Szexuális szabadosság és a szifilisz

A szifilisz, más szóval vérbaj nálunk is egyre gyakoribb nemi betegség. Íme az idei eredmények: Országosan hatvan százalékkal nőtt az újonnan regisztrált szifiliszes megbetegedések száma 2008 első negyedévében, és a klinikánkon diagnosztizált esetek száma idén több mint kétszerese a tavalyinak júniusig – derül ki a Bőr- és Nemikórtani Intézet főorvosa, dr. Várkonyi Viktória által készített kimutatásból. Ezek az adatok igen riasztónak hangzanak annak tükrében, hogy Magyarországon egyszer már csaknem eltűnt a betegség. 1960-ban legalábbis már csak két új beteget észleltek a Dr. Berecz Margit és Prof. Dr. Horváth Attila által közzétett adatok szerint. A kór mostanában úgy tűnik, új erőre kapott.

A főtt krumplit is, csak el ne guruljon…

Mi az oka a szifilisz ilyen mértékű, és viszonylag hirtelen bekövetkező terjedésének? Kovács Eszter, a Semmelweis Egyetem Marketing és Kommunikációs Igazgatóságának sajtóreferense szerint elsősorban a megváltozott szexuális szokásoknak tudható be, hogy egyre gyakoribbak a szifiliszes (vélhetően csak úgy, mint más nemi betegségekben való) megbetegedések.

Valóban történt egy s más az utóbbi években, évtizedekben. Mára már nem csak a házasságig tartó szüzességi fogadalom ment ki a divatból, de tizenhat évesen még érintetlennek lenni is rém cikinek számít, s nézzünk mélyen magunkba: a legtöbben elfogyasztunk jó néhány pasit vagy csajt – ízlés szerint és extrém esetekben akár többet is egyszerre – mielőtt végleg elköteleznénk magunkat. Mindezzel egyébként nincs is semmi baj, mindaddig, amíg ésszerű kereteken belül folytatjuk a keresgélést, kalandozást. (Már ha egyáltalán szóba jöhet itt az ész…)

A gyakori partnercsere mellett a másik probléma még mindig a védekezés hiánya, ugyanis a fertőzés oka szinte mindig az óvszer nélküli szexuális kapcsolat fertőzött személlyel. Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy az iskolai felvilágosító órák és az egyéb, már a csapból ömlő szexuális tájékoztató programok mellett még ragozni kell a megfelelő védekezés fontosságát, de el kell fogadnunk, hogy sok minden létezik, amit ép elmével nehéz felfogni. (Ilyen például a világűr és a végtelen is…) Jó, tudjuk, hogy a vágytól izzó testeknek nehéz megálljt parancsolni, akcióhelyzetben legtöbbször önműködőek, de még a leghevesebb érzéseket is bizonyára lehűti a „nemi beteg vagyok” -rádöbbenés pillanata.

Némi összefüggés mutatkozik a szifilisz terjedése és a turizmus fellendülése között is, bár a sajtóreferens ezt a feltételezést nem erősítette meg. Az viszont belátható, hogy különösen azok a szexuális kalandok hordoznak veszélyeket, amelyeket rossz higiénés és szociális helyzetben lévő egzotikus országokban keresnek a kielégülésre vágyók. Szóval ha távoli, elmaradott vidékeken szexelsz felelőtlenül, inkább haza se gyere…

Pasik, reszkessetek!

A szifiliszt tipikus férfibetegségnek tartja a laikus közvélemény, és nem ez áll messze az igazságtól: valóban jóval nagyobb a megbetegedések száma a férfiak körében, mint a nőkében. De ne sajnáltassák magukat uraim! Ez ugyanis nem genetika. Hajlamról nem beszélhetünk egyik nem esetében sem, tehát a jelenség magyarázata pusztán abban áll, hogy a hímek jóval nagyobb arányban élik a fentebb ecsetelt feslett életmódot, mint nőnemű társaik.

Mindezek fényében pedig az sem meglepő, hogy mivel elsősorban a fiatalok körében dívik a „a legyet is röptében” – életforma, ők vannak a legjobban kitéve a nemi betegségek veszélyének, s így a szifiliszesek körét is jóval nagyobb arányban gazdagítják, mint a harmincon felüliek. Aki havonta ötnél is több nevet ír a „megvolt” listájára, az már veszélyeztetettnek számít. Hát, valamit valamiért, de az élvezet és az azt követő bűnhődés talán nem egészen áll arányban.
@@

A felismerés

Ha már egyszer felelőtlenek és pechesek voltunk, miből ismerhetjük fel a problémát, illetve mire számíthatunk a továbbiakban?

A betegség lefolyásával kapcsolatban Kovács Eszter elmondta: „A fertőzés után 1-6 héttel vöröses foltok jelennek a bőrön. Az első stádiumban a fekély különösebb kellemetlenséget nem okoz, sőt 4-8 hét alatt el is tűnik. A férfiaknál jobban észrevehetők a tünetek, de a fertőzött nők fele nem is tud fekélyéről. A bőrtünetek gyógyulása után 1-6 héttel következik a második szakasz: a baktériumok szétterjednek a testben. Ilyenkor leggyakrabban szájfekélyek alakulnak ki, emellett jellemző tünetek a talpon, tenyéren és a test más részein megjelenő kiütések, a nyirokcsomók megnagyobbodása, szemgyulladás, csont- és ízületi fájdalom, torokfájás, étvágytalanság, tarkókötöttség, hallásvesztés, hajhullás. A végbél és hüvely körül ilyenkor szürkés vagy fakó rózsaszínű, fertőző foltok jelennek meg. Ha beteg még ekkor sem megy orvoshoz, akkor fél- egy év után következik a harmadik, veszélyes stádium. Ebben az akár hosszú évekig tartó időszakban ritkán fordulnak elő tünetek. A betegség mindeközben azonban károsíthatja a szív- és érrendszert, sőt az idegrendszert is. A harmadik fázis már nehezen gyógyítható, a károsodások ugyanis ekkor már visszafordíthatatlanok.”

Azért nem kell pánikolni! (Világosodjunk fel!)

Jelen írás célja nem a pánikkeltés. Akinek nincs elszámolnivalója a lelkiismeretével, annak nagy valószínűséggel nem kell vérbajgyanúval orvoshoz rohangálnia sem. A szexuális úton terjedő betegségek elsősorban közösülés útján terjednek, ahogy a fertőzött testváladék közvetlen érintkezésbe kerül a nyálkahártyával. De nem kizárólag így. Vér útján is terjed a baktérium. A szifilisz éppen azért is nagyon veszélyes, mert például fertőzött anya is átadhatja magzatának a betegséget.

De egyes rémhírek ellenében érdemes leszögezni, hogy a szifilisz nem terjed fertőzöttek által használt tárgyakkal, például vécéülőkével, közös törülközővel, evőeszközzel. Az uszodában vagy a strandon sem kaphatjuk el a betegséget. Tehát ha egy ismerősünk bevallja nekünk, hogy szifiliszes, azért ne zárjuk mindjárt karanténba.

Az is jó hír, hogy a betegség ma már gyógyítható – igaz, ha hagyjuk elfajulni, súlyosan károsítja a szervezetet, és nem alakul ki ellene védettség, tehát többször is elkapható. De a mai kor züllött gyermeke még így is szerencsésebb, mint Ady, Munkácsy, vagy Lenin, akik belehaltak a nőfalásba. (Lenin a hivatalos álláspont szerint agyvérzésben halt meg, de szifiliszről szóló pletykák is szárnyra keltek.)

Megelőzési módszerek

Arra a kérdésre, hogy létezik-e, avagy tervbe van-e véve valamiféle, a szifilisz és más nemi betegségek visszaszorítását célul kitűző szakmai stratégia, nem sikerült választ kapnunk sem a Nemzeti Egészségügyi Tanácstól (ők nem kívántak reagálni), sem az ÁNTSZ-től (ők sokadik próbálkozásra sem vették fel a telefont). Ugyanakkor Kovács Eszter arról tájékoztatott, hogy a Semmelweis Egyetem és a hozzá tartozó Klinika nem készíthet országos programot, mert nincs ráhatása más fenntartók által működtetett egészségügyi intézményekre. Várkonyi Viktória főorvos a kötelező szűrés bevezetését (illetve visszaállítását) javasolná, ami bizonyára javítana az aggasztó helyzeten, de nem biztos, hogy elegendő lenne a kór teljes visszaszorításához. A különböző (főként iskolai szintű vagy egészségügyi szakmai szervezetek által szervezett) szexuális felvilágosító programok, esetleg otthoni, családi felsülések nem tűnnek hatékonynak, ráadásul ezek többnyire csak a terhesség megelőzésére fókuszálnak. Egy jól átgondolt szakmai koncepcióra lenne szükség -a háttérben szakértői összefogással- ami persze részben anyagiak kérdése, de elsősorban a szándék meglétén vagy hiányán múlik a dolog. Pedig – ha az egyént érintő negatív vonulataival nem is foglalkozunk – a szifilisz terjedése társadalmi és gazdasági tekintetben is igen kártékony jelenség, mivel a harminc napos kezelés alatt a beteg nagy valószínűséggel kénytelen kimaradni a munkából.

Nem létezik sajnos preventív gyógyszer vagy védőoltás a vérbaj megelőzésére, de ha lenne is efféle módszer, az még mindig nem garantálná a más nemi betegségekkel szembeni védettséget. Így aztán marad, ami marad…

A végére tartogattam a rossz hírt. Egyetlen megelőzési módszer van ugyanis, amely 100%-os hatékonyságú, ez pedig a tartós, megbízható, monogám párkapcsolatban való biztonságos szex. Hoppá, van még egy: ha egyáltalán nem élünk nemi életet – ez a legrizikómentesebb.