Igazságügyi gyermekvédelmi szakértő kellene

A szakember az iskolákból is hiányolja a gyermekvédelmi felelős munkakörét, s ahol indokolt lenne, szociális munkások alkalmazását.

A kiskorúak veszélyeztetettségének felismerése egy családban nem egyszerű feladat. Amint annak eldöntése sem az, hogy a gyermekjóléti szolgálat miként tud hatékonyan segítséget nyújtani, illetve a gyermekvédelmi hatóságnak mikor kell intézkednie a gyermek érdekében. Ám tapasztaljuk, hogy még a legsúlyosabb, gyermekhalálhoz, gyilkossághoz vezető esetekben is elmarad a családon kívüli szereplők, a szakhatóságok felelősségének felvetése.

– Talán idevágó jogszabály híján? – kérdeztük Molnár Lászlótól, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatójától.

– Ezt nem állíthatom. A jog ismeri a foglalkozás körében elkövetett (gondatlan) mulasztás gyanúját. Ennek alapján a gyámhivatal, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság megtehetné a szükséges lépéseket – válaszolta Molnár László.

– Mégsem gyakran teszi. Új jogszabály alkotása helyett tehát szerezzünk érvényt a meglevőnek?

– Elvileg valóban nincs szükség új jogszabályra, de praktikusan be kell látnunk, hogy további biztosítékok nélkül a jövőben is megúszható lesz a gyermekvédelmi intézkedések elmaradása. Azaz a felelősség megállapítása nem látszik teljes körűnek. Sokszor a rossz társadalmi helyzetű, saját jogi védelmét hatékonyan megszervezni nem tudó vádlottat (elkövetőt) teszik kizárólagos felelőssé a történtekért, míg a mulasztó intézmény, szakember felelősségét elfedi egy jogilag ugyan nem létező, de a gyakorlatban nekik mégiscsak kijáró védettség.

– Ez a helyzet morálisan nem tartható. Mi jelentene előrelépést?

– A gyermekvédelmi alapellátást végző személyek – védőnők – és intézmények, a gyermekjóléti szolgálatok szakmai megerősítése, és különösen a szemlélet alakítása, hiszen a tragédiák megelőzésének prioritást kell kapnia a bekövetkezett problémák utólagos orvoslási szándékával szemben. Ha viszont a baj már megtörtént, számos esetben indokolt volna, hogy a bíróságok a hagyományosan és szintén minden ügyre kiterjedően favorizált igazságügyi elmeszakértők és pszichológusok mellett gyermekvédelmi szakértőket is meghallgassanak. Egy-egy ügy megítélését jótékonyan segíthetné a komplex gyermekvédelmi látásmód, csökkentve ezáltal is az érzelmi alapú döntések kockázatát. Persze a bíróság csak igazságügyi gyermekvédelmi szakértőt rendelhet ki. Ilyen pedig még nincsen. A családgondozók is szakember- és létszámhiánnyal küzdenek, így nem tagadom: nyugtalanul gondolok az egyszemélyes gyermekjóléti szolgálatokra, az e feladattal megbízott védőnőkre! Nyugtalanságra ad okot gyermekvédelmi szempontból a megreformált közoktatási törvény is. Amíg az iskolákban nem lesz kötelező a gyermekvédelmi felelős munkakör, és amíg nem alkalmaznak iskolai szociális munkásokat ott, ahol ez égbekiáltó szükséglet, addig illúzió e téren alapvető javulásban bizakodni. Ez persze nem mond ellent annak, hogy a gyermekvédelmi alap- és szakellátást végzők és a hatóságok felelősségét is vizsgálni kell, és nem is csak a nagy port, sajtóvisszhangot kiváltó esetekben.