Belföld
Nekünk a Balaton…
Néhány év pangás és jelentős horvát áremelések után a Balaton (legalábbis a déli part) kezd magára találni. A helyiek szerint mindenképp, ahhoz képest is van valami mozgás, hogy a meteorológiai tavasz utolsó napján néztünk körül Zamárdiban.
A rocktörténeti jelentőséggel is bíró Zamárdi-Felső környéke a hétvégén már egész pezsgő: tömegek nincsenek (szombat kora délután kényelmesen lehet parkolni a déli part fővárosaként előszeretettel emlegetett Siófok közepén is), de aki itt van, láthatóan jól érzi magát.
A nyaralók környékén is alakul az élet, itt-ott már látni nem csak napozó, de pancsoló turistákat is – még céges stégeken is van mozgás. Meg rengeteg nád, ez vagy hangulati elem, vagy a korai időpontra bizonyíték. Ismerősök szerint a boltok sincsenek még csúcsformában: lekváros táska ugyan már van (ami kétségkívül jó pont), Népszabadság viszont nincs hétvégén. Bulvár igen, úgyhogy az apolitikus hangulatra fogjuk a jelenséget – aki pihenni jön, hallani sem akar politikáról.
Pedig pénze van. "Az, aki megengedheti magának a Balatont, nem él rosszabbul, mint akárhány éve. A spórolás nem érződik" – állítja egy parti vendéglő tulajdonosa. A szezon előtti forgalom nem is rossz, az öt-hat fős vendéglátó csapat pörög. A telt ház persze nem ez a kategória, de úgy tűnik, nem kell aggódniuk. Egyelőre még van idő a biciklikölcsönző zsebét tömő gyermekekre is: lassan készülnek a parton a szülői zsebek felesküdött kifosztói.
Az illetékesek is így gondolják. Az eddigi forgalom (és röpke három évtized gyakorlat) alapján pörgős, jó nyárra számítanak. "A tavalyi szezon is jó volt – mondja egy büfés – voltak vendégek bőven." Kezdünk visszaszokni a magyar tengerhez: mégiscsak hazai pálya, nehezebben vagyunk átverhetőek.
Ennek több oka is van: Horvátország, a médiában évek óta fő konkurensként hirdetett célpont alaposan drágult, míg a balatoni árak három éve nem mozdultak. Most lesz tíz százaléknyi emelés (energiaárak, ugye), de hosszabb távon nem terveznek ilyesmit. Sőt, a Balaton ma nem drágább, mint egyéb felkapott üdülőhelyek Hajdúszoboszlótól akár Keszthelyig (egy cappuccino kétszáz forintért még a kukacos zsurnaliszta szerint is korrektnek mondható ajánlat). Általában nem nagyon emelkednek az árak, szolgáltatásfronton viszont igyekeznek erősíteni, a marketing lehetne még több – gondolkodik beszélgetőpartnerünk.
A német vendégek ugyanis lassan eltűnnek (10-20 százalékot tesznek már csak ki), a magyarok pedig már nem csak a hasukat akarják süttetni: programokat akarnak, kirándulgatnak, nézelődnek. Az ilyen lehetőségeket lehetne jobban propagálni – morfondírozik a vendéglős – meg a különféle rendezvényeket (sporteseményektől a falunapig): azokból is van szép számmal. Emellett a partra sem lehet kifogás – szépen kiépítették az elmúlt években, több kilométeren át ki van világítva, lehet rajta andalogni. A parkolás ingyenes, a strandok nagyrészt szabadak. Ráadásul az egész part hosszában (enyhe fricska a Füred-Zánka vonal környékén elcsendesülő északiaknak, ahol viszont többet dicsérik a vizet meg a hamarabb mélyülő feneket).
Ennek némileges hátulütőit is tapasztaljuk: parkolóhelyet nem egyszerű találni, közvetlen a part mellett az út tele van kocsikkal – komolyabb nyáridőben óvatosságra intenénk a Nyájas Olvasót. Pláne, mert az egyik parkoló sarkában mini gokart pálya is van (bár vagy nagyon minik, vagy még szezon nincsen, mert üresen áll, de 5-6 normál méretű kocsi elférne a pályán).
@@
A környékbeliek tehát már felfedezték maguknak a vidéket munkafronton is, a nyári alkalmazottak a környékről jönnek már, nem az ország másik végéből. Pedig pár éve még Debrecen környéki tanárok is adták a lángost-palacsintát.
A szezon (öt-hat hétnyi időszak összesen) még érezhetően messzebb van: bár a strandon már vannak (a vízben is szép számmal), még akad hely – ez máskor nem jellemző, egy gombostűért a zsebbe nyúlni sem egyszerű, nemhogy leejteni azt. Az idill a szokásos: napozó, fürdőző fiatalok mindenfelé – az idősebb korosztály valószínűleg otthon piheg a hőségben.
Addig költsd a pénzed…
A Balatonnál az ember három dolgot csinál – foglaljuk össze: eszik, értelmetlen hülyeségeket vesz és olykor olvas. Utóbbira még nem készült fel a parti infrastruktúra: áll ugyan egy újságosbódé a strand mellett, de zárva van még – a Bildet sem tudjuk megvenni, pedig nagydarab falragaszok hirdetik a német bulvárt. Az ételfélék tényleg megfizethetőek a nagy átlaghoz képest (ezerért egy menü a vízparton nehezen kritizálható), de a biszbaszvonal gyengélkedik (esetleg a vásárlói ízlésünk javul): egy boltot találunk mindössze, ahol a szalmakalapot, bikinit, matchboxot és csontkukacot (és persze horgásznapijegyet) együtt árulják, de a klasszikus giccsnek nyoma sincs: a mélypont egy hűtőmágnesre applikált aprócska köcsög. Sehol egy kínai lézerpointer, vagy fröccsöntött kecskekörmökből összetákolt Tihany-makett.
Árulnak viszont fagyit: két adagot (összesen hét gombóc) édestölcsérrel megúszunk hétszázhúsz forintból – lassan kezdjük levetkőzni ősi Balaton-ellenes előítéleteinket. Ahogy persze a helyiek szerint is ideje: az a part már nem az a part, amihez képest a bulvármédia Horvátországot hozta ki nyerőnek.
Fejlesztenek, szolgáltatnak – és erre egyre többen kezdenek rájönni erre. Pálmák is állnak a parton (ne vitatkozzunk esztétikai értékükről inkább): hamarost megint ez lesz nekünk a Riviéra.