Hogy csinálják a magyar nők?

A Család és munka harmonizálása – az örök női kihívás című pénteki eszmecserén Tóth Vali, a Magyar Rádió londoni tudósítójának körkérdéseire a válaszokat szakmájukban elismert magyar nők adták meg – az egyetlen April H. Foley budapesti amerikai nagykövet kivételével, aki a magyar nőket felkaroló személyes missziója miatt tiszteletbeli magyarként volt jelen. A hazai női vezetőket képviselő Bethlen Istvánné polgármester (Délegyházáról), Dobi Kitti, a Procter&Gamble HR-igazgatója és Szűts Ildikó, a Magyar Posta vezérigazgató-helyettese mellett a világ különböző tájairól érkezett magyar származású meghívottak is helyet foglaltak a teremben, így Barbara Albury egyetemi adjunktus (Ausztráliából), Bogyai Mária kultúratréner (Amszterdamból) és Nagy-Koppány Kornélia ügyvéd (az Egyesült Államokból).

"Kedves asszonytársak! Vegyük kezünkbe a gyeplőt!" – szólította fel a megjelenteket a délegyházi polgármester, aki derültséget keltő mondanivalóját sarkítva, a matriarchális társadalmi modellhez való visszatérésre szavazott. A sportos életet élő tisztviselő-családanya-nagymama elmondta, hogy parlamenti képviselő férje kezdettől fogva támogatta a pályafutását. Bethlen Istvánné a vidéken élő munkanélküli nők hátrányos helyzetét is szóba hozta: a távmunka meghonosításához szerinte nagy szükség van a technikai fejlesztésekre, ám ez – mondta – egyelőre még a jövő zenéje.

Foley nagykövet élete megosztotta a közönséggel családja tragédiáját: tizennégy évi házasság után három gyermekkel maradt özvegyen, amikor férje repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt. "Nagyon nehéz döntés volt, mert egy ígéretes karriert hagytam ott, de rájöttem, hogy ki kell lépjek a munkából, mert a gyermekeim mellett a helyem" – mesélte, s végül hangsúlyozta, hogy a családra szánt nyolc év után sem okozott semmi nehézséget a visszatérés a munkához. "Mesés volt! Nagyon élveztem. Azonnal birtokában voltam minden tudásomnak, amit korábban megszereztem" – emlékezett.
"Szeretnék boldog lenni. Szeretném, ha a fiam tíz év múlva biztonságban és függetlenül tudna élni" – kívánta Barbara Albury, aki egyetemi állásáról mondott le, hogy autista fia mellett maradhasson. A sok ingázást igénylő tanítás helyett a színházat választotta, mert az írás, rendezés és fellépés kötetlenebb elfoglaltságot jelentett. "Fókuszálni kell, keveset, de azt jól kell csinálni" – fogalmazta meg munkája vezérelvét.

"A holland nők nem azért szülnek gyereket, hogy óvodába vigyék" – vázolta fel a holland példát Bogyai Mária, arra utalva, hogy Hollandiában a gyermekes anyák alig több mint fele dolgozik, de a munkába állók túlnyomó többsége is csupán részidős állást vállal. A holland-magyar kapcsolatokkal foglalkozó szakértő zajos tetszésnyilvánításra késztette a közönséget azzal a megjegyzésével, hogy az ottani férfiak heti egy-két napot szívesen töltenek házimunkával.

Dobi Kitti szerint "generációs problémának" is nevezhető a vita a női karrierről, de tulajdonképpen a mai fiataloknak is éppúgy meg kell küzdeniük a maguk akadályaival. Szerinte előttük túl sok választási lehetőség áll, de nélkülözik az iránymutatást, főként a család, a szülők részéről. A fiatalok komoly hátránya, hogy hiányzik belőlük a "proaktivitás", azaz a "mit próbáltam már meg, hogy megoldjam ezt a problémát" igénye.

A szemléletváltás sok időbe telik, de bizonyos tréningek segíthetik a fiatalokat – így hangzott a beszélgetés egyik konklúziója.

A sikerhez vezető út nemekkel van kikövezve – derült ki a válaszokból. Meg kell tanulni nemet mondani, elfeledkezni a határidőnaplóról, és "delegálni" kell. A delegálás a karrier és a család egyaránt fontos kulcsszava: át kell tudni adni bizonyos munkákat a kollégáknak, és rá kell hagyni bizonyos feladatokat a család többi tagjaira. A szakmai feladatok átadása külföldön, például Amerikában jóval természetesebb, mint nálunk – ismerte el Szűts Ildikó, az ország legnagyobb vállalatának egyik csúcsvezetője, ugyanakkor megjegyezte, hogy ha nem lenne negyven vezetőtársa, akikkel megoszthatja a feladatokat, nem bírná a munkát. A részvevők egyetértettek abban, hogy azért a családi feladatok átadása a nehezebb.

A sikeres nők mindent megtesznek a sikeres családi életért is, s bár egységes recept természetesen nincs, a család támogatása nélkül elképzelhetetlen az elfogadható egyensúly megtalálása a szakmai előrejutás és az otthoni helytállás között – fogalmazták meg a beszélgetőkör tagjai.