Mentsük meg a Terminátort!

A lényeg: megérkezett az a kulturális pontrendszer, amely alapján megítélhető, hogy melyik Magyarországon készített film részesülhet állami támogatásban, valamint melyik igényelhet adóvisszatérítést. Első ránézésre nincs olyan épkézláb magyar film, amely ne férne bele. Viszont az amerikaiak szívnak vele. Vagy ezzel mi is szívunk?

Minden szilveszterkor kezdődött
Minden szilveszterkor kezdődött, ugyanis tavaly évvégén járt le az a magyar filmtámogatási rendszer, amely kapcsán Brüsszelben már korábban jelezték: finomítani kellene rajta.
Különösen az adóvisszatérítésről szóló részen. Hogy miért? Elsősorban azért, mert olyan (elsősorban) amerikai gigaprodukciókat is előnyben részesített(ünk), amelyeknek semmi köze az európai kultúrához. Ez pedig ne az európai adófizetők pénzéből történjen, mondták Brüsszelben, a tömegfilmeket gyártó filmes mágnások és producerek ne nyúljanak le több támogatást, éljenek csak a szabadpiacból, ha már úgyis odadolgoznak. Mert az eddigi rendszer indokolatlanul részesített előnyben olyan produkciókat, amelyeket ugyan megcsinálnak itt, viszont a világ minden táján (Japántól Uruguay-ig) kaszálnak vele a mozikban, anélkül hogy említést tennének az öreg kontinensről, vagy ebből Európának bármilyen haszna lenne.

Mint ismeretes: a Magyarországon, magyar filmstúdiókban forgatott filmek gyártási költségének (az a cég, amely pénzt ad egy film elkészítéséhez, ezt az összeget leírhatja a társasági adójából, így végső soron a közvetett támogatást is az állam állja) 20 százalékát lehetett visszaigényelni, ami pár évvel ezelőtt számos nagy nemzetközi (amerikai többségű) produkciókat hazánkba vonzott. (Amíg 2004-ben a filmtörvény megalkotásának évében még „csak” 632 millió forintról adtak igazolást, 2007-ben 5,6 milliárd forintot írtak jóvá itthoni költésre.)

Az Eu-nak elvileg semmi kifogása nem volt, hogy mi 20 százalékot is visszatérítünk, de feltétlenül módosítani kell a támogatás elnyerésének feltételeit. Ennek előzménye volt, hogy az Európai Bizottság 2001-ben kiadott közleménye ugyanis előírja, hogy az állami támogatást csak kulturális termékek kaphatnak.

Amiért már szívhatjuk a fogunkat
Amikor elindultak a stúdió beruházások az első filmtörvény évében sokan felsóhajtottak: „Már ideje volt, hogy felzárkózzunk – nyilatkozta akkoriban az Indexnek Andy Vajna – Amit még meg kell tanulnunk az az, hogy filmbaráttá váljunk. Spielberg 20 millió dollárt hagyott itt négy hét alatt. Fel kell ismernünk, mennyi pénzt költenek el a filmiparban, és profitálni belőle."

Nagy volt ám az optimizmus ekkor. Mondták, hogy majd a tízmillió filmszínész, producer és fővilágosító országa lehetünk, ha valóra válnak a tervek.

Építeni kezdték az etyeki, Korda Sándor Stúdiót (ezt a 6069 négyzetméteres, fedett műtermes, hatalmas medencéjével víz alatti forgatásra is alkalmas megakomplexumot), több projekt beindult, és szépen jöttek hozzánk a nagy amerikai produkciók. A közelmúlt legnagyobb dobása (vagy inkább fogása) kétségkívül a 72 milliós költségvetésű Hellboy 2 volt – az Oscar-díjas Guillermo Del Toro rendezésében- épp Etyeken, a Korda Sándor Filmstúdióban. De nemcsak egyszeri dolgok voltak ezek, hiszen 2007-ben hosszú évek óta először a Mafilm és pomázi stúdió is szinte „fullon” működött, előbbiben például egy angol sorozatot kezdtek el forgatni.

Azt mondták: ha minden beindul, akkor munkában olyannyira nem lesz hiány, hogy az évi fél milliárdos bevételt hozó etyeki stúdiót nem tudja majd ellátni Magyarország szakmai stábja!
Összeborult a politikus, üzletember és filmes, Magyarországon most már tényleg lesz valami nagyszabású, jó dolog. Csakhogy.

A fordulat éve: 2008
Idén megváltozott minden. A hosszabbítás hiányában január egytől nem lehetett ezt a csábító összeget visszaigényelni, és máris volt olyan produkció, amely az előző ígéretekhez képest mégsem hazánkat választotta a forgatás színhelyéül: a Terminátor 4-ről van szó, amit most tavasszal forgattak volna, de végül nagyobb kedvezményekkel elcsábították Új-Mexikóba. A forgatást épp ezekben a napokban kezdték el ott, tudtuk meg nemrég a hírekből…

Demján Sándor a pár évvel ezelőtti legnagyobb beruházás vezetője legutóbbi interjújában felettébb pesszimista volt: „A 20 százalékos adókedvezménynek köszönhetően nyomban óriásira is nőtt a nemzetközi filmes érdeklődés Magyarország iránt, egyszeriben megháromszorozódtak a költségvetés erről a területről származó bevételei -, csakhogy a magyar államnak a 20 százalékot előbb az unióval is el kellett volna fogadtatnia. (…) ha nincs 20 százalék, azt kell mondanom, az ország nem lesz vonzó többé a filmes befektetők számára.”

Demján kasszandrai jóslata be is teljesült. Kálomista Gábor mondta is, hogy az idei év „a pangás éve lesz.”, és ez minden bizonnyal így is lesz.

Tehát az lehet, hogy mindez harmonizált az Európai Unió értékrendjével, viszont a törvény elvágása után senki nem pótolja azt a kiesést a hazai filmipar számára, ami bekövetkezett. Kongó stúdiók, munka nélkül maradó filmes csapatok, ellátók, szállásadók, kieső filmes forgalom, pangás. Csak hogy néhány jelentősebb vesztes emeljünk ki az ügyből kapásból egy pár éves fellendülés után.
@@

Akik kibulizták
Egyébként a szigorú kritériumrendszert nem kerülhette el senki az Unión belül, mégis akadnak különbségek az alkalmazásában. Mindenek előtt azonban fontos megjegyezni, hogy ezt a tesztet nem Brüsszelből adják, hanem mindig a saját országban kell megalkotni, és később ezt kell egyeztetni az Unióval.

Ma Európában kétféle elbíráló rendszer létezik: vagy egy kulturális tesztnek vetik alá a filmet (pl. így csinálják Németországban, az Egyesült Királyságban, vagy Máltán), vagy egy meghatározott követelményrendszer bizonyos fokú teljesítésével (pl. Hollandia vagy Észtország), amelyben 7-8 követelményből 3-nak kell megfelelni.

Ebben az ügyben ma már mindenkinek Németország az etalon. Náluk állítólag elég az is, ha fél percig legel öt tehén egy fekete-erdei faluban. Ez ugyanis a nemzeti identitás ürügyén elszámolható, (hagyományok, szokás, Németország népszerűsítése stb.) legalábbis az Eu szerint… (de épp most lehet azt is hallani, hogy a közeljövőben általános szigorítást akarnak bevezetni a többi ország kapcsán is: a szlovákoknál, és a németek is megint előkerültek, meg akarják fúrni a engyelek 22 százalékos adókedvezményét, amiről a Lengyel Filmintézet igazgatóhelyettese ezt nyilatkozta: "szükségünk van az adókedvezményre, hogy a nagy hollywoodi és európai filmek ne Bulgáriát, Romániát vagy Magyarországot válasszák, hanem minket."
Ha belehúznak, akkor velük tényleg nem tudjuk felvenni a versenyt, sajnos.

Nézzük tehát az új kritériumrendszert
A hivatalos álláspont szerint az új magyar törvényjavaslatban egy objektív, értékközpontú és demokratikus rendszer lett megalkotva. Eszerint összesen 32 pont adható, aminek egy részét a kulturális, másik részét a gyártási részben lehet beszerezni.

Az annyit sulykolt kulturális értékek pontokba szedve gyűjthetőek be mostantól. Tehát pontozható, (1) ha a film témája vagy az annak alapjául szolgáló mű olyan történeten alapul, amely része a magyar vagy európai kultúrának, továbbá, ha (2) a film történelmi, mitológiai, vallási szempontból fontos történet bemutatásával, illetve feldolgozásával kapcsolatos. (3) Akkoris adnak pontot, ha a filmbeli szereplők a magyar, vagy az európai kultúra szempontjából fontosak, vagy ha (4) ha a film az európai szokásokat, vagy életmódokat mutatja be. (5) Azt is pontozzák, ha a film felismerhetően magyar, vagy európai helyszínen játszódik.(6) Ha a filmforgatókönyve kulturális értéken alapuló mű (regény, vagy akár képzőművészeti, vagy zenei alkotás) adaptációja. (7) Ha a film a legfontosabb európai kulturális értékek (sokszínűség, szolidaritás, tolerancia, egyenjogúság, kisebbségvédelem) hordozója. (8) Ha a film a magyar vagy az európai kultúra és identitás jobb megismerését szolgálja.

Ez eddig 8 pont. Az említett 16 pontot elvileg meg lehet csinálni a maradék 24 pontból, „akár egy” Terminátornak” is, viszont a legfontosabb az, hogy legalább 2 pontot teljesíteni kell az előbb felsorolt 8 pont közül. Mondjuk magyar helyszínen játszódik és hirdeti a toleranciát…nem, ez tényleg nem a Terminátor.

Lássuk be: jelen pillanatban nehéz elképzelni, hogy ez működjön, de talán ki lehet valahogy sakkozni, elvégre ez sokak érdeke. Persze azt is látni kell, ha egy film egy kulturális pontban teljesít, – például egy csángó család lehetetlen helyzetét mutatja be egy szövevényes történeten keresztül, amelyben beutazzák Moldáviát, Romániát és Magyarországot – akkor kapásból egy csomó más kategóriában is könnyen befuthat. Sőt, nehéz elképzelni, hogy bármilyen magyar film (ami nem a seggre esésre és az ökörködésre épül) ne feleljen meg ennek a kritériumnak. Csak hát a nagy pénz nem ebben van, és végülis ez működteti a stúdiókat.

Gyártási feltételek
Pontot adnak a gyártási feltételeknél azért, ha az alkotók és a készítésben résztvevők (rendező, producer, operatőr, forgatókönyvíró, fő – és mellékszereplők, zeneszerző, művészeti igazgató/production designer, jelmeztervező, vágó, maszkmester) mennyire kötődnek az Unióhoz. Azonban akkor sincs veszve semmi, ha nem EU-s állampolgárról van szó, abban az esetben, ha valamikor már nyert nemzetközi filmfesztiválon díjat bármilyen kategóriában. Itt megint elvetél a Terminátor…

Pontot adnak azért, ha valamelyik EGT állam nyelvén készül a film, vagy ha a forgatás helyszíne Magyarországon van (ebben a kategóriában nem feltétel, hogy szerepeljen is benne) továbbá azért, ha az utómunka végzésének helye szintén Magyarország.

Továbbá azért, ha „a filmalkotás kulturális értéket műfaja alapján létrehozó filmalkotás.”
(És ezek sem a Terminátorra lesznek igazak.) Tehát ezekből jön össze a lehetséges 32 pont.
Ezzel nem az a legnagyobb probléma, hogy teljesíthetetlen (nem az, ki lehet játszani, lásd Németország esete a tehenekkel), hanem az, ha valaki talál egy olyan helyet (mondjuk Európán kívül), ahol ilyen kompromisszumok nélkül forgathat, akkor nyilván nem fog idejönni. Hiszen miért is jönne, ha nem éri meg neki?

„Apróságok”
Más apróságokat is tartalmaz az idei módosítási tervezet. Az idei évtől viszont nemcsak szigorodik, hanem engedményeket is tesz az új filmtámogatási rendszer. A magyarországi telephely kizárólag a támogatás folyósításának lesz feltétele, a támogatás benyújtásának nem, tehát amikor valamelyik cég igényelni akarja majd a támogatást, akkor még nem, csak ha megkapja, akkor kell magyar telephellyel rendelkeznie. Továbbá adókedvezménnyel jár, ha a megítélt támogatás 20 százalékát a film készítői más tagországban költik el.

Lejjebb vitték az úgynevezett „alacsony költségvetésű filmek” besorolásának értékhatárát 500 millió forintról 237 millióra. Erre azért volt szükség, mert ez sokkal jobban tükrözi a hazai állapotokat, hiszen nálunk megközelítőleg ennyi a filmek gyártási költségének átlaga. Ebbe beletartoznak a nagy költségvetésű és az ún. „nehéz filmek” is. (utóbbiak azok, amelyekre esély sincs, hogy megtérüljenek olyan kevés emberhez szólnak, ezek a rétegfilmek, az első filmek, kisebbségekről szóló filmek stb.) fő szabály az, hogy a közvetlen és közvetett támogatás csak a film gyártási költségének feléig adható, koprodukciós alkotásoknál a magyar hozzájárulás 50 százaléka a limit. Ez alól kivételek az alacsony költségvetésű filmek, ahol 90 százalék a támogatás felső határa. Úgynevezett "nehéz filmnek" a javaslat szerint az minősül, amelynek várhatóan nem térül meg a gyártási költsége. Itt a támogatás aránya szintén 90 százalék, de minden további megkötés nélkül. Sőt a támogatás a gyártási költség egésze is lehet, ha a film a kulturális sokszínűséget szolgálja.

Arról, hogy erről pontosan mi a filmszakma véleménye, még nem tudni. Az üzletemberek viszont szívják a fogukat. Ez biztos.