Szuperkedd Amerikában

Amerika éppen, hogy túl van a Giants – Patriots Superbowlon, és máris itt van egy másik ütközet, ami legalább annyira – ha nem sokkal jobban – lázba hozza az Újvilágot, na meg a „régit” is. Az amerikai elnökválasztásra mindenki odafigyel, de ezúttal az előválasztás is sokkal nagyobb figyelmet kap, mint máskor. Ha maradunk az NFL hasonlatnál, akkor azt is mondhatjuk, hogy kedden eldől ki lesz a demokraták, illetve a republikánusok quarterbackje a novemberi nagydöntőben.

McCain és a republikánusok, avagy a hazafi a favorit

Megfigyelők szerint a republikánus oldalon John McCain előtt szabad a pálya, mert a mára megmaradt, szóba jöhető riválisok közül, már Mitt Romney-nak (volt massachusettsi kormányzó) is akkora a hátránya – az egykori arkansasi kormányzóról, Mike Huckabee-ről nem is beszélve –, hogy lefutottnak látszik a meccs, hiába költött közel kétszer annyit a kampányra, mint McCain (több mint 62 millió dollárért kampányolt Romney). Ez a csata egyébiránt azért érdekes (amellett, hogy közvetve az USA elnöki posztja a tét…), mert a beveztőben is említett jelöltek közül McCain az egyetlen, aki megfelel a fehér, keresztény férfi ideáltípusának, ugyanis Romney mormon. Tehát, ha a képzeletbeli fogadóirodáknál magas oddsszal induló Romney mégis csak befut, akkor vagy egy fekete, vagy egy nő, vagy egy mormon lesz az USA új elnöke.

De térjünk vissza McCainre, mert mégis csak ő a favoritja a republikánusoknak. McCain minden szempontból megfelel „az ideális jelölt címnek”. Amellett, hogy fehér, tősgyökeres amerikai ősökkel rendelkező (riválisai közül ezt sem mondhatta el mindenki magáról, elég csak az időközben visszalépett Giulianira gondolni) keresztény férfi, még a vietnámi háborúban is harcolt, ahol kis híján életét vesztette, mikor repülőgépét lelőtték, sőt még egy ötéves hadifogságot is túlélt. Tehát személyében egy hős hazafit tisztelhetnek az amerikaiak, vagy ahogy azt a közhelygyártó amcsi média mondaná: a klasszikus amerikai álom megtestesítőjét. – A kérdés csak az, hogy Amerika népe meddig akar még álmodni, és mikor gondolják azt, hogy az évtizedek óta tartó, a feketék és a nők egyenjogúságáért vívott harc végére pontot kell tenni. Most ugyanis ezt megtehetik azzal, hogy a világ legnagyobb hatalmának vezetőjévé megválasztják a gyengébbik nem képviselőjét Hillary Clintont vagy a színesbőrű Barack Obamát.
@@
Demokraták: feketét vagy nőt? – Millió dolláros bébi kontra fekete Barack

Áttérve a demokrata jelöltekre egy igazán perdöntő kérdést kell tisztázni: mi a nagyobb hátrány, Obamának az, hogy fekete, vagy Hillarynak az, hogy nő? Amerikai elemzők szerint ebből a szempontból Hillary van hátrányban, mert a választók inkább bíznák az atomfegyvereket egy fekete férfira, mint egy fehér nőre. Ezzel szemben Avar János külpolitikai újságíró úgy vélekedett egy közelmúltban rendezett kerekasztal beszélgetésen, hogy Hillarynek férjéhez, Billhez hasonlóan éppen a női szavazók hozhatják meg a győzelmet. A feketét vagy nőt kérdés különösen a nagyszámú, köztudottan demokratapárti, spanyolajkú lakosság esetében lehet érdekes, mert számukra egyik jelölt sem a szívük csücske. Harmadik lehetőség pedig nincs, ugyanis John Edwards rájött, hogy esélytelen, ezért bejelentette visszalépését.

Az előzetes felmérések szerint a 118 millió dolláros (ennyit költött kampányra Hillary) bébi 47 százalékon áll a 43 százalékra becsült Obamával szemben (aki hozzávetőleg 112 milliót tapsolt el kampányára), de ők ketten már bebizonyították az előválasztások során, hogy az esélyek nem mindig állíthatók párhuzamba a végeredménnyel.

Az amerikai emberek számára általában az sem mindegy, hogy ki mögött ki áll. Nos, ebből a szempontból elég vegyes a kép: Hillary mögött ugye ott van a jó öreg Bill, aki a Monica Lewinsky-ügy ellenére is igen népszerű az Államokban, és ott van a támogatók között a vezető amerikai liberális napilap, a The New York Times szerkesztőbizottsága is, ami nem rossz ajánlólevél. Persze, neves támogatókban Obamánál sincs hiány: őt támogatja az egyébként Clintonékkal is jó kapcsolatot ápoló Kennedy család, és a demokraták legutóbbi elnökjelöltje, a Bushtól éppen csak kikapó John Kerry is (a magyar származású mágnásról, Soros Györgyről nem is beszélve)

@@
Merre tovább Amerika?

A mai előválasztásoknak van egy másik, eddig kevésbé feszegetett, ugyanakkor rendkívül hangsúlyos aspektusa is. Mégpedig az, hogy Clinton és Obama közül kinek lehet nagyobb esélye McCainnel szemben, kit hogyan fogadna az USA elnökeként a nemzetközi közvélemény.

Egyértelmű válasz, persze, erre a kérdésre sincs. Hillary Clinton számára például McCainnel szemben éppen az lehet a hátránya, ami a demokrata szavazók körében Obamával szemben az előnye: nevezetesen Bill Clinton személye. Ugyanis az őszi „face to face” kampány során a republikánusok egyik érve éppen az lehet Hillaryvel szemben, hogy általa tulajdonképpen ismét Bill kerülhet a hatalom közelébe, és így Amerika a haladás helyett visszatér a múlthoz. Ezzel a szlogennel pedig könnyen befolyásolhatók azok az egyébként bizonytalan választók, akik idegenkednek Billtől, és inkább a haladás pártján állnak.

Számukra viszont ideális jelölt lehetne Obama, aki fiatal, és fiatalsága nemcsak a haladás ígéreteként fogható fel, hanem a liberálisok, és konzervatívok Vietnám óta tartó megosztottságát is felszámolhatja, szemben a vietnámi veterán McCainnel. A másik előnye Obamának, hogy olyan területeken is képes sok szavazót maga mellé állítani, ahol korábban inkább a republikánusokra voksoltak többen, erre jó példa Dél-Karolina.

De még mielőtt kikiáltanánk Obamát a végső győzelemre is legesélyesebb demokrata jelöltnek, nem árt megnézni, hogy melyik jelöltnek milyen a külpolitikai fogadtatása. Ebben ugyanis Avar János szerint például Obama elég rosszul áll a tisztázatlan arab kapcsolatai okán, ami miatt például Izrael nem üdvözölné elnökké választását, márpedig a zsidó állam szava még az USA-ban is sokat nyom a latban. És hát ha a világpolitikát említjük, akkor nem lehet megkerülni az iraki háború kérdését sem. Ezzel kapcsolatban Obama és Clinton egyaránt azon az állásponton van, hogy csökkenteni kell az iraki szerepvállalás mértékét, míg McCain kiáll a közvélemény által is egyre inkább kifogásolt, Bush által folytatott Irak-politika mellett. Ez a téma egyébként az őszi kampány során éleződhet ki igazán, amikor a republikánusok hazafiassági kérdést csinálhatnak Irakból. Abban egyébként az elemzők egyetértenek, hogy akárki is lesz az új elnök, a külpolitikában mindenképpen lesz egyfajta közeledés, nyitás az európai szövetségesek felé, mert az iraki háborúval Bush jó néhány uniós országnál aláásta az Amerikába vetett bizalmat.

@@
Az elemző véleménye

Azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk a mai napon, megkérdeztük a nemzetközi kapcsolatok egyik szakértőjét, Tarrósy Istvánt, az IDResearch elemzőjét.

Kezdjük az egyszerűbb az esettel. McCain győzelme borítékolható republikánus oldalon?

Igen, nagyon úgy tűnik, hogy erős a támogatottsága, és a republikánus szavazók vevők arra a világos beszédre, amit ő folytat. A legfrissebb felmérések szerint közel 45%-os a támogatottsága, és a republikánusok benne látják azt a személyt, aki a legmegfelelőbben kezelne olyan fajsúlyos kérdéseket, mint az USA iraki szerepvállalása, vagy a világméretű terrorizmus elleni harc.

A másik oldalon már közel sem ennyire világos a helyzet.

Nem, nagyon szoros a verseny. Én még most is azt látom, hogy az eddigi támogatottságok alapján Clinton az esélyesebb, de ezt nem lehet lefutottnak tekinteni, különösen, hogy a legutolsó statisztikák szerint Obama ledolgozta hátrányát, és kettőjük között szinte alig mérhető a támogatottságbeli különbség.

Clintonnak nagyobb hátrány, hogy nő, vagy Obamának, hogy fekete?

Ez nem ilyen egyszerű felvetés. Példaként említhetők a déli államok, ahol nem feltétlenül volt nagyobb Obama támogatottsága, annak ellenére, hogy ott több színesbőrű él, és ugyanígy az sem biztos, hogy a nők inkább Hillary Clintont támogatják, azért mert ő nő. Ez utóbbi esetében azonban a női támogatók megszólítása külön figyelmet igényelt Hillary kampányában.

A spanyolajkú lakosság szavazata mennyire lehet döntő? Kire szavaznak inkább, egy nőre, vagy egy feketére?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés. Ha az Amerikai Egyesült Államok politikai kultúráját, társadalmi berendezkedését, a spanyolajkúak számának elmúlt években, évtizedekben érzékelhető megnövekedését nézzük, illetve azt, hogy az USA milyen szerepet tölthet be Dél-Amerika, és kiváltképp Mexikó vonatkozásában, ahonnét a legtöbb spanyolajkú – ráadásul illegális munkás – származik, akkor azt kell látnunk, hogy az ő szavaztuk valóban döntő lehet. És az is igaz, hogy ők sem Hillary Clintont, sem Barack Obamát nem favorizálják. Éppen ezért külön kell hozzájuk szólni, és erre talán Clinton lehet alkalmasabb azzal a fajta érzékenységgel, ami rá jellemző. Ráadásul a gazdaság, mint a kampány egyik fő témája, a munkanélküliség kérdése kulcsfontosságú tételek.

Obama és Clinton kommunikációját hogyan lehet összehasonlítani?

Mindketten nagyon felkészült, kiváló kommunikátorok és debattőrök. Hillary előnye lehet, hogy képes megszólítani olyan társadalmi csoportokat, mint például a spanyolajkúak, tehát érzékenyebb bizonyos problémákra, és e témákat kifinomultabban tudja kommunikálni. Ezzel a stílussal a még bizonytalan 10-15%-os szavazók táborából szerezhet magának elegendő támogatót a győzelemhez.
@@
Ez az érzékenysége mutatkozott meg akkor is, amikor például a gyereküket egyedül nevelő anyákhoz szólt egy alkalommal.

Igen, ő ezt az érzékenységet egyébként tudatosan használja nyelvi értelemben is, és vallja, hogy ez az érzékenység fontos egy új politika, egy új vezetés számára. Ugyanakkor Obama is egy nagyon jól átgondolt kommunikációt folytatott eddig, mellyel komoly sikereket is ért el, tehát igazán komoly vetélytársa Clintonnénak.

Kettőjük közül ki lehet eredményesebb McCainnel szemben?

Ez a volt vietnámi vonal, ami nála megvan, egy új irányzatban már egyre kevésbé elegendő, ezért mind Hillary, mind Obama legyőzheti McCaint. Az általa képviselt tradicionális értékrend ugyanis már kevés egy átalakulóban lévő amerikai társadalomban. Ez az átalakulás – ami betudható akár a terrortámadásoknak, akár a globális pénzpiaci válságnak – új ígérteket kíván meg, amikkel McCain kevésbé rendelkezik, mint szóba jöhető riválisai. Ráadásul McCain a gazdasági és az egészségügyi szektort érintő problémákra adható válaszok tekintetében látványosan gyengébb mint demokrata riválisai.

A jelöltek külpolitika megítélése mennyire lehet meghatározó?

Ez egy nagyon fontos kérdés, és ami miatt Hillary mindenképp előnyben lehet ezen a téren, az a férje által képviselt nagyon sikeres multilaterális diplomácia, amit ő is folytathat. A Bush-féle, „majd én rendet teszek Irakban, Észak-Koreában”; „majd én megmutatom Iránnak” politika, és az erőltetett demokráciaexport, amit a világ szinte minden pontján meg akar valósítani Amerika, már nem működik, szemben a Bill Clinton által folytatott, és a Hillary által is ígért visszafogottabb politikával, ami kifejezetten jót tehetne most Amerikának. Az USA nemzetközi megítélésén feltétlenül javíthat a Hillary Clinton által „bevezethető” új tónus.

De az atomfegyvereket valóban rámerik majd bízni egy nőre?

Ez felmerülhet kérdésként, de ha Hillarynél felvetjük, akkor McCainnél is megkérdezhetjük: egy volt vietnámi katonára – aki egy konfliktus kezelésénél akár másképp is gondolkodhat, mint azt várnánk – rá lehet bízni az atomfegyvereket?

Az előválasztásokat hogyan lehet értékelni?

Ezek jól mutatják az erőviszonyokat, de nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni. Elég csak Al Gore esetére gondolni, akit az előválasztások alapján befutónak tartottak Bushsal szemben, aztán még is csak alulmaradt, tehát meglepetések mindig lehetnek.