Szegre akasztott szegregáció – romák a közoktatás útvesztőiben

Romák az iskolapadban

Egy tavalyi kimutatás alapján a cigány gyerekek 80 százaléka végzi el az általános iskolát, egyötödük szerez érettségit, és alig 2 százalékuk tanul tovább a felsőoktatásban. Eme statisztikák még mindig jónak számítanak a tíz évvel ezelőttiekhez képest, amikor 5 százalékkal kevesebb cigány tanuló tudta elvégezni az első nyolc évfolyamot, érettségit csupán egytizedük szerzett, és az egyetemeken, főiskolákon elhanyagolható volt a jelenlétük. Összességében mégis komoly a differencia a nem roma és a roma társadalom iskolázottsága között, amelynek legmarkánsabb jele az érettségi elérésében mutatkozó különbség.

Szakértők szerint az érettségi ama sarkpontja az oktatási rendszernek, amelynek minél nagyobb arányú teljesítése hosszútávon elvezethet az igen vékony roma értelmiségi, diplomás réteg megerősödéséhez. Ennek jelenleg azonban olyan gátjai vannak, amelyek még a közoktatásban jelentkeznek. A roma iskolázottsági mutatók lassú emelkedése kapcsán három alapvető okot szoktak emlegetni, amik természetesen szoros összefüggésben állnak egymással. Egyfelől az állami intézmények többségében nincsenek meg az integrációs oktatás feltételei (szakképzett pedagógus, fejlesztőpedagógus), másrészt a romák kulturális, szocializációs különbségei is nehezítik a beilleszkedést és tanulmányi előrehaladást. Végül említhető a többségi társadalom hátráltató, olykor ellenséges attitűdje is.

Ez utóbbinak eredménye a szegregáció, vagyis kényszerből, társadalmi nyomásra megvalósított intézményes kirekesztés, melynek két fajtáját különböztetjük meg. Egyfelől létezik az iskolák közötti szegregáció, másrészt az iskolán belüli. Miről is van szó pontosan, és mi az oka eme jelenségeknek?

Miért léteznek cigány és nem cigány iskolák?

A kilencvenes évek elején megindult migrációs folyamatok eredményeképpen a nagyvárosok peremrészein, és főleg a hátrányos helyzetű térségek kistelepülésein (Nógrád, Borsod, Baranya, Szabolcs) többségbe kerültek a roma lakosok. Ekképp a helyi iskolák közül is 126-ban kimutathatóan roma tanulók járnak többségében. Ennek egyik oka, hogy a tehetősebb családok a foglalkoztatási lehetőségek miatt elköltöztek a szegény régiókból, másik, hogy akik ott maradtak, sem feltétlenül a helyi tanintézménybe járatják gyermekeiket.

A romák iskolaválasztási tudatossága viszont még nagyon alacsony, ezért ők a minimális utazási költségekkel járó, lakóhelyhez legközelebbi intézményeket preferálják egy 2002-es felmérés szerint. Az iskolák homogenizálódását segíti ama rendelkezés is, hogy lehetőség nyílik egyes intézmények fejkvótáját növelni kisebbségi oktatási feladatok vállalásával. Két fő formában lehet ezt megtenni: az oktatási intézmény vagy „a kisebbségi oktatásban részt vevő oktatási intézmény”, vagy „kisebbségi oktatási intézmény” lesz. Ugyanakkor nincsenek világos kritériumai annak, hogy mitől válik egy iskola „a kisebbségi oktatásban részt vevő oktatási intézménnyé”, egyelőre ehhez elég a pedagógiai programban erre kitérni.

Egy iskolában, de külön

Emellett egyre intenzívebben téma az iskolán belüli szegregáció. Ennek is többféle módozata ismert. A leggyakoribb jelenség, hogy a cigány tanulókat külön osztályba sorolják, de előfordul, hogy a speciális, gyógypedagógia osztályokat jelölik ki számukra, esetleg kontraszelekcióval a tagozatos osztályokba helyezik a nem roma gyerekeket. Pár éve egy kutatás során 192 iskolában vizsgálták a roma gyerekek arányát a felzárkóztató és a tagozatos osztályokban. Az adatok azt mutatták, hogy míg a roma gyerekek 45,2 százaléka tanult normál tantervű osztályokban, mindössze 16,2 százalékuk járt matematika és 17,5 százalékuk nyelv tagozatos osztályokba, addig a felzárkóztató osztályokban az arányuk 81,8 százalék volt.

Utóbbi időben pedig a szegregáció divatos eszköze a cigány nebulók magántanulókká minősítése is. Ennek két útja van: vagy a szülők kérik ezt az iskolalátogatás alól felmentést biztosító státust, vagy a szakértői bizottság kötelezi erre őket tanulási zavar vagy viselkedési rendellenesség miatt. Bár a médiát bejárta az efféle kirekesztés elterjedtsége, Borovszky Tímea, az oktatási tárca roma integrációs titkárságának a vezetője úgy nyilatkozott, hogy hivatalos panasz nem érkezett hozzájuk ebben az ügyben.
@@
Kerepesi rezdülések

A magántanuló-kérdés amiatt került előtérbe az utóbbi napokban, mert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a kerepesi általános iskolában mintegy harminc roma diákot oktatnak elkülönítetten, és egy csoportnak pedig csak heti két nap engedélyezik az iskolába járást. Ez a gyakorlat az alapítvány szerint sérti a közoktatási törvényt, míg Czeglédy Edit igazgatónő és Franka Tibor polgármester arra hivatkoznak, hogy az érintett gyermekek nem is igénylik a rendszeres iskolába járást.

Kerepes első embere lapunknak korábban is nyilatkozott már a helyzetről: „Az ügy lényege, hogy Magyarországon mélyül a szegénység, és nő a munkanélküliség, ami fokozottan igaz a kisebbségekre. De a szegény családból származó gyerekek bőrszínre, nemre, vallásra való tekintet nélkül nehezebben illeszkednek be. Sokan éhesen érkeznek az iskolába, ott esznek csak. A szülők nem törődnek velük, és azt mondják, miért nem foglalkozik a gyerekekkel az iskola. Ha pedig a gyereküket megszidják, akkor reklamálnak, hogy miképp jönnek ehhez a tanárok. Előfordult, hogy a szülők ötösével jöttek be az iskolába és felforgattak mindent.”

A többségi társadalom ítélete és előítélete

Az érem másik oldalát is érdemes megvizsgálni. Sok szülő amiatt viszi el gyermekeit az iskolákból, mert egyszerűen nem látja biztosítva tanulmányi előrehaladását, fejlődését olyan intézményben, ahol rendszeresen kell magatartászavaros diákokkal foglalkozni, vagy egyszerűen az iskolai közbiztonság nem kielégítő. Ugyanis lehet, hogy a neveléselméleti szakértők szerint a roma integrációt, társadalmi mobilizációt a heterogén oktatás biztosítja, ám az is tény, hogy a többségi társadalomhoz tartozó szülők a tanulmányi előmenetelt fontosabbnak gondolják a tolerancia elsajátításánál.

Sajnos a média reflektorába került iskolai bántalmazási esetek (legutóbb Könnyű Róbert EB-bronzérmes bokszoló megverése) nem segítik a magatartászavarós, agresszív fiatalokat kizárólag a romákkal azonosító szülők véleményének árnyalását. Továbbá az is igaz, hogy a cigány társadalom jó részében nem képez még elsőrendű prioritást a minél magasabb iskolai végzettség megszerzése, részben szociológiai okokból, részben társadalmi előítéletek miatt. Ide kapcsolható az is, hogy körükben a tapasztalatok szerint nagyobb arányú a gyerekeket ért vélt vagy valós sérelmek agresszív szülői fellépéssel történő megválaszolása, amik szintén nem tesznek jót az integrációs törekvéseknek. Summa summarum: a változás társadalmi, állami, illetve roma részről is szükséges, és egyre sürgetőbb.