Sport
Exkluzív interjú Rejtő Ildikóval, a nemzet sportolójával
A szeptember 29-én elhunyt kalapácsvető olimpiai bajnok Zsivótzky Gyula helyére Dr. Sági Györgyné Rejtő Ildikót választották a Nemzet Sportolójává. A világ- és olimpiai bajnok vívóval a kitüntetésről és pályafutásáról beszélgettünk.
Számított az elismerésre?
Szerettem volna bekerülni ebbe a díszes társaságba, de nem nagyon reménykedtem a sikerben, még akkor sem, amikor megtudtam, hogy benne vagyok a nyolc jelöltben. Akkor volt egy kis reményem, amikor meghallottam, hogy inkább nőt szeretnének, mert az első nyolcban rajtam kívül csak Monspart Sarolta volt női jelölt, de ő is nagyon népszerű sportoló volt, ezért nem gondoltam volna, hogy rám esik a választás.
Pedig ha az ön eredményein végigtekintünk, akkor azt hiszem nem meglepő a választás. Kétszeres olimpiai-, és ötszörös világbajnokként van hiányérzete a pályafutását illetően?
Ha jobban odafigyeltem volna akkor a kevésbé fényes érmekből lehetett volna fényesebb is. Az az igazság, hogy olimpiai- és világbajnokként már meg voltam elégedve egy kicsit, és nem mentem rá arra, hogy többszörös bajnok legyek, de azért elégedett vagyok hiszen a felnőtt versenyek mellett nyertem ifjúsági világbajnokságot, sőt később még veterán világ- és Európa bajnokságot is sikerült győznöm.
Voltak mélypontjai pályafutásának? Mert ha csak az eredményeit nézzük akkor azt látjuk, hogy végig kísérték a sikerek: húszévesen már ifjúsági világbajnok volt, de még 43 évesen is magyar bajnokságot nyert.
Forrás: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárság
Igen, minden világversenyen ott voltam, többek között öt olimpián és mindig sikerült valamilyen érmet hazahoznom. Egyedül az utolsó világbajnokságomon, 1978-ban Hamburgban nem nyertünk érmet, azt hiszem negyedikek lettünk, de akkor sem mondta senki, hogy az öreg Rejtőt már ki kell tenni a csapatból, mert nem rajtam múlott, hogy elmaradt az érem.
Volt olyan asszó közel negyvenéves pályafutása alatt, amit soha nem fog elfelejteni?
Ami nagyon emlékezetes maradt az a német Mees elleni vívásom 1964-ből, Tokióból, amikor egyéni olimpiai bajnok lettem. Ott ugyanis hármas holtverseny alakult ki az olasz Ragno, a német Mees, és köztem. Ragnot megvertem, de Meestől elsőre kikaptam, mivel azonban az olasz legyőzte a németet, ezért újra kellett vívni, és akkor nagyon gyorsan, tizenöt másodperc alatt 4-0-ra sikerült lelépnem Meest, amivel megnyertem az olimpiát. Ez volt a legemlékezetesebb asszóm, amire máig nagyon sokan emlékeznek. De nagyon emlékezetes például az 1968-as mexikói olimpia, amikor bejutottam a döntőbe, és az edzőmmel már jó előre elindultunk külön taxival, de azon az úton mentünk, amelyiken a maratoni futás versenye zajlott, így belekerültünk a dugóba, és úgy futottam szinte a pástra, mert majdnem lekéstük a versenyt. Akkor csak tusaránnyal kerültem a harmadik helyre, pedig ha nyugodtabb körülmények között fel tudok készülni, be tudok melegíteni, akkor aranyérmet is nyerhettem volna. A magyar sporttársak, akik azért mentek, hogy nekem szurkoljanak hamarabb odaértek, mint én, pedig ők egy órával később indultak, de a kijelölt busszal mentek, egy másik úton.
Melyik a nehezebb: öt olimpián részt venni, amit azért nem sokan mondhatnak el magukról, vagy legalább egyet megnyerni?
Hát az biztos, hogy az aranyéremért küzdeni mindig nagyon nehéz. Szerintem az a nehezebb.
Csapatban, vagy egyéniben nehezebb vívni? Hiszen ön csapatban és egyéniben is nyert világbajnokságot és olimpiát.
Hát mind a kettőnek meg van a maga nehézsége, de csapatban talán nagyobb a drukk, mert ott nemcsak magamért, hanem a csapattársakért is helyt kell állni. Talán ezért nehezebb csapatban vívni.
Mi a véleménye a mai magyar vívásról?
A mai vívók is nagyon szépen helyt állnak, elég csak a legutóbbi világbajnokságra gondolni, ahol a kardcsapat világbajnok lett, és feltűnt egy olyan tehetséges fiatal is, mint Szilágyi Áron. Aztán ott van ugye Mohamed Aida is, aki bronzérmes lett a világbajnokságon, és azért neki is bejöhet egyszer egy aranyérem.
Edzősködni nem szeretett volna?
Megvan a vívó szakedzői képesítésem, amit a Testnevelési Főiskolán szereztem, de aztán inkább a családommal töltöttem több időt. Eleinte tartottam tanfolyamokat iskolákban, egyesületben, de aztán maradtam a család mellett. Nőként nem volt könnyű dolgom edzőként, mert a fiatalok féltékenyek voltak rám, azt eredményeimre. Az lett volna jó, ha egy vívóiskolát tudok alapítani, de akkor még nem volt ilyenre lehetőség, most pedig már ebben a korban nem foglalkoznék ezzel. Vannak fiatal tehetséges edzők, akik meg tudják oldani a feladatot.
Mit adott ön számára a sport?
Mindent! Láttam a világból, utazhattam, ami abban a korban nagy szó volt. Jó társaságba kerültem, a sport növelte az önbizalmamat és a sportnak köszönhetem a sikereimet, a sikeres életemet.
1951-től a Budapesti Petőfi, illetve a Budapesti Bástya, 1956-tól az Elektromos, 1960-tól az Újpesti Dózsa vívója volt. Az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon hatodik lett, a következő évben Luxemburgban, majd 1957-ben Varsóban már ifjúsági világbajnokságot nyert. Ugyanebben az évben bekerült a felnőtt válogatottba. Öt olimpián vett részt és valamennyin érmes helyezést ért el. Az 1964. évi tokiói olimpián egyéniben és csapatban is bajnoki címet szerzett. A magyar női vívás történetében páratlanul eredményes pályafutása alatt összesen hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet nyert. 1963-ban és 1964-ben az év sportolónőjének választották. 1964-ben, majd 1968-tól kezdve négy egymást követő alkalommal lett az év vívónője. 1978-ban lemondott a válogatottságról, majd 1980-ban az aktív sportolást egyesületénél is befejezte.
Visszavonulása után az Újpesti Dózsa, majd a Budapesti Honvéd technikai vezetője lett. 1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki címet nyert.
Sporteredményei:
kétszeres olimpiai bajnok: 1964, Tokió: egyéni és csapat (Ágoston Judit, Juhász Katalin, Marosi Paula, Dömölky Lídia)
háromszoros olimpiai 2. helyezett:
1960, Róma: csapat (Juhász Katalin, Nyári Magda, Dömölky Lídia, Marvalits Györgyi)
1968, Mexikóváros: csapat (Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia)
1972, München: csapat (Bóbis Ildikó, Rónay Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
kétszeres olimpiai 3. helyezett:
1968, Mexikóváros: egyéni
1976, Montreal: csapat (Bóbis Ildikó, Kovács Edit, Tordasi Ildikó, Maros Magda)
ötszörös világbajnok:
1959, Budapest: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Morvay Zsuzsa, Nyári Magda, Marvalits Györgyi)
1962, Buenos Aires: csapat (Gulácsi Mária, Juhász Katalin, Marosi Paula, Nyári Magda)
1963, Gdansk: egyéni
1967, Montreal: csapat (Bóbis Ildikó, Gulácsi Mária, Dömölky Lídia, Juhász Katalin)
1973, Götegorg: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
hétszeres világbajnoki 2. helyezett:
1961, Torino: csapat (Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Nyári Magda, Marvalits Györgyi)
1963, Gdansk: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Nyári Magda, Szalontay Katalin)
1966, Moszkva: csapat (Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia)
1971, Bécs
egyéni
csapat (Ágoston Judit, Bóbis Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
1974, Grenoble: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
1975, Budapest: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
háromszoros világbajnoki 3. helyezett:
1958, Philadelphia: egyéni
1969, Havanna: csapat (Ágoston Judit, Kollányi Katalin, Simonffy Ágnes, Szolnoki Mária)
1973, Göteborg: egyéni
háromszoros világbajnoki 4. helyezett:
1958, Philadelphia: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Nyári Magda)
1965, Párizs: csapat (Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia, Szalontay Katalin)
1970, Ankara: csapat (Marosi Paula, Dömölky Lídia, Száray Márta, Szolnoki Mária)
kétszeres világbajnoki 5. helyezett:
1962, Buenos Aires: egyéni
1969, Havanna: egyéni
BEK győztes (1970)
magyar bajnok:
egyéni: 1958, 1961, 1962, 1969, 1970, 1972
csapat: 1961, 1963, 1965, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971, 1974, 1977, 1978, 1980.