Kultúra
50 éve
Ötven éve, 1958. január 15-én hunyt el Jevgenyij Lvovics Svarc orosz drámaíró, publicista, forgatókönyvíró.
Kazanyi orvoscsaládban született 1896. október 21-én. A koraérett gyermek arról álmodozott, hogy író lesz, s különböző furcsa, rejtelmes, olykor rémisztő történetekkel szórakoztatta önmagát. 1914-ben beiratkozott a jogi karra, de hamar belátta, hogy a jog idegen terület számára. 1917-ben Rosztovba költözött, ahol beiratkozott egy színitanodába, miközben újságíróként dolgozott. 1921-ben a helyi színtársulattal Szentpétervárra költözött, ahol érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. Szamuil Marsak mellett ifjúsági könyvek szerkesztője lett, közben megjelentette első prózai írásait is. 1923-ban Zaboj címmel irodalmi lapot indított, majd a Jozs és a Csizs című gyereklapok munkatársa volt, első gyerekeknek szóló könyve 1924-ben jelent meg Egy régi balalajka meséje címmel.
A húszas évek végén találta meg műfaját, a filozofikus, meseszerű színművet, amelyben valóság és fikció, a fantasztikum és a hétköznapiság elemei keverednek egymással. Több művének alapanyagául is mesét választott, de gondolatiságuk a felnőtteknek szólt. Gyerekdarabjai többségét, így a nálunk is népszerű Piroskát vagy A Hókirálynőt bábszínházak számára írta.
Minden mesei tematika ellenére a hatalom nem nézte jó szemmel Svarc ténykedését, több drámájának bemutatását sem engedélyezték. Nem minden alap nélkül, hiszen az 1940-ben keletkezett Az árnyék, vagy az 1943-44-ben, a leningrádi blokád idején írott A sárkány című színműveiből a figyelmes olvasó szerzőjüknek a sztálini politikai gyakorlattal szembeni ellenérzését érezhette ki.
A II. világháború kezdetén Zoscsenkóval együtt groteszk hangvételű, antifasiszta színdarabot írt Berlin hársai alatt címmel. A több mint két évig tartó leningrádi blokádot a városban élte végig éhezve és fázva, de mindvégig dolgozva – több lírai színművet is írt. A háború után helyzete nem sokat javult, jobbára alkalmi megbízásokból tartotta fenn magát, időnként a leningrádi Komédia Színháznál dolgozott.1954-ben olvadni kezdett körötte a jég, de darabjainak első kiadására 1956-ig várnia kellett. Még megélte néhány darabjának premierjét, de a nálunk is jól ismert, Andersen történetén alapuló A király meztelen című politikai allegóriáját csak halála után, 1960-ban mutatták be, majd 1962-ben A sárkány is színre kerülhetett.
A hetvenes-nyolcvanas években műveit Nyugaton is publikálták. Magyarországon 1976-ban jelent meg Drámák címmel kötete, s magyar színpadokon is nagy sikerrel játszották Az árnyékot, A sárkányt, a Hétköznapi csodát, valamint A Hókirálynőt is.