Életmód
Disznótoros a múzeumban
A mezővárosok, paraszti porták XVIII-XIX. századi disznóölési hagyományait elevenítették fel szombaton Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Parkban. Molnárné Raposa Irina, a rendezvény szervezője szerint egy kis hóesés ugyan jobb lett
A falumúzeumi rendezvény visszahozza a gyermekkor illatát, hangulatát. Nem baj, ha az emberek megismerik ezeket a tradíciókat, ugyanis sohasem lehet tudni, hogy mikor fogunk visszatérni ezekre a disznóölésekre – fogalmazta meg Molnárné Raposa Irina.
Marx Mária néprajzos az MTI kérdésére elmondta: a paraszti, mezővárosi kultúra rétegeinek minden tevékenysége – így a disznóölés is – néphagyomány, de a köznyelv mostanában mindezt kizárólag a népünnepélyekre, a népjátékszerű rendezvényekre korlátozza.
A XVIII. század közepén és a XIX. században a tápanyagoknak csak egy kis része volt hús, a napi betevőnek – különösen Göcsejben – nagyobbik része gabonaféle, zöldség vagy éppen kása volt. A disznóölésnek kötött ideje volt, ha a higanyszál plusz 10 fok körüli hőmérsékletet mutatott, senki nem vágott disznót, mert az akkori körülmények között minden étel megromlott volna.
A disznót december elején, a karácsonyi ünnepek előtt vágták le, amikor nagyobb dőzsölésnek nézett elébe a család. A másik fontos esemény a lakodalom volt: ekkor mindegy volt, hogy mennyire van meleg vagy hideg, a felhalmozott élelmet úgyis gyorsan elfogyasztották.
A XVIII-XIX. században a sertés zsírjára legalább akkora, vagy nagyobb szükség volt, mint a húsára, mert egész évben ezzel készítették el az ételeket. Zalában használtak ugyan tökmagolajat is, de ez markáns íze miatt a főzésnél szóba sem jöhetett.
A disznóöléseken reggelire a hagymás vért szolgáltak fel a háziasszonyok, de azért általában mindig maradt elég alapanyag a hurkakészítéshez is. A zalai hurkák kezdetben hajdinával esetleg rizzsel készültek. A hagyományos Göcseji hurka nem igazán ízletes, ugyanis són és borson kívül ritkán használtak egyéb fűszert és kevés háznál készítettek májas hurkát – mondta el Marx Mária.
A disznóölés hagyományaihoz tarozott a disznótor. Gyakran hangzott el a mára már szállóigévé vált mondat: "Megöltük a disznót, el kell ülni a torát". A nehéz munka miatt szükség volt a kalóriára, és voltak a disznónak olyan részei is, amit nem nagyon lehetett tartósítani, így szerencsésebb volt elkészíteni és azonnal elfogyasztani – tette hozzá Marx Mária.
Forrás: MTI