Új tanév a felsőoktatásban: célok és presztizs

Viharos volt az új tanévre a felsőfokú oktatásba jelentkezők felvételi időszaka, s a viharok még nem is csitultak el. Hiszen tudvalevő, hogy a várható népszavazás egyik követelése az egyetemek és főiskolák hallgatóinak saját anyagi hozzájárulásával - magyarul a tandíjfizetéssel - függ össze. A viták és viharok ellenére az elkövetkező tanévben nagyobb arányban kerültek be hallgatók a felsőfokú oktatásba, mint az előzőben.

A múlt tanévi 70 százalékkal szemben most az összes jelentkező csaknem háromnegyede - 74 százaléka - bekerült valamelyik felsőoktatási intézménybe. Figyelmet érdemlő, hogy 60 százalékuk államilag támogatott finanszírozási formában tanulhat tovább. Ismert, hogy több mint 108 ezren szerettek volna továbbtanulni valamelyik magyarországi felsőoktatási intézményben, közülük mintegy 81 ezer fiatal kezdheti meg szeptemberben tanulmányait. A jelek arra mutatnak, hogy a felsőfokú képzés kezd jobban alkalmazkodni a gazdasági, társadalmi igényekhez. Erre utal, hogy több mint ötezer fiatal vág bele a tanulásba azzal a céllal, hogy valamilyen felsőfokú szakképzést szerezzen. Az adatok összesítéséből kiderül, hogy a műszaki területre jutottak be legkönnyebben a jelentkezők. Ennek oka, hogy e területeken emelték a keretszámokat.

A számok és a szigorú tények mellett szólni kell az emberi oldalról, a pszichológiai, pedagógiai tényezőkről. Ezek jelentős szerepet kapnak például abban, hogy a fiatalok milyen szándékkal döntöttek a továbbtanulás mellett. Hosszasan lehetne e tényezőket elemezni, hiszen a szereplők már a 18. évet betöltött, teljes jogú állampolgárok, bár döntésükbe - lévén, hogy e korosztály tagjai anyagilag általában nem függetlenek - belejátszik a szülői, családi akarat. A legtöbb fiatal esetében súllyal szerepel az, hogy a felsőfokú képzés révén magasabb keresetre lehet számítani. Ők - és többnyire a szülők is - így megalapozottabbnak látják a jövőt. Ám az érdeklődésnek, hivatástudatnak is fontos helye van az indítékok között, és ezek is befolyásolják - tegyük hozzá: szerencsére - a fiatalt az adott pálya választásában. Aki gyermekkora óta orvos, tanár, színész vagy éppen mérnök akar lenni, annál érthető, ha e felé orientálódik.

A választás persze nem mindig találkozik a társadalmi igénnyel és lehetőséggel. Vannak, akikben nem munkálnak ilyen célirányos ambíciók, egyszerűen csak felsőfokú végzettséget akarnak. Ők azok, akik nem "válogatósak", oda jelentkeznek, ahol a legnagyobb az esély a bejutásra. Vannak azonban olyanok is, akik nem akarnak felsőfokú intézménybe jutni, sőt továbbtanulni sem, mégis jelentkeztek, mert a szülői ház tradíciói kényszerítik erre. Presztízskérdés, a családban úgy él, hogy nemzedékeken át a felmenők egyetemet végeztek. Ezért nem engedhetik meg, hogy a fiatal kibújjon a tradíciók alól. Akadnak szülők, akik azért ragaszkodnak a felsőfokú tanulmányokhoz, mert a jelenlegi státuszuk ezt megköveteli. Vajon mit szólnának az emberek ahhoz, hogy a milliárdos família gyermekének nincs diplomája?

A döntések azonban következményekkel is járnak. Ez utóbb említetteknél, ahol a külső igény nem társul a belső indíttatással, gyakori, hogy az első évben a sikertelen vizsgák után búcsút mondanak a tanulásnak. Majd a családi nyomásra, többszöri próbálkozás, évkihagyások után sok kudarccal kísérve, végül eljuthatnak a fétísizált diplomához. Más a helyzet olyanoknál, akik ragaszkodván a gyermekkori ideálhoz - bár törekednek - mégsem érnek el sikert. Ez gyakran megesik a művészeti felsőfokú oktatásban.

Az indítékkal kapcsolatban áll a cél, az eredmény elérése. Ez már az egyetemi, főiskolai tanulmányok végén jelenik meg, és voltaképpen igazolja, hogy döntésünk helyes volt-e vagy helytelen. Itt közvetlenül találkozik a fiatal a társadalmi igénnyel és a lehetőséggel. Itt derül ki, hogy a választott pályán el tud-e helyezkedni, munkahely várja-e vagy éppen munkanélküliség? Keserű és nehezen feldolgozható, ha ez utóbbi következik be. A pályamódosításra való készség, a realitás pontos felmérése és elfogadása ebben a helyzetben nagy segítség ahhoz, hogy a tervezett életpálya helyetti új választás ne a megvalósítatlan álmokról, hanem új életcélokról szólhasson.