A drogosokat még a cigányoknál is jobban utáljuk?

Szabó Máté szerint a mostani szabályozás „aránytalan és szükségtelenül szigorú büntetőjogi szankciókat ír elő” és a jogalkalmazók sem tudják egységesen értelmezni. Az ombudsman megítélése szerint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére készülő törvénytervezet ezen változtat, amikor megkülönbözteti a drogok kereskedelmét és fogyasztását, miközben megtartja a különösen fontos minősítő körülményeket (például a kiskorúak fokozott védelmét). A tervezet a drogkereskedők arányos, az európai jogharmonizációs törekvéseknek megfelelő büntetését tartalmazza.

A biztos levelében emlékeztet rá, hogy a statisztikák szerint az illegális drogokat kipróbálók túlnyomó többsége alkalmi használó, és rendezett körülmények között él. Nem indokolt büntetőjogi szankció alkalmazása olyan személyekkel szemben, akik közvetlenül csak a saját egészségüket károsítják. Nekik hatékony segítségre, nem pedig szabadságvesztéssel járó büntetésre van szükségük. A büntetőjogi üldözésükre költött pénz hatékonyabban használható fel, ha azt megelőzésre, kezelésre, vagy a problémás drogfogyasztók esetében más – esetenként akár életmentő – egészségügyi ellátásukra fordítanák.

A kis mennyiséget, saját használatukra birtokló drogfogyasztókat a rendőrség felszólítaná a szabálysértő magatartás beszüntetésére, pénzbírságot is kiszabhatna, de ennek elmulasztása nem vonna maga után szükségszerű elzárást. A fiatalkorú elkövetők pártfogói felügyelet alá is kerülhetnének – írja a törvénytervezetet támogató levelében Dr. Szabó Máté ombudsman.

A tervezettel kapcsolatban Topolánszky Ákossal beszélgettünk, aki a konkrét javaslat mellett. a drog elleni küzdelem magyarországi történetét is vázolta.

Mi váltotta ki ennek a tervezetnek a megszületését?

Ennek van egy előzménye, mely folytán egy különleges helyzet jött létre, és ez a javaslat erre a helyzetre reagál. Az elmúlt évben egy hosszan elhúzódó értelmezési kérdésben a Legfelső Bíróság (LB) meghatározta, hogy egy elkövetési magatartáson belül a bevallott kábítószer-fogyasztás mértékét a droghasználó esetében összesíteni kell. Tehát ha valaki önmagára nézve terhelő vallomást tesz, és bevallja drogfogyasztásának átlagos mértékét, akkor fennáll az a veszély az egyszerű fogyasztó esetében is, hogy az összesítés után, már a legmagasabb, úgynevezett jelentős mennyiségű elkövetési kategóriába esik, ami már nagyon súlyos büntetési tételeket von maga után. Az LB ezen döntése jogtechnikailag helytálló lehet, de bizonyosan aránytalan helyzetet hoz létre, és nem fejezi ki a társadalmi veszélyességét a drogfogyasztásnak. Ez gyorsította fel azt a folyamatot, ami a kábítószerrel való visszaélés BTK szerinti felülvizsgálatát célozza, és ennek eredménye ez a tervezet.

Mi a véleménye a készülő javaslatról?

Ez tulajdonképpen egy koncepció, ami nagyon helyesen jobban differenciálja, és ezáltal kifejezi a kábítószerekkel való kapcsolatok különböző társadalmi vetületeit. Így például a fogyasztás csekély mennyiségű elkövetését továbbra is bünteti, de azt a büntetőjogból a szabálysértési-jogba helyezi át, tehát nem a szabadságvesztés különböző fokozataival, hanem pénzbírsággal kívánja szankcionálni. Az ennél súlyosabb, tehát a kereskedelmi típusú elkövetési módot viszont változatlanul hagyja a javaslat. Ezt messzemenőkig tudom támogatni, mert a társadalomban tömegessé, mondhatni mindennapossá vált a kábítószer kipróbálása, ennélfogva pedig nem lehet különleges bűncselekményként értelmezni. Fontos szempont számomra, hogy a büntetőjog helyén legyen kezelve a demokráciában betöltött szerepét illetően. Ez ugyanis egy olyan végső eszköz, amit más módon nem megszüntethető vagy szankiconálható esetekben indokolt használni. A drog esetében viszont számos lehetőség áll rendelkezésére a társadalomnak a probléma csökkentésére, a megelőzéstől a különböző kezelési módokig. A büntetőjog alkalmazása akkor lehet még indokolt, ha ezeket az egyéb lehetőségeket már kiaknázta a társadalom, de ez Magyarország tekintetében nem mondható el. Rendkívül kevés pénz áll ugyanis rendelkezésre a kezeléshez, és a prevencióra fordítható összegek is mintegy harmadára csökkentek az elmúlt években.

Ez a készülő javaslat különbséget tesz a drogok fajtái között? Elkülöníti a könnyűdrogokat?

Nem, nem tesz különbséget a drogok között, és ez lehet is vita tárgya, sőt kell is, hogy az legyen a javaslattal kapcsolatban. Azért, mert az Európai Unión belül is efelé halad a szabályozás. Kétségtelenül nem mindegy ugyanis, hogy az adott szernek milyen közvetlen egészségkárosító hatásai vannak. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a kínálat csökkentésére, és a kereskedelem visszaszorítására kell elsősorban hangsúlyt fektetni, mert a hatásokkal általában a fogyasztó fiatalok nincsenek tisztában.

Milyen lépcsőfokokon haladt keresztül hazánkban a drogok elleni küzdelem az elmúlt 18 évben?

A rendszerváltás előtt nem létezett igazi állami szabályozás, nem voltak e célból elkülönített források, de a kábítószer fogyasztásnak is más mintázata volt, „hiányoztak” a klasszikus kábítószerek. 1990 után kezdődött el egy hivatalos drogpolitikai folyamat, aminek a professzionális formája ’99 után alakult ki, mikor 2000-ben egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés a nemzeti stratégiát. Ez messze nem a büntetőjog primátusán alapszik, hanem a társadalmi együttműködésen, és elsősorban a kábítószerek kis közösségeken belüli megjelenésének megelőzésére, a prevencióra fekteti a hangsúlyt, illetve a kezelés folyamatos, integrált formáira, és csak legvégső esetben tartja legitimnek a büntetőjog eszközrendszerét, és akkor is elsősorban a kereskedelmi magatartásokkal szemben.
@@
Mondhatjuk-e, hogy az elmúlt néhány évben egy liberálisabb, a holland-mintához némileg közelítő irányba halad a magyar drogpolitika?

A különböző jelzőkkel nagyon óvatosan kell bánni. Egyrészt azért, mert sztereotípiákat indíthatnak el, másrészt azért, mert nem is igazak. Olyan ez, mint 1990-ben a nagypolitikában, amikor mindenki liberális jogállamot akart, de ez nem jelentette azt, hogy mindenki liberális pártpolitikát folytatott. Így aztán nem lehet összemérni a magyar drogpolitikát a hollanddal, különösen azért nem, mert Magyarországon máig Európa talán legszigorúbb büntetőjogi szabályozása van érvényben.

De az elmúlt 4-5 évben enyhült valamelyest a szabályozás, nem?

Ennél komlikáltabb az ügy, mert 2003-ban fogadták el az új BTK-rendeleteket, melyek valóban enyhítik a korábbi szabályozást, de fontos pontokban ez még mindig egy nagyon szigorú szabályozás. Ráadásul most a Legfelső Bíróság már említett jogértelmezési, jogtechnikai döntése egy tipikusan szigorú helyzetet eredményezett.

Ha a konkrét törvényi szabályozást vesszük alapul, akkor milyen mérföldkövekről beszélhetünk?

1993-ban, még az Antall-kormány idején születtet meg az első szabályozás, melyre általánosságban elmondható, hogy az eddigi legjobb szabályozás volt: az elterelés rendszerére és más kifinomult rendszerekre épített. Létrejöttek a minősítő, tehát súlyosbító és enyhítő körülmények, elismerte a szabályozás, hogy a fogyasztók esetében a büntetőjogi eszközöknek csak korlátozott értelme van, ezért előnyben részesítette a kezelés felé való terelést. Ezt szigorította az Országgyűlés 1998-ban, 1999 márciusi hatállyal. Ez a szabályozás már olyan kiemelt társadalmi problémaként, veszélyként értelmezte a kábítószer-fogyasztást, amit az eltereléssel szemben a büntetőjog kiemelt eszközeivel kívánt visszaszorítani. Korábban ugyanis úgy szólt a szabály, hogy amennyiben a fogyasztó önként vállalja a kezelést, az elterelést, úgy mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól. Ez változott meg 1999 márciusától, illetve ez lett visszaállítva 2003-ban. A büntetés tehát a fő irány, de az attól való eltérés lehetőségét széles körben biztosította mind az 1993-as, mind a 2003-as szabályozás, szemben az 1999-essel.

A készülő javaslatnak mi az újdonsága az eddigiekhez képest?

Ez a koncepció sokkal kifinomultabb az eddigieknél. Nagy előnye, hogy a rendkívül komplikált szabályozásban – amit sokszor a jogalkalmazók is nehezen tudnak értelmezni – tisztább, átláthatóbb viszonyokat kíván teremteni, technikai megújulást teremtene. Többek között bevezetné a BTK szövegébe a mennyiség kérdését, és ami a legfontosabb, hogy a kábítószer fogyasztás csekély mennyiségű elkövetését nem büntetőjogi magatartásként, hanem szabálysértésként kezelné.

Mikorra lehet ebből törvény, lehet-e belőle egyáltalán?

Ebben a mostani nagyon feszült helyzetben nincs az a politikai erő, amely megkísérelne elfogadtatni egy ilyen törvényt. Ennek alapvető oka, hogy a társadalom nagyon elítélő a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban. A kábítószeres ember a leginkább elítélt társadalmi csoportba tartozik, jobban elítélik őket, mint például a cigányokat, vagy az alkoholbetegeket. Tehát nincs társadalmi igény a változásra. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nincs is szükség változásra.