Az év vitorlázója

Pegan Zoltán gyermekkora óta Ausztráliában élt, négy éve költözött haza. Imádta a repülést és a vízi sportokat, 1983-ban szenvedte el azt a tragikus balesetet, amely teljesen megváltoztatta addigi életét. Egy kanadai sportejtőernyős versenyen ugrás közben a pótejtőernyőjének kötele beakadt a gép ajtajába, s emiatt teste a gép törzsének csapódott. A gerincet érő sérülés olyan súlyos volt, hogy deréktól lefelé megbénult. Azóta van kerekes székhez kötve, de nagy akaraterővel és technikai segítséggel elérte, hogy a sportot, s talán legnagyobb szenvedélyét, a vitorlázást nem kell abahagynia, s a mozgáskorlátozottak kategóriájában még versenyezhet is. Hogy milyen színvonalon, azt megtudjuk a vele folytatott beszélgetésből, s persze a sikereit olykor közlő sportsajtóból is.

– Nem mondhatjuk, hogy a vitorlázás könnyű sport. Még a teljesen egészséges ember testét és a lelkét is komolyan próbára teszi.

– Az tény, hogy nem minden hajótípusban tudnék versenyezni. Két- vagy egyszemélyes hajókat használunk. Az egyszemélyesnél egyhelyben ülök és mindent elérek kézzel, maximum a testemet kell ide-oda billenteni, az egyensúly miatt. Kétszemélyes hajónál a feleségem az állandó hűséges társam.

– Ön mozgáskorlátozottként, tehát súlyos hátrányból indulva lett Az év sportolója legutóbb vitorlázásban. Mennyire becsülik meg a mozgáskorlátozottak sportsikereit?

– Vannak sportolóink, akik híresek, de inkább más sportágakban. A vitorlázás olyan sport, ahol hazai viszonylatban nem volt még komolyabb eredményünk. A kínai paralimpiai játékokra sajnos nem sikerült a kvalifikáció, remélem a 2012-es londoni játékokon már képviselhetjük hazánkat. De a felkészülési lehetőségeink nem éppen rózsásak. Aki nem jártas a vízi sportokban, talán nem is gondolná, hogy a Balaton nem igazán kedvező a vitorlázáshoz, mert túl sok a szélmentes időszak.

– A vitorlázás nem olcsó sportág. Honnan a pénz?

– Nagyon kevésből kell gazdálkodnunk, folyamatosan szponzorokat keresünk. Minden évben kiválogatom, mely versenyeken tudok indulni. A költségek ötven százalékát nem egyszer a szervezők fedezik, amíg nem találunk szponzorra. A többit magam állom, amíg bírom anyagiakkal. Csak tavaly kezdtem el magyar színekben versenyezni, addig szerződésem volt az ausztrálokkal. Balatonfűzfőn van a bázis, a tagokat lehetőségeim szerint én készítem fel, elsősorban a versenyszabályokat ismertetem, erőmhöz mérten tartok edzéseket, hiszen edzőre sincs pénzünk. A Marina Fűzfő három éve ellenszolgáltatás nélkül biztosít dupla hajóbeállót, és gondoskodnak a hajóink tárolásáról is – vázolja a helyzetet Pegan Zoltán.

– Mire volna leginkább szüksége az egyesületnek?

– Ha lenne egy-két tapasztalt vitorlázó, vagy edző, aki segítene a felkészülésben, annak nagyon örülnénk. Persze, ha akadnának új szponzorok, akkor többek között az edzőt is tudnánk fizetni. Én csak egy vitorlázó vagyok, aki tapasztalatait és a tudását próbálja továbbadni. A Vitorlázó Szövetség a 2007. év vitorlázója címre érdemesített, – ezt hatalmas sikernek tartom. Az oklevelet és érmet februárban adják át, reménykedem, hogy akkor összehoz a sors egy szponzorral is. Tavaly is pályáztunk pénzekre, de éppen csak csurrant-cseppent egy kevés. Van egy stégünk, amit három éve kaptunk kölcsön Fa Nándortól, a híres Föld körüli vitorlázótól, s még mindig nincs kifizetve. Ezúton is szeretnénk megköszönni a nagyszerű sportembernek, hogy eddig türelmes volt velünk, hiszen nélküle nem is tudnánk használni a hajóinkat. Stég nélkül se ki-, se beszállni nem tudnánk a hajóba.