Képíró ügyében helyreigazításra kötelezték a Népszavát

A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója, Efraim Zuroff egy éve jelentette be, hogy feltételezett háborús bűnösre bukkantak Budapesten: Képíró Sándor ugyanis csendőrként részt vett az 1942-es újvidéki vérengzésben.

A 90-es évek közepén Argentínából hazatért, és azóta Budapesten élő 93 éves Képíró azért indított sajtópert a Népszava ellen, mert a napilap azt írta róla, hogy 1946-ban elítélték háborús bűnök miatt, részt vett az újvidéki vérengzésben és szerepel a háborús bűnösök listáján.

Tavasszal a Fővárosi Bíróság első fokon egyedül az 1946-os elítéléssel kapcsolatban kötelezte helyreigazításra a Népszavát, ugyanis semmilyen az ítéletet bizonyító dokumentum nem állt a lap rendelkezésére.

A napilap tudomásul vette a nem jogerős döntést, Képíró azonban fellebbezett a többi kifogásolt állítás miatt. A másodfokú eljárásban csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla alaptalannak ítélte Képíró fellebbezését, és jogerőre emelte az első fokú ítéletet.

A Fővárosi Ítélőtábla szóbeli indoklásában azt hangsúlyozta: az 1946-os ítéleten túlmenően a kifogásolt állításokban a polgári bíróság nem dönthet.

Sajtóperben nincs mód olyan bizonyítási eljárásra, melynek eredményeképp eldönthető, hogy valaki háborús bűncselekményeket követett-e el.

Az vitathatatlan, hogy – a Népszava cikkének megfelelően – Képíró szerepel a Wiesenthal Központ háború bűnösökről szóló listáján és két ország hasonló nyilvántartásában, de hogy jogosan-e, azt csak másik eljárásban lehet eldönteni.

Hasonlóképpen nem vitatott, hogy Képíró csendőrként Újvidéken teljesített szolgálatot az 1942-es vérengzések idején, annak eldöntése viszont, hogy háborús bűncselekményeket követett-e el, már más hatóságokra, másik bíróságra tartozik.

Év elején a Budapesti Nyomozó Ügyészség polgári lakosság elleni erőszak bűntette miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást indított Képíró ügyében azért, hogy kiderüljön, részt vett-e az újvidéki vérengzésben. Az újvidéki razzia idején 1942 januárjában a Délvidéket visszafoglaló magyar karhatalom mintegy 1.300 embert, főleg szerbeket, zsidókat és cigányokat gyilkolt meg.

A Fővárosi Bíróság februárban egy Képíró ügyében meghozott 1944-es ítéletet – melyről maradtak fenn dokumentumok – végrehajthatatlannak nyilvánított egy korabeli "semmisségi panasz" miatt. Akkor a Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodája élesen elítélte a magyar bíróság döntését.

Az MTI-nek korábban nyilatkozó történészek megalapozatlannak nevezték a Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatójának vádjait Képíró ellen.

Ungváry Krisztián történész szerint megbízható bizonyítékok nélkül vádolta meg háborús bűnökkel Képírót a Wiesenthal Központ, "az eredeti bírói eljárás iratai csak részben vannak meg, abból nem derül ki, hogy Képíró pontosan mit követett el. Az egyetlen egy állítás az az, hogy alárendeltjei ellenőrzését elmulasztotta".

Karsai László történész korábban úgy vélekedett: durva rágalmakon alapul a Wiesenthal Központ vizsgálata, ugyanakkor az is tény, hogy a csendőrök "nem voltak ártatlanok" az újvidéki mészárlásban. Igaz, nem ők "húzták meg a ravaszt", de az igazoltatások után a csendőrök adták át a honvédeknek az embereket, így bűnrészesek a kivégzésekben.

Képíró Sándor korábban az MTI-ek úgy nyilatkozott: "93 éves elmúltam, szeretnék egy-két évet nyugodtan élni (…) Azt az aljasságot, ami kitaláltak ellenem, mind hazugság, mindent megcáfoltak már".