A büdi és a trágár, no meg a megcsalt lady

A választék

Szokatlan módon az Amerigo Vespuci-ról elnevezett földrész lakói lelkesen várják, hogy történjen valamilyen változás a legfelsőbb vezetésben. A dupla v-s elnöknek sikerült annyira leamortizálnia az országa nimbuszát, hogy ennél már mindenki csak jobb lehet. Sokan szeretnék látni Bush-t, ahogy elmegy a búsba, és átadja egy alkalmasabbnak az atomkoffer kódjait. A demokrata és a republikánus párt is ennek megfelelően rakta össze elnökjelöltjeit.

A republikánus

John Sidney McCain több mint hetven nyarat látott, egykori katona, aki gyakorlott hadifogolyként a mai napig támogatja az iraki beavatkozást. Sokan aggódnak a kora és az ezzel összefüggő egészségi gondok miatt, de szerencsére erős géneket örökölt. Édesanyja 95 éves, és a mai napig lelkesen figyeli fia egyre emelkedő szerencse csillagát. McCain élete nagy részét a seregben töltötte, és pilótaként harcolt a vietnami háborúban. Fogságba esett, és hat évig nem tudott családjához hazatérni. A háború után a haditengerészet szenátusi kapcsolattartójaként belekóstolt a politikába. 1981-es leszerelése után apósa sörforgalmazó cégénél dolgozott, de 1982-ben bekerült a képviselőházba, majd 1986-ban megválasztották szenátornak, és azóta is a köz érdekében munkálkodik. Feleségével, Cindyvel hét gyermek szülei, és négy unoka nagyszülei. Az utóbbi kilenc évben öt könyve jelent meg, amelyek nemcsak komoly népszerűséget, de ugyanolyan komoly bevételt is hozott neki.

A veterán politikus már hosszú évek óta szeretne beköltözni a Fehér Házba. Nem ez az első próbálkozása, de W.George egyszer már alaposan elpáholta. Ennek ellenére idén márciusban, amikor kiderült, hogy McCain lesz a befutó kedélyesen elbeszélgettek, és az elnök még egy Fehér házi hotdogra is meginvitálta utód jelöltjét.

A „forró kutya” szeretetétől eltekintve azonban nagyon sok különbség van közöttük. McCain úgy konzervatív, hogy sok kérdésben liberális vagy legalábbis ahhoz közelítő álláspontokat vall. Ez persze nem tetszik annak a nagyszámú szavazónak, akiknél még mindig a férfi az úr a háznál, és az asszony igazából csak gyereknemzésre való. Ők nehezen fogadják el, ha valaki nem szigorúan az elvek mentén éli az életét, és nem rendeli alá magát száz százalékban Istennek, és az adott egyházának.

Sokan a saját pártjában sem szeretik. Ennek oka részben az, hogy nem hajlandó beállni a sorba, és sok szimbolikus ügyben is különvéleményt képvisel. Mindezt ráadásul megfejeli azzal, hogy céljai érdekében képes összeállni még a demokratákkal is (például a kampányfinanszírozás vagy a bevándorlás rendezése érdekében). Sokan ugyanakkor éppen ezt tisztelik benne.

McCain abban is különbözik a legtöbb politikustól, hogy nem mindig azt mondja az embereknek, amit hallani szeretnének. Ugyan már kezdettől fogva támogatta az iraki beavatkozást, de az elsők között bírálta annak problémás végrehajtását, és követelte a kudarc egyik fő felelősének, Donald Rumsfeld védelmi miniszternek a távozását is. Ez nyilvánvalóan mély sebet üthetett a hadügyi héjja Rumsfeld szívén, aki igen közel áll a jelenlegi legfőbb republikánushoz, G.W. Bushoz. Ezért akadt a kampány kezdetén bőven kihívója.

Miért ő futhatott be?

A kérdés nehéz, a válasz összetett. A republikánus szavazó bázis – mint általában mindegyik – igen széles ívben épül fel. Egyik oldalon a bigottan vallásos, szuper konzervatív családok állnak, akiknél a "nigger" még mindig csak inas lehet. Ezeknek a famíliáknak egy jelentős része komoly anyagi bázissal, és lakhelyén széles ismertségi és támogatói körrel rendelkeznek, így nem mindegy, hogy kiről mit mondanak. Dollárjaiknak köszönhetően nagy mennyiségű támogatást önthetnek bele a kampány zsákba, amelyért azonban rendszerint vastagon meg is kérik az árat.

A másik véglet az egykori osztrák lakos, mai kaliforniai szenátor, Arnold Schwarzenegger fémjelezte vonulat, amely ugyan ragaszkodik sok-sok republikánus értékhez, de jól be tudja illeszteni mindennapjaiba a demokrata vonulat által képviseltek jelentős részét is. Schwarzi például úgy lett republikánus szenátor, hogy az ősdemokrata Kennedy-klán mozgatta választási gépezetét. Lévén a felesége eredeti Kennedy lány.

McCainnek úgy kellett tehát ígérgetnie, hogy ezen egymástól igen messze lévő gondolatmenetek összetalálkozhassanak, és szavai mögött mindenki megtalálhassa a neki megfelelő zsolozsmát. Ez a mixelés azért is sikerülhetett neki a legjobban, mert ellenfeleinek nem sikerült nyitniuk saját bázisukról. Mindegyik republikánus jelölt csak saját támogatóit tudta megmozdítani, és nem tudott kilépni ebből a körből. McCain viszont igyekezett megszólalásait úgy összehangolni, hogy mindenhol azt mondja, amit hallani akarnak róla.

Ezért lassan három hónapja már nincs is más dolga, mint gyűjteni a pénzt és készülni a szeptember elején stratoló iszonyatos véghajrára.
@@

A demokrata

Barack Hussein Obama augusztusban lesz 47 esztendős. Középső neve miatt számos támadás érte már eddig is. John McCain soha nem felejti el hangoztatni, hogy Obama muszlim vallású, így tagja azon nagy közösségnek, amely már annyi ember életet kioltott Amerikában. Ezt az állítást a demokrata politikus rendre hevesen cáfolja. Barack Hawaii-on született, és gyermekkora egy részét Indonéziában töltötte. Első diplomáját New Yorkban, a Columbia egyetemen szerezte politikatudomány szakon, ahol a nemzetközi kapcsolatokra specializálódott. A vállalati karrier helyett a közösségi munkát választotta, így1985-ben Chicagóba költözött és teljes munkaidőben ezzel foglalkozott miközben tovább képezte magát. 1988-ban kezdett jogot tanulni a Harvardon, és végzett jogászként elsősorban diszkriminációs ügyekkel foglalkozott. Elmondása szerint ezt nagyon fontosnak tartotta, de úgy érezte, hogy részt kell vállalnia a politikában is. 1996-ban bekerült Illinois állam szenátusába, 2004-ben pedig szenátornak választottak, és azóta szövetségi szinten is politizál. Feleségével, Michelle-l két lányt nevelnek.

Munkájával kapcsolatban nem sok mindent lehet megemlíteni, mivel szenátorrá választásának első napjától kezdve a mostani jelölti kampányára koncentrál. Így a választóiért kevesebbet, önmagáért annál többet tett. Első országos sikerét is egy kampánynak, az előző demokrata konvención elmondott beszédének köszönhette. Azok a percek annyira jól sikerültek, hogy hamar felfigyeltek rá, és ekkortól kezdték el az ifjú J.F. Kennedy-hez hasonlítani. Obama jó szónok, aki meggyőzően tud érvelni, de komoly probléma, hogy nincs jelentős vezetői tapasztalata. Külföldön szinte egyáltalán nem ismerik, külpolitikai tudása gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Akkor miért ő futott be a célba?

Bár az amerikai kampányt átlengi a változás szelleme, de Hillary Clintonnak volt egy akkora hibája, amelyet lehetetlenség volt megoldani. Mégpedig az, hogy nőnek született. Ezt nem tudják neki megbocsátani azok a választók – számuk milliós nagyságrendű –, akik továbbra sem engedik az asszonyokat a vezető ülésre. Obama csak külsőleg, a kenyai apának köszönhető bőrszínnel üt el az eddigi elnököktől, de ő is férfi, így neki szabad president-nek lennie. John Edwards, aki az örök lemaradó szerepét vette magára, négy éve sem tudott komoly földrengést „okozni”, és így történt ez ebben az évben is.

Ne hagyjuk ki Clintont sem.

Hillary Clinton bár idén biztosan nem lesz elnök, de a jövőre nézve semmit nem lehet véglegesen kizárni. Talán ő volt az egyetlen az idei jelölti csokorból, aki igazán nagy változást hozhatott volna az USA politikájába. Már első asszonyként sem úgy viselkedett, ahogy azt elvárták volna tőle. Férje, Bill mellett nemcsak a Fehér ház-i szakácsok irányításával foglalkozott, hanem megpróbálkozott az igen sok kárt okozó egészségügyi rendszer átalakításával is. Harcos politikusként sokszor kiállt a véleménye mellett, és már azokban az időkben is sűrűn felmerült a lehetséges indulásának esélye.

A Clinton éra utolsó hónapjait már New York-i szenátorként töltötte, amely pozíciójában azóta többször is újra választották. Ez is azt mutatja, hogy van érzéke a politikai csűrés csavaráshoz. Persze fontos volt, hogy a választók szemében egy önállóan gondolkodó és dolgozó asszony képe élt, aki bátran viselte el tehetséges, de kicsapongó férje által okozott hátrányokat.

@@

Bár a kampánya jól, és ami fontosabb, időben indult, mégsem jutott el az áhított jelölésig. Valószínűleg a februári szuperkedd idején ronthatott vagy közvetlenül azt megelőzően, igaz ezt ilyen távolságból nehéz megítélni. Ekkor szavazott egyszerre több állam, és ekkor gyűjtött be egy jelentős előnyt Obama, amit Clinton már nem tudott ledolgozni. Bár ő volt a nagy esélyes, de talán túl könnyűnek találta Obamát és nem vette komolyan a felfele törekvő, ambíciózus fekete politikust. Lehet, ha előbb felfigyel rá, mint idén január, akkor másképp indult volna a sorsfordító februári szavazásnak. Kampánytanácsadói úgy gondolták, hogy az ismeretlen kis Barack soha nem fog nagyra nőni, és majd magától elvérzik. És itt tévedtek egy hatalmasat.

Bár Clinton tavaly januárban indított, Obama nem sokkal később startolt, de idén év elejéig nagyon nem foglalkoztak egymással. Pedig ezalatt lett az ismeretlen politikusból államok szerte ismert induló. Ezekben a hónapokban tudta Obama megszerezni azokat az alapokat, amikkel megerősíthette magát a mostani időszakra. Folyamatosan növelte beszédeinek hallgatói létszámát, ezzel párhuzamosan a számlájára érkező támogatások összegét is. Így volt miből nekivágnia az újévet követő startnak.

Clinton viszont főleg a nevéből, és a múltjából építkezett, hozzátéve férjéből egy kis darabot. Sajnos kevés konkrétummal szolgált eközben és nehezen akart az erős nőből kemény férfivá válni. Egy kis könnyezés ugyan segített rajta, de nem döntötte romba az Obama kampányt, és nem emelt magasba egy kemény és erős államasszonyt.

Az alelnök jelölt?

Most már tudjuk, hogy elnök idén biztosan nem lesz, de alelnök még lehet. Az Obama-Clinton páros szavazói bázisa elvileg éppen kiegészíti egymást, de az elmúlt hónapokban sikerült annyira elpüfölniük egymást, hogy a voksolásra hajlandók nehezen fogják a pofonokat megbocsátani a másik félnek. Viszont, ha sikerül a nagy kibékítési kísérlet – és ezt a választóik is elhinnék – akkor jó eséllyel kerülhetne Bill Clinton az első first vice lord-ként a White House-ba. Obamára ugyanis főleg a feketék, a férfiak, és egyéb bevándorlók szavaznak, míg Hillary-ra a fehérek, az asszonyok, a tősgyökeresek adják támogatásukat.

Ezt a mixet a republikánus oldalnak – legyen bárki is a majdani alelnökjelölt – igen nehéz lenne túlszárnyalni. Persze Obama most nem rohan párttársa karjai közé. Óvatosan kell egyensúlyoznia, ha nem akarja Clinton befogadásával elveszteni jelenlegi bázisának egy részét. Az első tapogatózások már a jelöltség elnyerésének éjszakáján megtörténtek, de az ezzel kapcsolatos tárgyalások jelentőségét mind a kettő oldal igyekszik erőteljesen csökkenteni. A döntés legkésőbb az augusztus végi denveri jelölőgyűlésig meg kell szülessen.

Obama vs. McCain

Bár a Hillary ügy sem elhanyagolandó, de ennél sokkal fontosabb, hogy sikerül-e a demokratáknak kiütni a kormányzói botot a republikánusok kezéből. A feladat nyilván egyik oldalon sem lesz egyszerű. McCain-ről már most is sokan úgy tartják, hogy ő lesz a 3. Bush az elnöki névsorban, és ha kell, még nevet is „változtat” majd ezügyben. Nehéz elhitetnie, hogy jobb lenne Bush-nál, részben Irak miatt, részben mert nem sokat ért a gazdasághoz, amely jelenleg jobban foglalkoztatja az amerikaiakat, mint a háború. Van ugyan gazdasági programja, de az számos sebből vérzik. Kevés dologra kínál megfelelő megoldást, de azok mellett viszont folyamatosan kitart. Míg az elnökválasztási kampány többi résztvevője inkább a bezárkózás felé hajlik, addig ő továbbra is a szabadkereskedelem híve, mert szerinte csak úgy maradhat versenyképes Amerika, ha nyitott marad. Ő állt elő először azzal az ötlettel, hogy a nyárra el kellene törölni az üzemanyag adóját, így könnyítve a gazdasági nehézségekkel küszködő lakosság terhein.

Obama időnként megpendít populista húrokat, rájátszik a gazdag vállalatokkal szembeni érzelmekre. A globalizáció kihívásaira nem a nyitottság, illetve a versenyképesség növelésével, hanem protekcionista politikával reagál. Ugyanakkor elvetette McCain és Clinton javaslatát az üzemanyagadó felfüggesztésére, mondván, ez egyszerű propagandafogás. Ennél sokkal többet nem lehet tudni a gazdasági elképzeléseiről, mivel erősen alkalmazkodik a mindenkori széljáráshoz és könnyen köt kompromisszumokat a személyének jobb megítélése miatt.
@@

Legyünk negatívak is

A két jelölt – bár megegyezett a tisztességes, korrekt hangnemben, mégis – igyekszik a másikat rossz színben feltüntetni. McCain kihasználja, hogy a Washington által terrorista szervezetnek tartott palesztin militáns csoport, a Hamász egyik szóvivője elismerően nyilatkozott Obamáról, és azt mondta, reméli, hogy ő fog nyerni. A republikánus szenátor érezhetően arra törekszik, hogy Obamát úgy állítsa be, mint aki túl puhány lenne a terrorizmus elleni harcban. Persze közben Obama sem tétlenkedik: igyekszik a republikánus politikust úgy beállítani, mint aki egy az egyben George Bush jelenlegi elnök politikáját folytatná. Erre példának használja azt, hogy McCain nem akarja kivonni az amerikai katonákat Irakból, de Obama szerint riválisa az Iránnal szembeni keménykedéssel is csak annyit érne el, mint Bush: a perzsa ország még erősebbé válna a Közel-Keleten. Elképzelhető, hogy Obamáék rá fognak játszani a rivális idős korára is. Többen így értelmezték azt, amikor a hamászos bírálatra az volt a válasz: McCain "meg van zavarodva".

A magánemberek

Az amerikai bulvársajtó minden négyzetcentiméteren jelen van, és diktafonokkal, fényképezőgépekkel felszerelkezve igyekszik megörökíteni a két elnök aspiráns intimebb pillanatait. Főleg Obama-nal könnyebb a helyzetük, aki kora miatt is könnyebben alkalmazkodik a folyamatos zaklatáshoz. Az erre szakosodott zsurnaliszták igyekeznek minél több negatív pletykát is kideríteni. McCainről kiderült, hogy a felszólásain legtöbbször higgadt politikus néha igen kemény, és durva is tud lenni. Egy alkalommal a „baszd meg” szófordulattal illette kampánycsapatának azt a tagját, aki kifogásolta, hogy késve érkezett meg egy megbeszélésre. De a saját feleségét sem mindig kíméli. Állítólag egy kampány során lekurvázta az asszonyt, amikor az meg merte neki említeni, hogy ritkul a haja.

Obama sem fenékig tökéletesség. Állítólag horkol, és reggelente egy kicsit büdi is, és talán emiatt a gyereki sem szeretnek vele mindig játszani. Igaz, ő jobban viseli a kampányt, és okosabban is irányítja csapatát, mint jóval idősebb republikánus ellenfele teszi azt.

Ki fog győzni?

Most még lehetetlen ezt előre eldönteni. Az igazi, mindent eldöntő és elsöprő kampány az utolsó két hónapban indul. Innentől kezdve az urnák bezárásáig, mind a két jelölt a nap 24 órájában, a hét minden napján fog repdesni városról-városra, tömeggyűlésről-nyugdíjastalálkozóra, hogy minél több embert tudjanak meggyőzni a maguk igazáról. Mivel odakint nincs kampánycsend, így az utolsó utáni pillanatig tart majd a küzdelem. Ráadásul az államokban folyamatos az időeltolódás az egyes területek között, így a 24 órás szavazási időszak a valóságban akár 36 óráig, vagy még tovább is eltarthat. Fontos lesz, hogy ki hogy fogja egészséggel, kitartással, és ami nem mindegy pénzzel bírni a tempót. Meghatározó lesz az alelnökök kiválasztása is, akik segíthetik, vagy éppenséggel megbuktathatják az elnöki kampányt.

Nem elhanyagolandó az sem, hogy milyen idő várható a szavazás napján. A voksolási hajlandóságot ugyanis jelentősen befolyásolhatja egyes területeken az éppen aktuális napsütés, eső vagy ne adj isten havazás. Minél kevesebben mennek el véleményt nyilvánítani, annál nagyobb az esély egy republikánus győzelemre, mivel az az oldal jóval fegyelmezettebb, mint a másik. A nagy számú eredménynél sem biztos a demokrata siker, mert fontos, hogy a fix demokrata államok szép sorban felsorakozzanak a jelöltjük mögött.

A lényeg mindenképpen az, hogy bárki ül be jövő év januárjában az ovális iroda elnöki karosszékébe, mindenképpen változást fog hozni az USA történelmébe. Obamával az első sötétbőrű, McCain-nel a legidősebb korban ciklusát kezdő elnök veszi át a stafétabotot.

Európaiként azonban sokkal fontosabb, hogy reménykedhetünk a mostaninál nyitottabb, a világra talán jobban odafigyelő, kevésbé fennhéjázó Amerika megszületésében. Ez talán mindenkinek örömet fog okozni!