Sztárhírek
A semmi világbajnoksága
Aligha van olyan zenerajongó fiatal, aki nem próbálta még meg a "léggitározást". E kedves, ártatlan hóbortnak ma már világbajnokságot is rendeznek.
A gitárosok minden mozdulatának, rázásának, beindulásának, és átszellemült vagy bevadult arcjátékának utánzása – természetesen egy adott zene szigorú ritmusára – sok tizenéves első lépése ahhoz, hogy valódi hangszert fogjon a kezébe. Még akár igazi fogásokat is el lehet így sajátítani, ha valakinek jó a megfigyelőképessége, de a színpadi viselkedésnek mindenképpen remek iskolája. A műfajnak amúgy klasszikusa is van: Joe Cocker, aki az 1969-es woodstocki fesztiválon végig "gitározta" saját fellépését, és a kritikusok meg is választották a nagy rock-örömünnep legjobb gitárnyűvőjének.
Mostanság ez az irányzat már ott tart, hogy a "léggitárosok" koncertet is tarthatnak igazi közönség előtt, sőt, elindult a versengés a legjobb "air-guitarist" címéért. Az Egyesült Államokban olyan kultusza lett, hogy nemrégiben New York-ban versenyt is hirdettek belőle. Két fordulóban választották ki a legjobbakat, akik majd a szeptemberi, finnországi világbajnokságon képviselik Amerikát. Az elsőben mindegyik jelölt saját maga által kiválasztott zenére csépelhette a levegőt, míg a másodikban már a zsűri döntött a feladatról és egy meglepetésszerű dalra kellett a megfelelő mozdulatokat produkálni – írta a Panorama című olasz hetilap.
"Nem érdekes, hogy honnan jössz, ki vagy, vagy milyen a szexuális beállítottságod, az egyetlen, amire szükséged van, az a két kezed" – foglalta össze a léggitározás lényegét az egyik résztvevő.