A teniszpályáról a képernyőre

Igazi profi műsorvezetőként szerepeltél a Csak csajok hétfői adásában, holott – tudtommal – ez az első alkalom.

Pályafutásom alatt elég sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor több ezer ember előtt kellett nyilatkozni egy meccs után, és idővel megtanultam leküzdeni az izgalmat, s normálisan megfogalmazni a mondanivalómat. Emellett alkalmam nyílik évente legalább egyszer televízióban teniszmérkőzéseket közvetíteni. Így előnyben vagyok azokkal szemben, akik még nem ültek kamera előtt. Természetesen én is izgulok, de ez jó dolog, hiszen ezáltal hozom ki magamból a legjobbat.

Annak ellenére, hogy abbahagytad a versenyszerű sportolást, nagyon elfoglalt lehetsz, hiszen három gyermeket nevelsz és megnyitottad saját teniszakadémiádat is.

Így van, de aki gyereket nevel, az tudja, hogy szervezés kérdése az egész. A családom, s a párom után a tenisz a második szerelmem, tehát azt gondolom, hogy az akadémia vezetése és az edzéseken való részvétel adja magát, hiszen mindig tenisszel foglalkoztam. Amikor abbahagytam a versenyszerű sportolást, tudtam, hogy jó anyuka és jó feleség szeretnék lenni, de tudtam azt is, hogy nem vagyok az az otthonülős típus. Magától értetődő volt, hogy továbbra is tenisszel fogok foglalkozni, de nem élsportolóként, hanem a tudásomat átadva a következő generációknak. Hiszek abban, hogy nem szenved az ország tehetséghiányban, csupán útközben elvesznek a tehetségek. Ezért próbálom megszerettetni a teniszt, és lehetőséget adni az újoncoknak, hogy olyan szinten űzzék ezt a sportot, ahogy nekik jólesik.

Az akadémiád honlapján találtam egy idézetet, amiben az áll, hogy a tenisz által megszerzett tulajdonságok segítenek a mindennapi élet küzdelmeiben is. Milyen tulajdonságokra gondoltál pontosan?

Az ember rendelkezik olyan akaraterővel, hogy akkor is, ha nagyon fáradt, végzi a munkáját, nem adja föl. Ez sokat segít, ha fáradt vagyok, nem esem össze. Megtanultam kezelni a kellemetlen, idegesítő helyzeteket: nem robbanhattam fel, mert épp elrontottam egy labdát, hiszen az ellenfél nem vehette észre rajtam a feszültséget. Nem várom el, hogy minden az ölembe hulljon, megtanultam, hogy a sikerért meg kell dolgozni. Nem biztos, hogy enélkül is így kezelném a nehéz pillanatokat. Próbálom ezt a tudást átadni, mind az akadémián tanulóknak, mind a gyerekeimnek.

Hány évesek most a gyermekeid? Ők is teniszeznek?

Tímea Orsolya 6 éves, Márk Olivér öt és Milánka, a legkisebb 2 éves. Mindannyian szeretnek teniszezni, főleg a legnagyobb jár komolyan edzésekre, Márk lelkesedése már változó, Milán pedig most nyáron ismerkedett az ütővel. Ha van kedvük, teniszeznek, ha nincs, akkor sem erőltetem. Azt fontosnak tartom, hogy sportoljanak, mivel az iskolai teljesítményhez nem elég a mentális frissesség, hisz a testmozgáson keresztül regenerálódnak az agysejtek is.

Versenyszerűen sportoltál még, amikor megismerkedtél a pároddal?

Akkor hagytam abba, 32 éves koromban. Talán ez így volt megírva. Egy élsportoló nő élete nagyon nehéz ilyen szempontból, hiszen állandóan utazik. Így még egy jó barátságot is nehéz fenntartani, nemhogy egy komoly kapcsolatot.

Mit lehet tudni a férjedről?

Ügyvédként dolgozik, de az első diplomáját testnevelő tanárként szerezte. Ő is nagyon jól teniszezik, és egy teniszrendezvényen találkoztunk először. Amikor megismerkedtünk ő még csak 24 éves volt, 8 évvel fiatalabb nálam. Gyorsan belevittem a családalapításba, s bizony nem sok férfi mondhatja el magáról a mai világban, hogy háromgyerekes apuka. Nem származott problémánk a korkülönbségből. Azt gondolom, ha az ember elégedett, akkor kifelé is olyan energiákat áramoltat, amelyektől a másik is jól fogja érezni magát, érzi, hogy párja nyugalmat áraszt. Én nem ordibálok, nem vitatkozom feleslegesen. Mi is emberek vagyunk, s mint minden párkapcsolatban, nekünk is vannak összetűzéseink, de intelligens emberek lévén a vitáinkból tanulunk.