Exkluzív interjú Balsai Istvánnal – az MDF-től a magánéletig

Az ominózus kizárás, a Fidesz-MDF viszony, és az elnök bon motja

Képviselő úr, kezdjük ott, hogy önt 2004 szeptemberében kizárták több társával együtt az MDF-frakcióból. A bíróság azonban másodfokon szabálytalannak minősítette ezt, és kártérítésre kötelezte az MDF-et, Herényi Károly frakcióvezetőt pedig nyilvános bocsánatkérésre szólította fel. Mi történt azóta?

Végrehajtást kértünk a fővárosi bíróságtól a bocsánatkérés és a sajtótájékoztató elmaradása miatt. Egyébként a pernek jogerősen befejezett részétől függetlenül van még folytatása, tehát a tényleges kárunkat, a biztossági és egyéb tisztségekből adódókat még nem tisztázta a bíróság, vagyis még el fog tartani egy darabig az ügy. Így fogják vinni Dávid Ibolyát a sajtótájékoztatóra.
(Mutat egy karikatúrát, amin egy öltönyös alak a hóna alatt cipeli az MDF elnökasszonyát.)

Mit gondol, miért nem akarja az MDF teljesíteni a bíróság döntését?

Herényi, aki nagyszerű jogásznak tartja magát, azt mondja, azért nem tesznek eleget a döntésnek, mert a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak felülvizsgálat kérelemmel. Egyébként harmadszor fordulnak már oda. A bíróság nálunk egy ilyen kényelmes intézmény, nem mennek utána az adósoknak. Az egész ügynek az a lényege, hogy ők azt hitték, bebújhatnak az országgyűlés mögé. Sajnos Szili Katalin és az ügyrendi bizottság akkori összetétele elég sokat segített neki, de ne menjünk bele a részletekbe. Sok ilyen hiba van a törvényben és a házszabályban, többek közt nem lehet perelni az Országgyűlést. Például, ha az Országgyűlés olyan döntést hozna, hogy egy képviselő nem tesz eleget az összeférhetetlen tisztségei megszüntetésének, és ezért megfosztja mandátumától, ez ellen a Magyar Köztársaság bíróságához nem lehetne fordulni. Mi nem akarjuk az ügyet ezzel húzni, majd felvetjük ezt a kérdést is, ha vége lesz a kizárási pernek.

Tovább göngyölítve a történteket, ön több hónapnyi független képviselősködés után átült a Fidesz frakciójába.

A függetlenség jól hangzik, de nagyon rossz dolog a képviselői munka szempontjából: nincs felszólalási lehetőség, csak mikroszkopikus méretekben. Van most is egy független képviselő, Gyenesei István, itt az irodája mellettem, ő egy-két percet tud egy költségvetési vitában felszólalni.

Egyértelmű volt, hogy a Fideszben folytatja pályafutását?

Persze, hiszen frakciószövetségben voltunk a Fidesszel, együtt indultunk a választáson, csak Dávid Ibolyáék erről elfelejtkeztek. Bele is görcsöltek a szerepükbe. Azt mindenesetre elintézték, hogy ne legyen Tarlós polgármester, legnagyobb teljesítményük volt ez. Visszatérve: egyhangú döntéssel elfogadta a Fidesz a csatlakozási szándékomat, így ott folytathattam a munkámat. Ez nem okozott különösebb törést, mert mindig ott volt a nevem mellett a Fideszé is, amikor megválasztottak képviselőnek. Tehát ez nem egy identitás- vagy paradigmaváltás volt. Tulajdonképpen 1990-ben sem volt rossz kapcsolatom a Fidesszel, habár ellenzékben voltak. 1994-től kezdve pedig minden együtt történt. Amikor Fodor Gáborék elmentek, illetve már a taxisblokádtól kezdve egészen más álláspontja volt a Fidesznek, mint az SZDSZ-nek, alkotmányossági és egyéb kérdésekben is. Azt hiszem, nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy akkori kormánypártként sosem haragudtunk a Fideszre.

Ugyanakkor a közvélekedés az, hogy akkoriban a Fidesz az SZDSZ fiókszervezeteként működött.

Nem volt igazán így. Személyi összefüggések voltak, és főleg a választások előtt, az Ellenzéki Kerekasztal idején, amikor a Fidesz félt, hogy a magas parlamenti küszöb miatt esetleg nem kerül be. A népszavazás azonban felhozta őket, így ez a probléma megszűnt. Parlamenti munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a Fidesz első négy éves tevékenysége megkülönböztethető volt az SZDSZ-étől, legalábbis az engem érintő ügyekben.

A mai Fidesz esetében viszont már messze nem a parlamenti bejutás a kérdés, hiszen a jobboldalon nem is maradt szinte senki önökön és az MDF-en kívül. 1990 óta jelentősen leszűkült a pártpaletta. Ez az „egy a tábor egy a zászló”-gondolat, és a gyűjtőpárti szerep biztos, hogy helyes?

Nem egy a zászló, hat vagy hét szervezet van itt, már egy szövetségről van szó. Ez az elnök úrtól egy jó bon mot volt, de tudjuk, hogy épp ő az, aki súlyt helyez arra, hogy legyen itt kisgazda, legyen Nemzeti Fórum, és legyen egyéb olyan szövetségi tagunk, ami egy nagy néppárthoz kell.
@@
Említette a Nemzeti Fórumot. Ezt a magukat „lakitelkieknek” nevező képviselők hozták létre. Mi lett a sorsa, él még ez a platform?

Ezt a formációt az MDF-ből kizárt és kilépett képviselők hozták létre. Mi, Horváth Balázzsal öten voltunk kizártak, és amikor már Lezsákot és Balogh Lászlót is kitették, akkor felálltak még többen, és eljöttek, mert betelt a pohár. Ez 2004 novemberében történt. A független időszakban Lakiteleki Munkacsoportnak hívtuk magunkat, aztán ki-ki ment a frakciókba, Medgyasszay és Szászfalvi például a KDNP-be. Lezsák Sándor 2004 vége felé javasolta, hogy a nevünket változtassuk Nemzeti Fórumra. Ebben az is benne volt, hogy nem biztos, hogy Lakiteleknek, a településnek a nevét jogszerűen tudjuk használni. Továbbá a Nemzeti Fórumban az is benne van, hogy mi az MDF alapító országgyűlési képviselői voltunk. Országos szervezet lettünk, és így az országgyűlési választásokon a Fidesszel partnerként tudtunk együttműködni. Ahol lehet, ott a Nemzeti Fórum is betölt egy-egy pozíciót, így Pest megye közgyűlésében például. De van polgármesterünk is. Gyakorlatilag olyan egyesületről van szó, amely nem politikai párt – ennek nincsenek meg a feltételei, és én ellenezném is a párttá alakulást – de az önkormányzati választásokon önállóan vesz részt.

Amikor még igazságügy-miniszter voltam…

Kicsit nyúljunk vissza az MDF első kormányzati ciklusához. Ön akkor igazságügy-miniszteri pozíciót töltött be. Mit tapasztal, mi maradt meg a munkájából?

Minden. (Elővesz egy kis piros könyvet) Ez a Magyar Köztársaság Alkotmánya, ez például megmaradt, de megmaradt minden olyan törvény és intézmény is, ami annak idején biztosította a jogállamiságot: kezdve a Számvevőszéktől, az ombudsmanon keresztül az önkormányzati törvényeken át a bíróságra, az ügyészségre vonatkozó alapvető rendelkezésekig. A teljes alkotmányos intézményrendszer és az alapvető gazdasági törvények akkor születtek.

Kissé szarkasztikusan kérdezve, akkor mégis mi dolga volt a későbbi igazság-ügyminisztereknek?

Szétrombolni párat belőlük (nevet). Komolyra fordítva, volt egy másik koncepció az igazságszolgáltatás jövőjét illetően. Amikor 1994-ben nem voltunk egyharmadnyian sem végrehajtottak olyan igazságszolgáltatási változtatásokat is, amik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a bírói szervezet átalakítását jelentették. Egy tőlünk eltérő modell alakult ki: nem mondom, hogy rosszabb, csak mi máshogy gondoltuk. Alapvetően módosították az önkormányzati választójogi törvényt, akkor lett ez egyfordulós. Az alkotmányban igen nagy változások nem voltak, csak próbálkozások: 95-től 97-ig volt egy alkotmányozó bizottság az akkori parlamenti frakciók részvételével, ebben egy alkotmánykoncepciót kellett volna megállapodás alapján létrehozni. Bihari Mihály volt az egyik főszervező rajtunk kívül, született is egy tervezet, amit beterjesztettünk az országgyűlésnek, de a Horn Gyula vezette kormány ellene szavazott. Ők azt szerették volna – és ezt a két dolgot sosem lehet a fejükből kiverni – hogy legyen közvetlen köztársaságielnök-választás, és az ügyészség maradjon úgy, ahogy most. Ez utóbbi ugyanis az 1949-es alkotmány óta különálló intézmény, tehát nem az igazságügy-miniszter és a kormány felügyelete alatt működik.

Hadd vessem itt közbe, hogy nemrég beszélgettem Hack Péter úrral, aki az SZDSZ-en belül régebben az alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozott, és ő azt mondta, hogy a jelenlegi Alkotmánybíróság nagy rákfenéje, hogy újra lehet választani tagjait. Önnek mi a véleménye erről?

Erről Holló Andrást kellene megkérdezni, akit ugye újraválasztottak. Különböző nézetek vannak, hogy legyen tizenkét év, és ne legyenek újraválaszthatóak stb. Most épp az van érvényben, hogy kilenc év, és legyen újraválasztható. Nem látom be, hogy miért csak egyszer lehetne valaki alkotmánybíró. Létezik egy objektív korhatár, amely felett már nem lehet valaki alkotmánybíró. Mintául a német modell szolgált egyébként, amit a németek exportáltak szerte a világban, sikeresebben még a Messerschmitt repülőknél is. Lehet, hogy az áll Hack úr elképzelése mögött, hogy politikafüggővé teheti az újraválaszthatóság az Alkotmánybíróságot, holott közben a parlament összetétele háromszor is megváltozhat. A megválasztáshoz szükséges képviselői mandátumok száma máshogy is alakulhat időközben.

Egy másik ide kapcsolódó téma, hogy Sólyom László elküldte az Alkotmánybírósághoz kontrollra a gyűlölettörvényt. Erről mit gondol?

Egyáltalán nem jó a tervezet. Az alkotmányban benne van, hogy alapvető szabadságjog a gyülekezési- véleménynyilvánítási jog, a szólás- és sajtószabadság. Alkotmányos ismeretek tekintetében sem Bárándy Gergely mérvadó, aki büntetőjogot tanít. Ez már harmadik vagy negyedik próbálkozásuk a szabályozásra. Vannak ilyen lerágott csontok, ez is az. A jelenleg hatályos büntetőtörvénykönyv, és polgári törvénykönyv teljesen kielégítő, lehetőséget ad a kártérítésre, büntetőjogi felelősségre vonásra . Az új törvény szerint, amit most az elnök úr elküldött a bíróságnak, már a sértett személy akarata ellenére akármilyen társaság is a vélt sérelem miatt pert indíthat. Ilyen nincsen sehol máshol. S ki a kisebbség? Például a férfiak is kisebbségben vannak.
@@
Ha a szabályozás nem is kielégítő, a mögötte meghúzódó szándékot tudja értékelni?

Megvan a kisebbségeknek a jogvédelmi rendszerük. S azt sem tudom, milyen kisebbségről van a törvénytervezetben szó. Dohányosok? Nemzeti, etnikai, vallási kisebbség? Milyen értelemben? Magyarországon például a lakosság 70%-a vallásosnak tartja magát. Kihez képest, és ki a kisebbség? Ezért mondta azt az elnök, hogy aggályosnak tartja, hogy nincsen garancia a törvény alapján a többség számára. Ő ezt egy többséggel szembeni döntésnek tartja.

„A nemzeti kockázatközösség, a társadalom egészségének megóvása nem piaci téma, ahogy az oktatás sem” – egészségügy, népszavazás, kormányváltás

Maradva az aktuálpolitikánál, mit gondol az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról? A kormány azt mondja, hogy új, modern szemléletet hoztak ezzel.

Új szemlélet? Szerintem Horváth Ágnesnek van új szemlélete, meg a kormánypárti mameluk társulatnak. Ha egyáltalán így marad a rendszer. De nekem úgy tűnik, hogy rezeg a léc. Az, hogy a magyar egészségbiztosítás, mint társadalmi szolidaritás a nemzeti kockázatközösségen alapul, százharminc éve így van, mi ezen sosem akartunk változtatni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy most se legyen változás, ha mégis lenne, visszacsináljuk.

Horváth Ágnes azonban azt állítja, hogy megmarad a kockázatközösség az új rendszerben is.

Amit mond, annak sok súlya nincs számunkra. Elég sok szakpolitikus ül a frakciónkban, felkészült emberek, orvosok is, akiknek beható tapasztalataik vannak, és jogos félelmeket fogalmaztak a reformmal kapcsolatban. Nagyon egyszerű a dolog: ha bármilyen százalékban üzleti felelősséget visel valaki egy biztosítótársaság működéséért, akkor nyilván hangsúlyozott érdeke, hogy a legnagyobb kockázatot jelentő betegségekre hajlamos korosztály, mondjuk a hatvan év felettiek, minél kevesebben legyenek, vagy minél jobban csökkentsék a szolgáltatást. A pénzt nem az egészségesek viszik el a pénztárba, hanem a veszélyeztetettebb korban lévők. Miért vállalná egy biztosító ilyen kockázatot? Gondoljon az autóbiztosításra: olcsóbb lett több biztosítóval a Casco? A nemzeti kockázatközösség, a társadalom egészségének megóvása, megőrzése, megerősítése nem piaci téma, ahogy az oktatás sem az.

Említette, hogy kormánypártként visszaállítják majd a biztosítók rendszerét. Vonatkozik ez a tandíjra is?

Azt a nép fogja eltörölni a népszavazás alkalmával. Nem vagyok egy fogadóember, de erre bármilyen összegben fogadnék.

Ám a népszavazás lehetséges eredménye nem kötelezi erre a kormányt.

Tévedés, kötelezi. Nézze, megindultak a sztrájkok, nagy az elégedetlenség. Régen nem voltak vasutassztrájkok kéthetente. Ha a népszavazás eredményes lesz, elegendően mondják azt, hogy nem, ám ennek ellenére a parlamenti többség nem tesz eleget kötelezettségének, akkor az alkotmányos eszközök kimerültek. Akkor jönnek azok az eszközök, amik benne vannak az alkotmányban, de már nem a parlamentre vonatkoznak: a védekezési jog, és így tovább. A népszavazás az utolsó, alkotmányból eredő parlamentáris megoldás. A népszavazás ugyan nem parlamenti ügy, de egy választás, aminek a parlamentre nézve kötelező ereje van Ha ezt a parlament nem ismeri el, akkor a parlament nélküli megoldások maradnak csak.

Tudtommal 2010 előtt nincs lehetőség kormányváltásra.

Ez egyáltalán nem így van, a Medgyessy például előző este még nem tudta, hogy holnap már nem lesz miniszterelnök.

Igen, de ez csak miniszterelnök-váltás volt.

S kormányváltás is, a miniszterelnöknek van ugyanis kormánya.
@@
Önök ezek szerint elégedettek lennének azzal, hogy Gyurcsány helyére másvalaki kerül?

Nem, egyáltalán nem, de az már egy biztos jele lenne a szétoszlásnak.

Azonban ahhoz, hogy a Fidesz kerüljön kormányra mégiscsak választások kellenek, nem?

Ahhoz választási eredmény kell, így van.

Miben reménykednek, amikor már 2006-ban is társadalmi elégedetlenségről beszéltek, és mégsem következett be a kormányváltás?

Akkor nem volt olyan a helyzet, mint most, a társadalmi elégedetlenség nem érte el az emberek mindennapjait. Ha bement egy liter tejet vásárolni, még nem erről volt szó. Ilyen államadósság, ilyen államháztartási hiány nem volt még akkor, ilyen horribilis, arcátlan tarifaemelések, és a mindennapi megélhetéshez kapcsolódó kiadások drasztikus emelése nem történtek meg, ezeket Gyurcsány Ferencnek és Kóka Jánosnak köszönhetjük. 2006-ban ezek még elvont dolgok voltak. Rogánék szaladgáltak nagy csekkekkel, ám ezeket az ember nem érezte, még a képviselő sem. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy külső meg belső adósság. A villanyszámla, a tandíj meg az a káosz, ami a rendelőkben van, ezeket már érzik az emberek.

Még egy kis népszavazás, és a határontúliak sorsa

Mit várnak most a népszavazástól, hiszen már 2004-ben is elbukták a kettős állampolgárságról szólót?

Választási eredményeket követő, elégedetlenségi népszavazás nem volt még. A december 5-ei sajnos megbukott. Azt nem mi kezdtük, de mellé kellett állni, ezért támogattuk is. Külföldön élő honfitársaink ügye az átlagembereknek elvont téma, főleg a 23 millió románt emlegető kampánnyal szemben. A magyar nép csalódást keltett, hogy nem ment el, vagy ha elment, akkor nem arra szavazott, amit mi vártunk. Ez egyszer és mindenkorra bebizonyította, hogy népszavazás erről nem indítható. Hogyha megkérdezték volna népszavazáson 1990. nyarán, hogy milyen címer lenne, akkor biztos nem ilyen lenne. Vannak ügyek, amik nem tartoznak népszavazásra.

A jelenlegi kormány kisebbségi külpolitikáját ellenzéki részről rendszeresen támadják, ugyanakkor a Benes-dekrétumok ügyében kiálltak a határontúliak érdekében.

Nem tudták már kikerülni. A Benes-dekrétumok, – ami a Malina Hedvig-üggyel egyidőben zajlott – tarthatatlan volt, és ez volt egyetlen megnyilvánulása a kormánynak, amit mi is pozitívan fogadhattunk. De éppen tegnap kint volt Nagyszebenben a miniszterelnök a román-magyar kormányülésen, és egy hang, egy nyikkanás nem volt a magyarsággal kapcsolatban valóban fontos ügyekről. A kormányülés egy látszat, egy blöff volt. Itt egyébként bejelentette Gyurcsány Ferenc, hogy megnyitja a képzett román munkavállalók előtt a hazai piacot. Kicsit elkésett vele, már évek óta románok dolgoznak – nem Magyarországon – Olaszországban, Spanyolországban. Átsiklik fölöttünk az idő. Miért jönne ide képzett román szakember, aki Franciaországba is el tud menni?

Témánál maradva nem gondolja, hogy megosztja az erdélyi magyarságot, hogy a Fidesz és az MSZP két másik jelöltet támogat a brüsszeli választásokon?

Gyurcsány Ferenc Markóék mellett kampányol, a Fidesz meg Tőkés mellet, amit elfogadok, de nem tartok szerencsésnek. Tőkésnek jobbak az esélyei, neki csak 2.8%-ot kell elérnie, ez bőven benne van a magyar szavazómennyiségben. Az RMDSZ-nek viszont 5%-ot kell elérnie, a differencia jelentős. A magyar szavazók általában passzívabbak, mint a románok, ha nem helyhatósági ügyekről van szó. Szlovákiában 17% volt az első brüsszeli parlamenti választások részvételi aránya, nem vagyok biztos benne, hogy Romániában a részvétel nagyon meghaladja majd ezt a számot. Drukkolok Tőkés Lászlónak. Az viszont negatív, hogy a két magyar tábor nem tudott megállapodni. Tőkés László neve olyan a nyugat-európaiak előtt, mint Walesaé. Tőkés Lászlót nevét kihagyni az első romániai magyarok számára jelentős európai választásokból, több mint bűn, az hiba. Más kérdés, hogy miért mérgesedett el Tőkés és az RMDSZ között a viszony, de hát sem Frunda, sem az RMDSZ-listán második Sógor Csaba nem hoz senkit lázba. Vannak olyan emblematikus nevek, amik egy adott népcsoportnak a márkáját jelzik, Tőkésé ilyen.

Tőkés és az RMDSZ között a megegyezést nehezítette az autonómia kérdése is.

Ha megillet autonómia sokkal kisebb népcsoportot is, akkor egy másfélmilliósat miért nem? Van olyan ország, amelyik kisebb lélekszámmal teljes jogú tagja az uniónak.

Végül hadd kérdezzem meg, hogy ellenzékként mire törekszenek a ciklus hátralevő részében?

Folyamatosan szembesíteni a kormányt az ígéreteivel, folyamatosan felmutatni a klasszikus ellenzéki szerepet, amivel a választók megbíztak minket. S az ő bizalmuk nem csökkent, ha igazak a felmérések, igencsak a javunkat szolgálta ez a tevékenység. Beadjuk az indítványainkat a költségvetési- vagy az adótörvényhez, interpellálunk. Felszólítjuk Veres Jánost, hogy távozzon. Belőle már biztos nem lesz miniszterelnök, mert megroggyant a helyzete: tehát vannak azért olyan fejlemények, amik ellenzéki szemmel nézve eredménynek számítanak.

Ugorjunk három évet előre! Indul ön is 2010-ben?

Messze van még, és nemcsak rajtam múlik. Akkor már húsz éve leszek itt. De nem vagyok ezzel egyedül, Orbán is ennyit töltött el a pályán, és azért vagyunk még úgy harminc-negyvenen 1990 óta.

Engedjen meg egy személyes kérdést a végére: ön külön tudja választani a munkát és a szabadidőt? Jut elég idő a magánéletre?

Összefolyik a kettő. Vannak persze barátok, van társaságom. Reggelente uszodába járok, és nyaralni is el szoktunk menni, de a szabadidő nagyon egybefolyik a munkával. Lehet, hogy jobban szét kellene választani, de nem megy, látom ezt a képviselőtársaimon is, főleg azokon, akik még meg vannak terhelve egyéb tisztségekkel. Én főállású képviselő vagyok, ahogy ezt mostanság divatos mondani.