Búcsú a nyóckertől?

A mai Józsefváros az 1700-as évek elején kezdett beépülni. A földszintes házakat az 1838-as nagy pesti árvíz teljesen elmosta. Azután lendületes újjáépítés és iparosodás kezdődött, s akkoriban kezdett kialakulni a mai értelemben vett városias utcakép. A XIX. század végén megépülő József körút persze az egész környékre nagy hatással volt, a millennium évében már állt a mai is látható többemeletes bérházak többsége. A rendkívül sokarcú kerület beépítettség és lakosság tekintetében is az 1910-es években élte fénykorát, a nagyobb gyárak és üzemek azonban már kiszorulóban voltak a városrészből. Az első világháború okozta társadalmi-gazdasági sokk végleg „betett” a kerületnek, s habár a harmincas évek még kitermelt egy-két figyelemre méltó épületegyüttest, megfordítani már nem tudta a szomorú tendenciát.

A második világégésben aztán a józsefvárosi épületek mintegy 90 %-a megsérült, a háború után az újjáépítés elsősorban a lepusztult lakások lakhatóvá tételéről szólt, új házakról szó sem lehetett. Megfelelő rekonstrukció a következő évtizedekben sem valósult meg, jó, ha 10 évben egyszer sikerült egy-egy foghíjtelket beépíteni valami szocreál gyönyörűséggel… Ez azt eredményezte, hogy Józsefváros amúgy is leharcolt állapota nemcsak konzerválódott, még tovább is enyészett. A kerület a nyolcvanas években élte mélypontját, akkorra a bérlakásokra már rossz volt ránézni, a városrész helyett pedig „jobb híján” a nyomor, a bűnözés és a prostitúció virágzott. Akkoriban ugyan elindult egy átfogó rendezési tervféleség, de a rendszerváltás után a koncepció fiókba hullt. Az igazi fordulópontot az 1997-es év jelentette, amikor a VIII. kerület és a főváros összefogásával megszületett a városrehabilitációs program, melynek mára kézzelfogható eredményei is mutatkoznak.

Az indulás

Mint azt Alföldi György, a józsefvárosi és a fővárosi önkormányzat által közösen létrehozott Rév8 közhasznú részvénytársaság vezérigazgatója elmondja, ’97-ben még csak rövid távú célokat tűztek ki maguk elé. A VIII. kerület híre ekkor annyira rossz volt, hogy hosszabb távra tervezni nem is mertek. Belső-Józsefvárosban kezdték el működésüket, és mindössze annyit tudtak, hogy első körben három fronton kell áttörést elérniük. Egyrészt vissza kell állítani a kerület jó hírét, másrészt az életszínvonal emelése érdekében javítani kell valahogy a lepusztult lakásállományon, harmadrészt pedig, mivel az önkormányzat egyedül mindehhez kevés, meg kell találni a megfelelő partnereket.

Partnerekből pedig nincs hiány. Attól függően, hogy milyen jellegű feladatokról van szó, a társak hol magánbefektetők lettek (Corvin Sétány Program), hol pedig a lakosság képében jelentek meg (Magdolna Negyed Program). Az eddig elért legnagyobb eredménynek Alföldi György egyértelműen az imidzs váltást tartja. Bár van még egy sajátos íze a „nyócker szavunknak”, ez egyre halványodik, köszönhetően a 4000 új lakásnak, meg annak, hogy a kerületből gyakorlatilag eltűnt a bűnözés és prostitúció. Koránt sincs persze vége a Rév8 küldetésének, az összes kitűzött cél eléréséhez Alföldi szerint legalább további 10-15 év szükséges.

Miből van minderre pénz?

A legnagyobb költségek a Corvin Sétány Program kapcsán merülnek fel, itt van ugyanis igazán nagyméretű átépítés (a Corvin mozi mögötti területről egész háztömböket bontottak le, a tervek szerint összesen 1100 otthont fognak végleg „kitakarítani”). Itt egy magánbefektető társaság jelent meg, az anyagiak pedig egy a tízhez arányban oszlanak meg az önkormányzatok és a beruházó cég között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 143 milliárdos költségvetésből mintegy 17-18 milliárd terheli a két városházát. A tervek szerint 2013-ra több száz lakás, fedett utcarész üzletsorral, valamint négy irodaház is felépül majd. A másik kiemelt helyen, a Magdolna negyedben pedig, ami 3 milliárd forintból újítható meg, elsősorban fővárosi és a jövőben uniós forrásokat használ fel a Rév8. Erről tudni kell, hogy az ott élő emberekkel szorosan együttműködve történik, és a felújítások mellett (Mátyás Király tér, összesen 4 lakóépület) az utóbbi 7 évben közösségi ház, valamint oktatási és bűnmegelőzési program is létrejött. Köszönhetően annak, hogy a projekt idén júliustól bekerül a kiemelten támogatandó uniós fejlesztések közé, a következő években újabb 2,1 milliárd forint jut majd a folytatásra.

@@

Lakások, de kinek?

Persze joggal merül fel: attól, hogy elbontanak 1100 lerobbant lakást, még nem oldódik meg semmi. Hiszen a kiszuperált kéglikben a szegény családok nem jókedvükben laktak eddig sem, csak épp nem volt pénzük elköltözni. A most készülő ingatlanok pedig nyilván nem az általuk megfizethető kategóriába esnek majd… Alföldi minderre azt mondja, a Rév8-nál dolgozó szociális munkások és szociológusok folyamatosan egyeztetnek a családokkal, hogy mindenki olyan helyre költözhessen, ami jobb színvonalú életet biztosít számára, mint a jelenlegi. A vezérigazgató elmondja, hogy szinte minden esetben sikerült megegyezniük a lakókkal. (Eddig 800 család kényszerült elhagyni otthonát.) Az önkormányzat pedig gyakorlatilag mind a 18 milliárdos önrészét a költözni kénytelenek kárpótlására fordítja. Ezzel kapcsolatban Alföldi György elmondja: akik nagyobb lakásban laktak, általában spórolnak egy kis pénzt, és megpróbálnak egy szinttel feljebb lépni, azok a családok pedig, akik kisebb otthonnal rendelkeznek, jellemzően másik lakást kérnek itt a kerületben. Alföldi szerint eddig mindenki óhaját tudták teljesíteni.

Tudja valaki, mi történik itt?

Reménykeltő eredmények ide vagy oda, a hétköznapi járókelő jobbára csak a hatalmas lármát, a gombamód szaporodó toronydarukat, és a mindent belepő vastag porréteget érzékeli.
Az még a jobbik eset, ha valaki „külsősként”, mondjuk a régi West Balkán hűlt helyét keresve szembesül a VIII. kerületben végbemenő változásokkal, ám ha a környéken lakó sem érti, hogy mi történik körülötte, ha a döntéshozók képtelenek elmagyarázni a lakosságnak a koncepció lényegét, az az egész vállalkozásnak nem csak a sikerét, az értelmét is megkérdőjelezi. Alföldi György szerint erről nincs szó, de azt elismeri, hogy a kerületben élők többsége egyelőre csak a negatívumokat észleli. Azokat kivéve persze, akik új lakásba költözhettek, ők ugyanis elégedettek a változásokkal – teszi hozzá. Azért, hogy az ugrásszerű fejlődésről senki ne maradjon le, folyamatosan fenn kell tartani a kommunikációt a lakossággal. Ennek érdekében rendszeresen publikálnak a két ingyenes józsefvárosi lapban, a Rév8 weboldalát most készülnek megújítani, szinte hetente tartanak lakossági fórumokat, a Magdolna negyedben pedig értelemszerűen mindennapos az együttműködés a felek közt. Mint a vezérigazgatótól kiderül, a legnagyobb kihívás éppen az eredményes párbeszédben van, e nélkül ugyanis szó sem lehet konszenzusról. Márpedig nem egy közösségi vállalkozás esett már kútba itt a fővárosban is azért, mert nem sikerült hatékony kommunikációt folytatni az érintettek között.

Emberek nélkül nem megy

Mint Alföldi György elmondja, a VIII. kerületben eddig még szerencsére nem volt példa arra, hogy az érdekegyeztetés kudarca miatt sutba kellett volna vágni valamely elképzelést. Ennek az országos szinten is komoly összefogásnak hála, a legendás nyócker egyre inkább kilép korábbi árnyékából, és mindezt úgy teszi, hogy közben a hagyományos értékeit (régi Palota negyedet, több mint 140 műemléki védettségű épületét, a rendkívül sokszínű társadalmi összetételét) sem dobja el. Könnyű belátni azonban, hogy a látványos építkezések fabatkát sem érnének a kevésbé szembetűnő, ám annál nélkülözhetetlenebb szociális programok megvalósítása nélkül. A vezérigazgató külön is utal rá, hogy Nyugat-Európában már rég felismerték: egy-egy városrész rehabilitációja a gondosan végrehajtott társadalmi programok nélkül elképzelhetetlen. Különben azt, hogy mennyire nem csak építészeti kérdésről van szó, az is bizonyítja, hogy a Rév8 1997-es indulása óta jelentős szakemberállomány változáson esett át, melynek eredményeképp a társaságnál dolgozóknak ma már több mint a fele humán végzettséggel rendelkezik.

De mit mond a független szakember?

Az eddig elhangzottakból sok minden kiderült már a józsefvárosi rehabilitációról. Alföldi György rendkívül készségesen állt az olvasók rendelkezésére, ám a hírextra kíváncsi volt egy független szakember véleményére is. Dr. Kovács Zoltán geográfus, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tanszékvezető tanára, a téma elismert tudója összességében pozitív hangon szólt a rehabilitációról. Elmondta, hogy sokat javult a közbiztonság a VIII. kerületben, az imázsváltásról szóló kijelentést tehát igaznak tartja. Kiemelte, hogy egy sikeres városrehabilitáció csak 50%-ban tégla és malter, a másik 50%-ot a javuló közbiztonság, a helyi lakosság aktív bevonása a programokba, a helyi társadalom kohéziójának ezáltal történő erősödése, a lakónegyed imázsának és persze lakáspiaci helyzetének javulása, és még egy sereg "tudati" dolog teszi ki.

Ez az, amiben a Rév8 Kovács Zoltán szerint újítani tudott. Arra a kérdésre, miszerint tényleg megoldás lehet-e a Magdolna negyedben zajló közösségi programok szervezése a társadalmi gondokra, a szakértő azt felelte: igen, mert azok az emberek, akik nem ismerik egymást, bizalmatlanok egymással szemben, nem mozgósíthatók környezetük megújítására, saját anyagi tartalékaik invesztálására, lakóházuk, utcájuk, negyedük ápolására, gondozására. Kovács szerint a közösségi összetartó erő nagy "úr", sok mindent el lehet érni vele, különösen a szegény, alacsonyabb státuszú lakónegyedekben. Nem miden pénz kérdése.

Kovács Zoltán megrősítette az Alföldi György által vázolt összefogást is, bár hozzátette, hogy ennek szerencsés személyi, politikai, és egyéb szubjektív okai vannak. Mindenesetre jelzi, hogy csak akkor lehet sikeres egy városrehabilitációs beavatkozás, ha a benne résztvevők között egyetértés, összhang alakul ki, s erre minden résztvevő törekszik. Sokszereplős a folyamat, nem könnyű a konszenzust elérni – mondta Kovács.

Nem szégyen a jobbtól tanulni

Dr. Kovács Zoltán úgy véli, a Rév8 annak köszönheti sikereit, hogy nem volt rest felkutatni a pozitív európai példákat, és képes volt a gyakorlatban is átvenni a modern városrehabiltiációs módszertant. "Ma már a Rév8 beavatkozás az európai várostervezők és -fejlesztők érdeklődésének homlokterében áll, s a legsikeresebb ilyen kísérletnek tartják az egykori Vasfüggönytől keletre. Érthető a felfokozott érdeklődés, hiszen a Roma negyedekkel járó problémahalmazt, azok lehetséges kezelését Európa most tanulja." – summázott a szakember.