Friedländer életműdíja

A holokauszt Saul Friedlaänder számára "élete egyetlen témája" volt, egy nemrég adott interjúban elmondta, hogy ez személyes és szakmai szempontból egyaránt érvényes. Ami az előbbit illeti: Saul Friedländer 1932 október 11-én született Prágában, német származású, zsidó szülők gyermekeként. 1939-ben a család Franciaországba emigrált. Amikor azonban a Wehrmacht bevonult Párizsba, a szülők Paul-Henri Freland néven megkeresztelték őt, s egy internátusba adták be. A zsidóüldözést ő ott túlélte. Szüleit – akik Svájcba próbáltak menekülni – elfogták, Auschwitzba deportálták, s ott elpusztultak.

Rögtön a háború után visszavette zsidó vallását, s ezzel együtt a Saul nevet, s 1948-ban kivándorolt Izraelbe. "Amikor tizenöt évesen Izraelbe érkeztem, meggyőződéses cionista voltam" – emlékezett vissza a békedíj kitüntetettje, hozzátéve, hogy a későbbiekben azonban sok mindenben nem értett egyet az izraeli politikával. "Izrael sok hibát követett el, mégis érzelmileg rendkívül erősen kötődtem az országhoz és az ott élő emberekhez" – jelentette ki Friedländer, akinek három gyermeke közül egy Németországban él. Németországgal – mint vallotta "békét kötött", "ma számára olyan, mint bármelyik más."

Egyetemi tanulmányait Tel Avivban és Párizsban folytatta, majd Genfben, Tel Avivban és Los Angelesben történész professzorként tevékenykedett, s a tanítás mellett minden idejét a holokauszt kutatásának szentelte, s minden könyvében azzal foglalkozott.

A békedíjat 1950 óta adományozó Német Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése indoklásában egyebek között kiemelte, hogy Friedländer könyvei dokumentáltak, stilisztikailag letisztultak és együttérzők. A szakmaiság és az átélés – mindenekelőtt a szülők elvesztése – ugyanis egyidejűleg nyomta rá bélyegét szinte valamennyi művére, így a tudományos munkásságát összefoglaló, Das Dritte Reich und die Juden (A Harmadik Birodalom és a zsidóság) című könyvre is.

A kétkötetes összegzésen a szerző tizenhat éven keresztül dolgozott, az első kötet az 1933 és 1939 közötti, a második pedig az 1939 és 1945 közötti időszak zsidóüldözését tekintette át. A könyvben – amely egyébként német nyelven 1998-ban és 2006-ban is megjelent – arra próbált választ keresni: miként lehetséges, hogy egy olyan magas fejlettségi szinten álló nép, mint a német, a világtörténelem egyik legnagyobb bűntettét követte el.

A mű egyik legfőbb sajátossága ugyanakkor az, hogy abban fokozatosan felhagyott a tudományos távolságtartással, s megállapításait jelentős részben naplófeljegyzésekre, levelekre és az áldozatok visszaemlékezéseire alapozta. "Olyan társadalomképet akartam nyújtani, amelyben az áldozatok nem csupán passzív tömegnek számítanak" – jelentette ki az író-történész. Nem véletlenül hangsúlyozta a békedíjról döntő zsűri hivatalos indoklásában, hogy Friedländer "visszaadta az áldozatok méltóságát".

A frankfurti Szent Pál templomban tartott vasárnapi ünnepség előtt egy nyilatkozatban azt hangsúlyozta, hogy a díjat kettős érzéssel veszi át. Egyrészt tudományos munkásságának megtisztelő elismeréseként tekint arra, másrészt viszont az szorosan összefonódik családja megsemmisítésével. Ez a fajta kettőség határozta meg Saul Friedla:nder egész munkásságát, amelyet a mai Németországban idén már másodszor ismertek el. Tavasszal ugyanis a lipcsei könyvvásár különdíját kapta meg.