Belföld
Nincs szüksé a Máért-re
A Magyar Állandó Értekezlet újra felállítása nem lenne más, mint puszta intézményduplikáció, amire a politikailag ugyan támadott, de szakmailag jól működő, jelenlegi többoldalú intézményrendszerben semmi szükség nincsen - áll a kormány háttérintézményekén
Az alapítvány azért vizsgálta a kérdést, mert az elmúlt hetekben egyes magyarországi pártok és határon túli magyar szervezetek is javasolták a Máért felélesztését. Az MTI birtokába került tanulmány szerint a Magyar Állandó Értekezlet szimbolikus tartalmat is hordozott. Azt a gondolkodást, mely a kilencvenes évek elejétől kezdve egy Budapest és magyar állam központú, paternalista, elosztó politika folytatásához biztosított hátteret, végül pedig egy valamennyi magyart egységbe forrasztó, romantikus politikai közösség képviseletét ellátó, nem hatékony szervezet létrehozásában tetőzött.
Ez a paternalista gondolkodás túlbecsüli az anyaország problémamegoldó képességét, lehetőségeit a határon túli magyar közösségek társadalmi kihívásainak megoldása, problémáinak orvoslása tekintetében illetve azt a hamis képzetet sugallja, hogy az anyaország segítségével, és nem a szülőföldjükön élő határon túli magyarok munkájával, szorgalmával, szellemi kapacitásával virágoztathatók fel a környező országok magyarok lakta régiói és őrizhető meg e területeken a magyarság – olvasható a tanulmányban.
A dokumentum szerint a Máért a felelős szakmai egyeztetés helyett a nemzetpolitikai túllicitálás terepe, szakbizottságaiban – kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve – felkészült szakmai, szakpolitikai munka éveken keresztül nem folyt. Ez visszavezethető a magyar parlamenti pártok delegáltjainak majdnem teljes érdektelenségére, ami az ülésekről való távolmaradásban, jelenlét esetén a hozzászólások hiányában, a delegált személyek sűrű rotációjában érhető tetten, és ami kivétel nélkül minden parlamenti pártra igaz volt.
A szakbizottságok üléseit a kormányzati előterjesztések túlsúlya, valamint a határon túli magyar szervezetek szinte kizárólagos – sokszor szakmailag kiegyensúlyozott, felelősségteljes, olykor azonban szélsőséges, egyszerű kívánságműsorrá fajuló – aktivitása jellemezte. A különböző szervezetek képviselői általában egymással is versengve csak ismertetni tudták közösségeik – általában jelentősen különböző – helyzetét, problémáit, és ennél többre az egyes szakbizottsági ülések során nem is igazán volt lehetőség.
Ezzel párhuzamosan – olvasható a tanulmányban – a szakbizottságok nem csak szakértői szervezetekként voltak csaknem értéktelenek, de politikai szereplőként is súlytalanok maradtak. A kormány azonban nem véleményezte az ajánlásaikat, nem kötötték határidők az ajánlások megvizsgálására, végrehajtására.
Érdemes megemlíteni, hogy a 2002-es kormányváltást követően a szakbizottságok működésének szakmai színvonala némileg emelkedett ugyan, ám a második MSZP-SZDSZ kormányt is terheli felelősség a szakbizottságok – egyébként ügyrendjükbe ütköző – olykor kirívóan ritka összehívása miatt, és azért, hogy elmulasztotta megújítani, hatékonyabbá tenni a magyar-magyar párbeszéd struktúráját.
"Ha ez megtörtént volna, lehet, hogy a koalíció nem szaladt volna bele 2004. december 5-e kaotikus és a magyar nemzetpolitika számára minden lehetséges kimenetelében negatív fejleményeibe" – állítja a tanulmány.