranyát.
"Arra gondoltam, hogy a kajakosok, kenusok között én leszek az első. Az volt a lényeg, hogy a táv elején az elsőkkel menjek, s végét meg tudjam nyomni. Ehhez nincs mit hozzátenni, fantasztikus érzés, csak így tovább!"

Vajda Attila legjobb eredményei a mai napig: egyszeres világbajnok (C-1 1000m, 2007), Európa-bajnok (C-1 1000m, 2007), olimpiai bronzérmes (C-1 1000m, 2004).

@@

A pekingi olimpia 1000 méteres kenu egyes versenyszámának kronológiája Vajda Attila szemszögéből:

A kajak-kenu versenyek sajátossága, hogy az előfutamokból csupán a legjobbak juthatnak automatikusan a számonkénti döntőkbe. Vajda Attila C-1-ben hétfőn simán nyerte a sajátját, az első méterek küzdelme után magabiztosan utasította maga mögé a 2006-os szegedi világbajnokságon nagy meglepetésre győztes mexikói Jose Everardo Cristóbalt, valamint a románok kiválóságát, Florin Mironcicet.

Az előfutam után Attila a következőket mondta: "Az volt a fontos, hogy vagy így, vagy úgy, de megnyerjem ezt a futamot, de ha lehet, akkor egy olyan pályát menjek, amilyet majd a döntőben is szeretnék. Vagyis ötszázig „utazok”, aztán ott egyszer elindítom a hajót és ezzel vagy utolérem az előttem lévőket vagy elmegyek a mezőnytől, s aztán még kétszer-háromszor indítok. Most az utolsó kétszázon is tudtam fokozni a tempót, ezzel együtt nehéz volt. Nincs szél, alig kaptam levegőt"

A döntőt ma reggel, magyar idő szerint háromnegyed kilenckor rendezték, szélcsendes, napfényes időben. Az előzetes eredmények alapján egyértelműen Vajda Attila volt a szám esélyese, de aranyért érkezett a táv olimpiai címvédője, a spanyol David Cal és a 2000-ben diadalmaskodó német Andreas Dittmer is.

Aztán mégis jókora meglepetéssel kezdődött a várva-várt futam. A laikus drukker számára bizonyosan ismeretlen Vagyim Menkov Üzbegisztánból ugyanis úgy meglépett a többiektől, hogy valószínűleg egész magyar, spanyol és Németországra a szívbajt hozta.

A spanyol beragadt, a német Dittmer egyenesen bűnrosszul kezdett, a mi Attilánk sem kapta el túl jól a nyitányt, de 250 méternél az üzbéget kivéve még együtt lapátolt a mezőny. Féltávnál, vagyis ötszáz méternél még mindig Menkov kenuzott az élen, de ekkor már Vajda Attila is elkezdte begyújtani a rakétákat. Az ötszáznál még negyedik helyen lévő magyar klasszis fokozatosan növelte a tempót, Cal is mozgósítani kezdett, az üzbég csoda pedig olyan gyorsan múlt ki, mint amilyen hamar megtörtént.

Hétszázötven méternél kicsivel már Attila volt az élen, s pillanatokon belül eldőlt, hogy az aranyérem sorsa közte és a spanyol között fog eldőlni, az utolsó kétszáz méteren ugyanis már csak ketten játszottak, jóval megelőzve a többieket. A ki-ki küzdelemnek azonban még az előtt vége lett, hogy elkezdhettünk volna izgulni. Attilánál ugyanis még csak akkor következett az őrületes hajrá. Néhány másodperc múlva már több mint egy hajóhosszt vert David Cal-ra, s 100 méterrel a vége előtt már kétség nem lehetett afelől, hogy a kínai szervezők kezdhetik keresni azt az eddig mellőzött magyar himnuszt… Attila végül több mint egy hajóhosszal ért előbb a célba, mint a még az eredményhirdetésnél is morcos spanyol. Sebaj. Ideje volt már, hogy egyszer végre mi is örülhessünk!

A számunkra oly kedves végeredmény tehát a kenu egyesek 1000 méteres döntőjében:

1. Vajda Attila (Magyarország)3:50.4672
2. David Cal (Spanyolország)3:52.7513.
3. Thomas Hall (Kanada)3:53.6534.
4. Vagyim Menkov (Üzbegisztán)3:54.2375.
5. Alekszandr Zsukovszki (Fehéroroszország)3:55.6456.
6. Florin Georgian Mironcic (Románia)3:57.8767.
7. Mathieu Goubel (Franciaország)3:57.8898.
8. Andreas Dittmer (Németország)3:57.8949.
9. Aldo Pruna (Kuba)3:59.087

Az alábbiakban Vajda Attila nyilatkozatát olvashatják, közvetlenül az eredményhirdetés után.

Az örökre feledhetetlen Kolonics Györgyről:

"Próbáltam úgy versenyezni, ahogy egy elhunyt versenyző tiszteletére ezt illik. Azért, mert Koló fizikailag nincs itt, lélekben velünk volt, hiszen neki ez volt az élete. Az aranyérmet az emlékének ajánlom – mondta a 25 éves kenus, hozzátéve, hogy a múltat fel kell tudni dolgozni. – Köszönöm, hogy együtt dolgozhattam és versenyezhettem vele. A halála még jobban összekovácsolta a csapatot."

A magyar csapatot sújtó pekingi átokról, s az első magyar aranyéremről:

"Az az igazság, hogy nem ezzel voltam elfoglalva, hanem próbáltam megcsinálni azt, amit begyakoroltam. Az, hogy én nyertem az elsőt, jó is, meg nem is. Nekem persze jó, de sajnálom, hogy másnak nem sikerült, pedig sokszor csak kicsin múlott."

A végül nem is olyan nagy rivális spanyolról:

"Négy éve ő volt az első, akkor én harmadik lettem. Azóta már megnyertem a világbajnokságot, most pedig sikerült bebizonyítanom a világnak és főleg magamnak, hogy én vagyok a legjobb. Bemelegítésnél mentem egy jó pályát, aztán a verseny elején csak a rajtra figyeltem. Nagyon kemény küzdelem volt, 600 méternél éreztem, hogy meg kell indítanom a hajót, aztán 800-nál megint, s az utolsó 100-nál éreztem, hogy sikerült leszakítani Davidot."

Vajda Attila mestere pedig a következőket osztja meg a Hírextra olvasóival:

"Attila ezért kezdett el sportolni, én pedig edzősködni, hogy olimpiai bajnok legyen. Tudtuk, hogy a spanyolra kell figyelni, az volt a taktika, hogy menjen végig vele, s próbálja lehajrázni. Ez olyan jól sikerült, hogy szinte végig előtte volt. Én már 750-nél éreztem, hogy megvan az arany."
Vajda szombaton 500 méteren is éremesélyesként áll rajthoz:
"Döntőben vagyok, s ott már bármi lehet. Az 1000 volt a kötelező, innentől minden ajándék, de azért küzdeni fogok – mondta az első pekingi magyar aranyérmes.

Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.