Jön a borstörő Sarkozy

Az egyik legjobban öltözött politikusnak tartott Sarkozy már a beiktatása utáni első felszólalásában nyilvánvalóvá tette, hogy a szabadpiacot illúziónak tartja. Az elnök szerint a francia kormánynak kötelessége a francia vállalatok és érdekek védelmezése a külhoni behatolókkal szemben, ugyanakkor kijelentette: nem a megszokott francia központi irányításos módszert képviseli és a hazai piacokon vállalkozás-barát politikát kíván kialakítani, míg a külföldre irányuló francia befektetéseket is támogatja. Cserébe annyit kért a francia multinacionális cégektől, hogy árszabásuk alakításakor, tárgyalások alkalmával és a befektetések helyének meghatározásakor a francia érdeket tekintsék elsődlegesnek.

Bölcsek tanácsa

Angela Merkel német kancellár egyetért Nicolas Sarkozy francia elnök ötletével, hogy tekintélyes európai politikusokból jöjjön létre egy úgynevezett "bölcsek tanácsa". A testület a kontinens jövőbeni kilátásaival foglalkozna, és javaslatokat tenne, hogy milyen szervezeti felépítés lenne a legjobb az Európai Unió számára. A két vezető abban is egyetértett, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a pénzpiacokon.

Franciaország tölti be az EU soros elnökségét 2008 második felében és Sarkozy új uniós közös agrárpolitika (KAP) előkészítésére kívánja ezt az időszakot felhasználni. A négy legfőbb cél: Európa élelmiszer-ellátási biztonságának és függetlenségének garantálása, a világ élelmiszer-ellátásának egyensúlyához való hozzájárulás, a vidékek közti egyensúly megőrzése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. A franciák agresszív agrárpolitikája eddig is közismert volt, és az sem titok, hogy eddig  a lehető legnagyobb EU-s támogatásokat nekik sikerült kiharcolniuk, ám 2008-tól vissza kell majd fogniuk magukat, hisz rosszul venné ki magát, ha elnökségük idején is csak saját malmukra hajtanák a vizet. Hasonló a helyzet az energiapolitikával is: hisz miközben Sarkozy az atomenergiában látja a jövőt, addig az unió idáig szívesebben dotálta eddig az alternatív energiák hasznosítását. A francia hozzáálláson persze nincs mit csodálkozni, hisz Európa-szerte náluk van a legtöbb atomreaktor, és energiaszükségletük 40 százalékát nukleáris forrásból fedezik. Sarkozy a nukleáris energiáról úgy vélekedik, hogy mivel Líbiában hamarosan elfogy a földgáz, 30-40 év múlva pedig olaj sem lesz, az atomenergiáé a jövő. Németországban ugyanakkor az előző, szociáldemokrata-zöld kormány az atomerőművek bezárásáról egyezett meg.

Brostörő Sarkozy

Sarkozy beiktatása után nem sokkal rögtön borsot tört az Európai Unió pénzügyminisztereinek orra alá. Első ízben fordult elő, hogy az eurózóna pénzügyminisztereinek ülésén Sarkozy, elnökként részt vett. Az euróövezet tagállamai áprilisban ugyan megegyeztek, hogy 2010-re egyensúlyba hozzák államháztartásukat, Sarkozy azonban közölte, hogy Franciaországban ezt a céldátumot 2012-re tolják ki, s az így kapott mozgásteret különböző adócsökkentések révén a gazdaság felpörgetésére használják ki.

Külpolitikai céljait tekintve már első nagyobb beszédében az iráni helyzetet a nemzetközi közösség legsúlyosabb problémájának nevezte. Úgy véli, hogy a szankcióknak is fontos szerepük lehet az atomprogram korlátozásában, de ezzel párhuzamosan le is kell ülni tárgyalni a perzsa állam vezetőivel. Vagyis amennyiben Irán hajlandó betartani az ENSZ- szabályokat, akkor akár lehetne nyitni feléjük. Az Iszlám világ és Nyugat közötti konfrontáció veszélyére a francia elnök a Mediterrán-Unió megteremtésével válaszolna. Az Unió Dél-Európa és a Magreb arab államokat tartalmazná, és négy téma körül csoportosulna: kultúra, környezet, gazdaság és biztonság. Az elnök 2008 elejére tervezi az országok állam- és kormányfőinek találkozását.

Ekkor hangzott el az a kijelentése is – melynek kapcsán ugyan minden ország húzta a száját, de hivatalosan csak az Egyesült Államok reagált -, hogy idővel a világ nyolc vezető ipari hatalmát tömörítő G8-akat G13-ra kellene bővíteni. Sarkozy Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Oroszország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mellé bevenné Brazíliát, Kínát, Indiát, Mexikót és Dél-Afrikát.

Hasonlóan kevéssé aratott sikert, mikor felvetette azt az ötletet, hogy az eurózóna országainak kormányai gyakorolhassanak nagyobb befolyást az Európai Központi Bankra, amelynek függetlensége pedig az övezet egyik intézményi alappillére.

Szemben elődjével

Sarkozy Jacques Chirac-kal ellentétben éles kritikát fogalmazott meg Kína és Oroszország nemzetközi szerepével kapcsolatban is: "Oroszország erejét fitogtatva tér vissza a nemzetközi szintérre, bizonyos fokú brutalitással játszva ki erős kártyáit"- fogalmazott. Kínát pedig alacsony valutaárfolyama miatt bírálta, amiből kifolyólag tisztességtelen kereskedelmi előnyökhöz jut. Szintén elődjével ment szembe, amikor a francia-szír kapcsolatok felélesztéséről beszélt, és mikor kritikák megfogalmazása mellett ugyan, de szoros barátságról beszélt az Egyesült Államokkal kapcsolatban, melyre ráerősítve aztán baráti látogatást is tett az amerikai elnök kennebunkporti rezidenciáján. És bár Sarkozy az iraki csapatkivonás mellett van, kedélyesen elbeszélgetett Bush-sal, és Washingtonban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az iraki csapatkivonás menetrendjének sürgetésére. Emellett szinte már jelzés értékű, hogy Sarkozy nem követi Chirac példáját az államfői kegyelem terén sem, és nem kívánja folytatni az évtizedes hagyományt, melynek keretében rabokat engednek szabadon július 14-én.

Törökországgal kapcsolatban elnöki kampánya óta finomított gondolatain: míg korábban bár kiemelt partnerként, de az EU-n kívül látta volna csak szívesen a törököket, felajánlva nekik a Mediterrán Unióban való szerepvállalást, addig mára megenyhült és el tudja fogadni az unió és a Törökország közötti csatlakozási tárgyalások folytatását.

Csak Európa számít!

„Nincs erős Franciaország Európa nélkül, mint ahogy nincs erős Európa sem Franciaország nélkül.”- jelentette ki Sarkozy, ezzel megfogalmazva, hogy fontos teendőnek tekinti Európa építését. Szerinte a nemzetközi színtéren "komoly játékosként" fellépő EU "hatékonyabb, tisztességesebb és harmonikusabb világrendet" építene. A francia elnök közölte, hogy erős védelmi, bevándorlási, és környezetvédelmi politikára van szüksége Európának.

Az európai védelmi politikát és annak megvalósítását a NATO kiegészítőjeként, nem pedig helyettesítőjeként fogja fel. „Nem lenne értelme versenybe állítani e kettőt, hiszen mindkettőre szükségünk van. Ma a legnagyobb kihívás a Nyugat biztonságának megőrzése.”