Sport
Ami az ötkarika mögött van
Aki járt már valamelyik honi sportági szakszövetség irodájában a Magyar Sport Házában, az nagyon jól tudja: ezek a főhadiszállások nem hasonlítanak sem a FIFA zürichi, sem az IAAF monte-carlói székházára sem. Nagy célokat szövegetni és azokat elérni azonb
De ha az a kis pénz is késik — mint ahogy áprilisban felkavarta az olimpiai támogatások kis pocsolyáját az olimpiai támogatások folyósításának csúszása — akkor még nehezebb fenntartani a szakszövettséget, pláne egy hatalmas konkurrenciaharcban. A szövetségek — nem közvetlenül, de azért mégis – egymás elől szerzik meg a támogatásokat, óhatatlanul a másik rovására. Erre mondják a szakértők, hogy a rendszer nem tökéletes, de eddig még nem találtak ki jobbat.
Azt már régóta tudjuk, hogy tökéletes, minden sportági szakszövetség által magasztalt támogatási koncepciót készíteni lehetetlen küldetés. A keveset nehéz elosztani, a sokat meg macerás — azért minden évben kísérletet tesznek szeretett sportunk irányító szervei. A lista végén is kell valamely sportágaknak állnia, de hogy az éppen a tollaslabda vagy a szörf lesz, azt különböző szempontok alapján állapítják meg.
Szakadék a rendszerben
A Magyar Olimpiai Bizottság támogatási rendszerének fix pontja az alaptámogatás. Ez a legtöbb sportág esetében mindössze 2 millió forint. Még mielőtt továbbmennénk, érdemes egy pillantást vetni azokra a sportágakra, melyek például 2007-ben (az olimpiai felkészülés kellős közepén) mindössze ezzel a kis támogatással számolhattak a MOB részéről: gyeplabda, szinkronúszás, snowboard, sí, curling, lovaglás(!). Ez utóbbi azért is érdekes, mert elvégre lovas nemzet lennénk, vagy mi a fene…
A lista eleje viszont kirobbanthatatlan, a topon a klasszikus magyar sportágak sorakoznak: a kajak-kenu, az úszás és a vívás, a csapatsportágak közül pedig a vízilabda és a kézilabda. Persze a felsorolt sportok képviselői nem is panaszkodnak, a több százmilliós támogatással emelhetik az átlagnál amúgy is magasabb költségvetésüket. Ezen a ponton el is érkeztünk a támogatások elosztásának rákfenéjéhez: a hagyományosan sikeres olimpiai számok és a futottak még kategória közötti mély szakadékhoz.
@@
A kulcs: az eredményességi pont
A második fontos komponense a rendszernek az úgynevezett eredményességi pontok számítása. Ezekkel akár már feltörni is lehet, de az ilyen felemelkedések csodaszámba mennek. A legjobb példa erre a jéghoki története: a tavalyi néhánymilliós "aprópénz" után — az idei remek szereplésnek köszönhetően — idén már tízmilliós nagyságrendekben gondolkodhatnak a vezetők, természetesen olimpiai selejtezőkkel is számolva. A hokisok esetéből kitűnik a lényeg: ha egy sportág számottevő támogatásokra akar szert tenni, eredményeket kell produkálnia. De hogy is lehetne sikeres egy sportág valamicske ráfordítás nélkül? Ördögi kör…
A legnagyobb baj, hogy ez a szituáció meglehetősen hasonlít az ’50-es, ’60-as évek sportpolitikájához. Akkor azt hangoztatták, olyan sportnak nincs létjogosultsága Magyarországon, mely nem hoz folyamatosan olimpiai pontokat. Ennek az idióta ideológiának esett áldozatul például a kosárlabda, vagy a jégkorong. S most valamilyen szinten ugyanez a helyzet: ki törődik például a kerékpársporttal — még úgyis, hogy Bodrogi László személyében éremesélyes bicajosunk lesz kint Pekingben?
A fentiekről, a saját szövetségük olimpiai támogatásáról és a támogatási rendszer viszontagságairól kérdeztünk néhány szövetség illetékesét.
A szövetségek elnézőek
A legtöbb sportágnál — főleg azoknál, melyek az ominózus táblázat második felén helyezkednek el — késve érkeztek az áprilisra beígért olimpiai felkészülési támogatások. Ilyen például a Magyar Tenisz Szövetség is, de mint Deák Attila főtitkár elmondta, ez náluk nem okozott fennakadást a felkészülésben. A támogatási rendszer hibáira viszont kitért. Elmondta: nem szerencsés, hogy néhány sportág eleve kevesebb eredményességi pontot szerezhet, mivel kevesebb versenyszámban szerepelhetnek.
Az öttusa szövetség főtitkára, Pécsi Gábor elmondta, az ő sportáguknak nemcsak hogy nem kellett várnia az áprilisi támogatásokra, hanem már év elején megkapták az első félévre esedékes felkészülési pénzeket. Persze nem volt ez mindig így, náluk például ez idén fordult elő először.
A kérdés csak az, miért kapta meg néhány szövetség már előbb, és néhány csúszva a támogatásokat?
Prioritás szerint
Ezen a ponton vissza is érkeztünk a támogatás örök körforgásához. Kétségünk se legyen afelől, hogy ha a kajak-kenu és a tollaslabda szövetség főtitkára egyszerre lenne a vonalban mintegy számon kérve az illetékeseket a pénzek átutalásainak csúszásáról, akkor bizonnyal a tollaslabda vezető kényszerülne várakozásra.
Pedig lehet, hogy nekik tényleg szükségük lenne a pénzre, talán az életben maradáshoz.