Mérgező volt a kódexmásolás

Kaare Lund Rasmussen, a University of Southern Denmark fizikai kémiai intézetének kutatója szerint a szerzetesek mérgezésében a vörös tinta lehetett a ludas, amellyel a kódexek iniciáléjait - a szövegek nagyobb, díszesebb kezdőbetűit festették. A cinóbervörös tintát, amelyet élénk színe miatt kedvelték, ugyanis higany-szulfidból készítették - olvasható a Discovery Channel hírei között.

Eredményekről a Journal of Archaeological Science című régészeti szaklap augusztusi számában számolnak majd be a kutatók, akik vizsgálataik során a higany orvosi használatára is kitértek. Így e mérgező medicinát egy lepraszerű, koponyacsont-elváltozásokkal járó betegség kezelésére is alkalmazták. A higanyhoz fordultak az orvosok a lepra és a szifilisz gyógyításakor: az előbbi kórban szenvedők 79 százalékánál alkalmazták a toxikus kúrát, míg a vérbajosok 35 százalékát gyógyították ily módon.

Mivel a cisztercita szerzetesek, akik Om apátságában alusszák örök álmukat, nem szenvedtek e betegségek egyikében sem, viszont csontjaik higanyt tartalmaztak, kézenfekvő, hogy a tinta okolható.

"Nagyon is emberi dolog, hogy valaki megnyalja az ecsetet, ha szép vékony vonalat akar rajzolni" - vélekedett Kaare Lund Rasmussen.

Mint mondta, még napjainkban sem javallott hozzáérni a középkori pergamenlapokhoz.

A kutatás során csontmintákat vettek. A cisztercita szerzeteseken kívül a vizsgálatban svendborgi ferences rendi barátok "vettek részt", ám utóbbiaknál nem fedezték fel a higanymérgezés jeleit.

A kutatás során felvetődött, hogy esetleg a szerzetesek étrendje is ludas lehetett a higanymérgezésben. A cisztercita szerzetesek ugyanis nem ehettek húst, étrendjük főleg tengeri halból állt, a ferences rendi barátok viszont nem mindig követték a példájukat. Ám mint a kutatók rámutattak, napjainkban a környezetszennyeződés miatt magas a tengeri halak húsának higanytartalma, a középkorban azonban ez aligha fordulhatott elő.

A kódexmásolás mérgező voltára utalnak más vizsgálatok is, így az izraeli Soreq nukleáris kutatóközpont az Izraeli Múzeummal közösen végzett kutatás során a Holt-tengeri tekercsek négy töredékén fedezte fel a cinóbervörös festéket.