150 éve halott Johann Joseph Wenzel

1766. november 2-án született a csehországi Trebnicében (Trebnitz), állítólag magyar eredetű családban. A bécsi katonai akadémián tanult, szolgálatát a Gyöngyösön állomásozó Caramelli vértesezrednél kezdte. Szolgált a török háborúban, a francia forradalom kitörése után a németalföldi és a rajnai fronton, s megkapta a Mária Terézia-rendet.

Az 1800-as évek elején, immár tábornoki rangban megkísérelte az osztrák csapatok és taktika újjászervezését, de reformjai elbuktak a kincstár ellenállásán. 1813-ban főszállásmester és a haditanács tagja lett, megkapta a Mária Terézia-rend parancsnoki fokozatát és az 5. huszárezredet (Radetzky-huszárok). Nagy szerepe volt Napóleon legyőzésében; 1814-ben a szövetséges uralkodókkal együtt vonult be Párizsba, majd tért vissza a bécsi kongresszusra. A béketárgyalások során ő közvetített Metternich osztrák kancellár és I. Sándor orosz cár között, amikor a nagyformátumú személyiségek éppen nem voltak beszélő viszonyban.

A beköszöntő békével eltűnt a nyilvánosság elől. Sopronban és Budán állomásozott. Az idős harcost 1831-ben reaktiválták, amikor a Szent Szövetség Európája recsegni-ropogni kezdett. Radetzkyt az olasz egységtörekvések lázában élő Itáliába küldték, ahol leverte a pápai állam felkelőit, s 1836-ban - hetvenévesen - megkapta a tábornagyi rangot. Korát meghazudtoló tetterővel látott csapatai kiképzéséhez, de reformjavaslatait újfent figyelmen kívül hagyták, sőt még pénzt sem biztosítottak serege számára. Az 1848-as olasz forradalom kitörése így felkészületlenül nem találta, de súlyos hátrányban volt a felkelőkkel és a szárd-piemonti csapatokkal szemben.
1848 márciusában véres utcai harcok után kiszorult Milánóból, s egész Veronáig hátrált, de aztán sorra bevette Milánót, a Közép-Itália kulcsát jelentő erődrendszert, 1849 tavaszán pedig Mortara, majd Novara mellett döntő győzelmet aratott, biztosítva Ausztriának Lombardiát, majd Velencét.
Érdemeiért megkapta az Aranygyapjas Rendet, az orosz cár marsallá, a császár a Lombard-velencei királyság kormányzójává nevezte ki. A nagypolitikába magát sosem ártó katona 1857. február 28-án, 72 évi szolgálat után vonult nyugdíjba. Élete utolsó éveit Milánóban, a császár által rendelkezésére bocsátott villában töltötte, itt halt meg kilencvenkét éves korában, 1858. január 5-én, végelgyengülés következtében.

Radetzky a hadtörténetbe olasz hadjáratával, a k. und k. hadsereg bakáinak szívébe a bálványozott "Radetzky apóként" került be. Prágában már halála évében, Bécsben 1892-ben kapott szobrot, Grillparzer ódát írt hozzá, Joseph Roth osztrák író legismertebb műve a Radetzky induló címet viseli. Nevét idősebb Johann Strauss tette halhatatlanná, aki 1848-ban neki ajánlotta Op. 228-as indulóját. A Radetzky Marsch pillanatok alatt "slágerré" vált, s ma is az: a bécsi újévi koncertek hagyományos záró darabja, amelyhez a közönség a karmester intésére tapsolja a ritmust.