A közlekedési vállalat becslése szerint csupán 1,2 millió valós cím szerepel nyilvántartásukban, vagyis első lépcsőben ennyi háztartásba kell szétrajzania a behajtó különítményeknek, hogy eredményesek legyenek.

Teszem azt, éjjel 2-kor csöng a kaputelefonon, a célszemély megkérdezi, ki az. Öblös hang felel, hogy a BKV pénzbehajtó brigádja vagyunk, nyissa ki az ajtót, megyünk fel a pénzért, ingóságokért. Máris nyitom – hangzik a válasz –, mire fölérnek, lefő a kávé. Biztosnak látszik a siker.



Amennyiben mégsem eszerint a forgatókönyv szerint történnének a dolgok, például az adós egy ízes anyázás kíséretében a halál faszára hajtja verbálisan a behajtóbrigádot – amit azért nehezen tudok elképzelni – a vállalatnak van a tarsolyában alternatív megoldási javaslata is kintlévőségeinek beszedésére. Ez pedig a bliccelők munkahelyi vekzálása. Na, ilyen még nem volt.

Vegyük például a civilben megrögzött potyázó sebészprofesszort, aki épp agyműt vagy szívátültet, mikor két finom szövetmetszés között váratlanul megkocogtatja a vállát egy bőrkabátos, kigyúrt, kopasz alak, és újabb orvosi műszer helyett egy felszólítást nyújt át az orvosnak a BKV követeléséről. Esetleg néhány kedves szó is elhagyja a behajtó ember száját: „Fizess, doki, vagy meghalsz!” Vagy valami ilyesmi. Persze, ez csupán fikció, hisz a hálapénztől zsíros orvosok BMW-vel közlekednek.

Érdekes lenne annak a tanítónőnek az esete is, ki csekély pedagógusi fizetéséből nem tudja fedezni tömegközlekedése árát, ezért bliccelni kénytelen, ugyanakkor becsületes is, így lebukáskor felszólítás nélkül nyújtja ár személyijét a közegnek, aztán itt a baj.
Éneket tanít éppen a harmadik bében, mikor hirtelen kivágódik az osztályterem ajtaja, és a már ismert brigádtagok figyelmeztetően körbeveszik a megszeppent tanerőt, miközben emelt hangon követelik a pénztárcáját néhány nevelő célzatú gyomros kíséretében, végül a talált ezerháromszázhuszonnyolc forint törlesztőrészlet birtokában diadalittasan távoznak.

Nyilván a szabálytalanul villamosozó vízvezeték-szerelő munka-útvonalát is lenyomozzák a derék BKV-alkalmazottak, és az egyik magánlakásban végzett duguláselhárítás kellős közepén (mert ezek nem szaroznak) szólítják fel a lé átadására a meglepett dolgozót. Ott aztán van lé bőven.

Javasolnám még az évek során elhalálozott korábbi BKV-adósok exhumálását, mivel az esetleges arany- és ezüstfogak kiemelésével és beolvasztásával, netán a halottal temetett fegyverek és ékszerek értékesítésével is sokat tudna faragni a BKV a kintlévőségein, hogy aztán a befolyó pénzből makulátlanul tiszta, a menetrendet hajszálra betartó, az utasok kényelmét messzemenően érvényesítő extrákkal (testmasszázs, divatbemutató, ingyen sör-virsli, kurvák, stb.) felszerelt járatain szolgálja tovább az utazóközönséget.

Utazni jó!