Irányítani a jövőt – exkluzív portré beszélgetés Balsai Istvánnal – II. rész

A múlt sötét erői

Visszatérve az 1988-1990 közti időkre: ez nagyon izgalmas periódus volt, még az államhatalommal szembehelyezkedő csoportosulások között sem alakult ki mindig egyetértés. Az SZDSZ néha keményebben is bírálta a régi rezsimet, mint a fórumosok. Ön milyen kapcsolatot ápolt a liberálisokkal?

Az SZDSZ-t megelőzte a Független Jogász Fórum. Abban benn volt Sólyom Lászlótól Kónya Imrén át Tölgyessy Péterig mindenki. Én is, ám 1988 őszén bejelentettem, hogy az MDF-ben folytatom. A Fórum akkor orkánszerű jelenség volt, mindenkit magával ragadott. Az SZDSZ ’88 őszén még csak formálódott. A hozzá, és a Szabad Kezdeményezések Hálózatához kapcsolódó történetek meglehetősen túlzóak, kiszínezettek. A demokratikus ellenzék szamizdat irodalmat terjesztő maroknyi csapata igen távol állt tőlünk, így nem volt kérdéses nekem sem, hogy hová lépek be. Ennek ellenére, vagy épp emiatt azokon a tárgyalásokon, ahol közösen vettünk részt velük minden alkalommal törekedtünk a közös álláspont kialakítására. Ez egészen a szabad választásokról szóló megállapodás aláírásáig kitartott, amit aztán épp az SZDSZ nem írt alá. Ezt követte a négyigenes népszavazás, amihez az MDF nem jól állt hozzá, és ami hozzájárult a liberálisok megerősödéséhez.

A választások mégis fórumos győzelemmel zárultak.

A voksolás kimenetele nem volt kétséges, fölcsuszamlásszerű győzelmet arattunk. Az SZDSZ a második legerősebb parlamenti párt lett, de soha, egy percre sem jutott eszünkbe, hogy koalícióra lépjünk velük.

Az 1990-es választási eufória hamar elmúlt, és jöttek a belső gondok: a gazdasági nehézségek, majd a taxisblokád…

Az nyílt ellenforradalmi lázadás volt! Mondanám, ha kommunista lennék… (nevet, majd elkomolyodik) Sajnos ez az akkor köztársasági elnök hathatós támogatásával, és az SZDSZ nyílt bíztatásával zajlott, ami páratlan a kelet-közép-európai politikatörténetben. A legitim, első, szabadon megválasztott kormány létjogát próbálták megkérdőjelezni. A csendes többség szerencsére magára talált, és tömegek vonultak Lezsák Sándor vezetésével békés tüntetés formájában a hídfőkhöz. A kormány egyfolytában ülésezett, Antall József pedig kórházban volt éppen. Éreztük, hogy a fele sem tréfa. Ha nem jön létre a megállapodás, a taxisok nem sok jóra számíthattak volna: közeledett Halottak Napja, és az embereknek elegük volt a települések életét, az ország közlekedését megbénító tiltakozókból. Ezt a taxisok is belátták, és törekedtek a megegyezésre. Utólag visszatekintve ez az egész akció talán egy puccsként is felfogható, amely szervezettséget tételezett fel. Nem is annyira a parlamenti ellenzék részéről, hanem a múlt sötét erőinek az akkor még pozícióban, és komoly infrastruktúra birtokában lévő tagjaitól. A fegyveres erők, az akkori titkosszolgálati hálózat, a rendőrség: gondoljunk csak bele, akkor alig néhány hónappal voltunk túl a rendszerváltáson!

Az elmaradt tavaszi nagytakarítás

Kicsit továbblépve az Antall-kormányt később is érték bírálatok. Sokan kifogásolták, hogy a múlt erői átmenthették a gazdasági életben és a médiában megszerzett pozícióikat 1990 utánra is.

A médiát azt elismerem, az hiba volt. De sajnos mindenütt így történt a térségben…
@@
Csehországban törvény zárja ki bizonyos tisztségek viselését olyanoknál, akik a múlt rendszerben is funkcionáriusok voltak…

S akkor mi van? A prágai parlament harmadik legerősebb erejének a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja számít, 20 százalék körüli eredményekkel! Mi olyan törvényt hoztunk a közéleti szerepvállalásra, ami semmilyen szankciót nem tartalmaz, lehetett volna szigorúbbat. A média esetében elismerem, hogy az MDF nem végezte el a tavaszi nagytakarításnak nevezett programját. Tegyük hozzá azért a tisztánlátás végett, hogy alig 60 százalék ment el szavazni az első szabad választásokon, és ennek a negyede voksolt ránk, az SZDSZ-re alig valamivel kevesebb. Ennek ellenére az egyéni választókerületek révén többségre tettünk szert a parlamentben, 160-nál is több képviselővel. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a teljes, cselekvőképes lakosság mindössze a tizennéhány százaléka voksolt ránk, így kérdés, mire is kaptunk mi felhatalmazást. Békés, demokratikus, parlamentáris, alkotmányos átalakulásra. Ami a gazdasági hatalommegtartást illeti, azt is vegyük figyelembe, hogy az ország maradt, ami volt! Korábban 800.000 MSZMP-tag élt itt. Az ő nagy részük persze a munkahelyi előmenetel miatt kötötte ehhez is a sorsát, ők sosem váltak támogatóinkká. Mégis azt mondom, hogy az első négy év mérföldkőnek számít, az ország visszatért a demokratikus államok közösségébe. E négy év, és Antall József működése alatt a nemzetközi közvélemény sohasem kérdőjelezte meg, hogy Magyarország hová is tartozik.

Említette, hogy Göncz Árpáddal is összetűzésbe kerültek.

Hajjaj, nem is egyszer, folyamatosan. Ő ellensúlyt próbált képezni a kormánnyal szemben, ennek legerőteljesebb megnyilvánulása a taxisblokádnál való megjelenése volt. Ez szerintem elfogadhatatlan, felelősségre kellett volna vonnunk az akkor lehetséges törvényes eszközökkel. Mégis elfogadtunk egy közkegyelmi törvényt, épp az ő javaslatára. Én közöltem előtte, hogy ne nekem kelljen benyújtani az amnesztiatörvényt, mert akkor nem tudnám folytatni a miniszteri munkámat.

Csurka, Dávid Ibolya és egy tévedés története

Van itt még egy jelentős kudarc. Az MDF rendszerváltó szövetségből néhány százalékos törpepárttá erodálódott. Hogyan élte ezt meg?

Nem foglalkozom vele! Elhagyott minket az MDF. Ha már Lezsák Sándort is kizárták, miről beszélünk? Ki maradt a régi MDF-ből?

Például Dávid Ibolya…

Igaz, ő akkor is képviselő volt már. Illetve Csapody Miklós is. Mindezek ellenére ennek az MDF-nek már semmi köze a régihez, sehol sincsenek már az egykori kormány tagjai, vagy a hajdani képviselők. Antall József forogna a sírjában. Úgy érzem nekem már évek óta semmi közöm ehhez az MDF-hez.

Ennek ellenére egész sokáig kihúzta ott, mígnem megalakították a Nemzeti Fórumot.

Igen. A második ciklusban a kormány jelentős része bekerült megint az országgyűlésbe, harmincnyolcan lettünk frakciótagok. Aztán jött egy nagy szakadás, a néppártiak kiváltak tőlünk, majd el is süllyedtek. 1998-ban a Fideszhez kötöttük politikai továbbélésünket, ennek ellenére Dávid Ibolya egy sajátos, Fidesszel szembeforduló politizálást alakított ki. Ezt a választók nem honorálták, és mi sem tudtuk így továbbfolytatni.
@@
Miért nem akadályozták meg az elnökasszony manővereit?

Mert őt választottuk meg elnöknek. 1998-ban a kudarcos választási szereplés után sokan Lezsákban láttuk a felelőst, Dávid Ibolyában pedig a jövőt. Azt gondoltuk tévésen, hogy ő majd egy új, modernebb MDF-vezetést fog megvalósítani, ezért több küldött-társammal együtt az ő elnökké választását támogattuk. Meg lehet nézni, mi történt azóta. Részemről tévedés volt, hogy nem Lezsák Sándorban láttam a folytatást…

Hadd kérdezzek rá egy másik személyhez fűződő viszonyára! 1993-ig a Fórum egyik vezéralakja Csurka István volt. Vele milyen kapcsolatot ápolt?

Őt a legendás MDF-vezetők közé kell sorolnom. Csoóri Sándorral együtt a nemzeti irodalom legnagyobb nevét jelentette számunkra. Amíg meg nem írta Antallal szembefordulva híres dolgozatát a Magyar Fórum hasábjain, mi igazi megmondóembernek tartottuk. Ő golyófogónak titulálta magát, és a Vasárnapi Újságban egy nagyon népszerű és hallgatott műsorban rendszeresen ostorozta a régi rend tagjait, és azok megnyilvánulásait. Képviselőtársaim, és én is nagy tisztelettel voltunk irányába, egészen addig, amíg Antall Józsefet nem támadta meg, mert ő mindnyájunk számára mércét, igazodási pontot jelentett. Később tudtuk meg, hogy Csurka is ügynök volt. Lehet, ez is gátolta Boross Pétert abban, hogy nem akart rendet csinálni az átvilágítási kérdésben. Miután Csurka István kivitorlázott az MDF-ből, már nem tartottam vele a kapcsolatot.

Irányítani a jövőt

A parlamenti patkó túlfelén ülő képviselőkkel milyen kapcsolata van?

Mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, állandóan tagja vagyok a Ház alkotmányügyi bizottságának, ahol számos szocialista politikussal sikerült már együttműködnöm. Sok alkalommal képviselem külföldön a magyar parlamentet, ilyenkor a delegációknak kormányoldali képviselők is tagjai, soha semmilyen gond nem volt ebből. Eszembe jut Göndör István is, aki a képviselők javadalmazásának szabályozásával foglalkozik, őt is szakmailag igen nagyra értékelem. Akiket megismertem, azokkal mind jóban vagyok. Még a mostani elmérgesedett helyzetben sem mondhatom, hogy személyes érzelmi motivációk irányítanának munkám során. Még egy példát hadd hozzak erre: évekig a foglalkozásügyi bizottság elnökeként dolgoztam. Ott kormánypárti többség volt, mégis elnöki működésem ellen sosem érkezett kifogás. Egyedül talán Horváth Csabával lehetett volna jobb együttműködésünk, ám ez valamiért elmaradt.

Rengeteg szervezetben, bizottságban vállal ma is feladatot. Hogy fér ez össze a családi élettel?

Nehéz ügy, sok lemondással jár egy családban, ha a családfő elkötelezi magát a közéletnek. Ahogy említettem, a család támogatása, megértése, türelme nélkül ez nem menne. Csak így lehetséges.

Végül a jokerkérdés. Van-e valamilyen aforizma, idézet, bölcsesség, amit politikusként a szeme előtt tartott az évek során?

Tudom, ilyenkor illik valami szép magyar idézetet mondani…

Lehet külföldi is.

Mégis magyar lesz. Nemrég újra rátaláltam egy Széchenyi-idézetre, amit régebben is kedveltem: „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk!” Életemnek több mint negyven éve egy olyan rendszerhez kötődött, amelyben a társadalmi szerepvállalás eszembe sem juthatott. De mégis hiszem, hogy igaz a mondás, és sok keserves eredmény ellenére is arra készülök, hogy a jövőt irányíthassuk.