Csonka András küzdelme

A lap munkatársának segítségét kérve felkutatta a fiút és annak családját, és az első találkozás sorsdöntőnek bizonyult. Hiszen mára nemcsak a tizenhárom éves Ádám, hanem egész családja régi barátként tekint a színészre.

– Amiben csak tud, segít – árulta el a kisfiú édesapja, Csaba.

– Élményeket szeretnék gyűjteni neki – mondta Csonka András. – A következő évadra megszervezem neki, hogy bejuthasson az Operettszínházba, mert nagyon szeretné megnézni A Szépség és a Szörnyeteget, amiben a gyertyatartót játszom.

Pici rendszeresen érdeklődik Ádám állapota felől. Így mindig tudja, ha például a csepeli lakótelepről a – jó ideje cserére szoruló – lélegeztetőgépet működtető áram kimaradása maitt éjszakára intenzív osztályra kell szállítani Ádámot.

De természetesen a jó hírekről is első kézből értesül, így ő is együtt örülhetett a családdal, amikor kiderült, hogy az orvosok korábbi véleményével szemben – miszerint Ádám soha nem lesz képes önállóan sem mozogni, sem lélegezni – a kisfiú újra képes "megszorítani" édesapja ujját, és akár négy órát is kibír lélegeztetőgép nélkül. A kitűnő tanuló, víg kedélyű fiú arca felragyog, amikor kedvencét látja. Elmélyülten sutyorognak, csak a vak nem látja, milyen különleges kapcsolat az övék. Terveket szőnek, titkos álmokról pusmognak, néha meg csak nagyokat hallgatnak. A csöndet ilyenkor csupán Ádám lélegeztetőgépének hangja töri meg.