Őrizetben a félkarú keresztapa

Barszukov volt a szentpétervári keresztapa, mielőtt hirtelen a tisztesség útjára lépett: a rovásán cégek erőszakos átvételétől a védelmipénz-zsarolásig és a bérgyilkosságok sorozatáig minden szerepel.

Noha Barszukovnak hiányzik az egyik keze, őrizetbe vételéhez egész kis hadsereg, 40 fő utazott Moszkvából a Néva parti városba. A moszkvaiak a keresztapára annak hétvégi házában csaptak le, de a házkutatás sem ott, sem legendásan berendezett, kétszintes városi lakásában semmi törvénybe ütközőt nem hozott a felszínre. A bíróság még aznap helyben hagyta az őrizetbe vételt.

Barszukov ma már a legális biznisz nagy védelmezője, még a rendőrséggel is együttműködött, amikor segített kiszabadítani két túszul ejtett kisfiút, és jótékony szívén viseli az egyház gondjait: adományai egy kisebb város költségvetését teszik ki.

Azért éppen most csaptak le rá, mert a legfőbb ügyészség közleménye szerint az ő megbízásából követtek el merényletet korábbi közeli munkatársa, Szergej Vasziljev ellen. Vasziljev ellenőrzi a város egyik legjelentősebb vállalatát, a Pétervári Olajterminált (PNT), a szentpétervári tengeri kikötő legnagyobb raktárokkal rendelkező társaságát, amelyre a Baltikum átrakodóforgalmának 15 százaléka esik.

A PNT 2006 elején majdnem gazdát cserélt, amennyiben megpróbálták erőszakkal, a cégjegyzékben szereplő adatok megváltoztatásával "átvenni", de Vasziljevnek sikerült visszaverni a támadást. Májusban aztán fényes nappal egy öreg Zsiguli vágott konvoja - a szürke Rolls-Royce és testőrei dzsipjei - elé, és a kopott verdából kiugró három férfi géppisztollyal tüzet nyitott a kocsikra. Vasziljev életét az mentette meg, hogy éppen telefonált, és a legveszélyesebb golyó a mobiljában állt meg, de azért jó néhány hónapig kórházban ápolták. Mindenki máshoz hasonlóan maga is úgy gondolta, Barszukov állhat a dolgok mögött, és gyanúját megosztotta az ügyészséggel.

Barszukov - eredeti nevén Kumarin - Tambov közelében született 1956-ban, leszolgálta az idejét a hadseregben, majd 1976-ban Leningrádban beiratkozott a finommechanikai főiskolára. Dolgozott egy nagyon egyszerű étteremben, majd egy büfét vezetett, de volt bárfiú és ajtónálló is. "Tambovi üzleti közösségét" a nyolcvanas évek második felében alapította meg, s a brigád főleg "védelmi szolgáltatásokkal" foglalkozott, magyarán boltosokat és vendéglősöket zsarolt. A társaság tagjai 1990-ben bíróság elé kerültek, Kumarin 4 évet kapott, s ebből valamivel több mint kettőt le is ült.

Visszatérve az olajüzlet felé fordult, de idővel kiterjesztette tevékenységét többek között bankokra, kaszinókra, éttermekre, bevásárlóközpontokra és élelmiszerszállításra. A kezét állítólag az utóbbi kapcsán vesztette el: éppen folyt a harc, hogy ki kapja a megbízást a Jóakarat Játékok alkoholos italokkal való ellátására, s e csata közepette szétlőtték Kumarin Mercedesét. Kezét Németországban amputálták, s visszatérte után úgy érezte, eljött az ideje, hogy tisztességes üzletemberré váljon: ekkor vette fel anyja lánykori nevét, s lett Barszukov.

A történet másik főszereplője a Szentpétervár melletti Viricában született 1955-ben, s ma is ott él, akárcsak két fivére. Szerény viricai laka Nagy Katalin egyik palotájának pontos mása. Ő 19 évet töltött börtönben nemi erőszak miatt, s 31 évesen "tanulta ki" a boltosok és vendéglősök zsarolásának fortélyait. A kilencvenes évek legelején vált Kumarin közvetlen munkatársává - ő és fivérei alkották a Kumarin alapította "tambovi üzleti közösség" leghatékonyabb alegységét - és Barszukovval együtt "lépett a tisztesség útjára".

Jurij Csajka legfőbb ügyész egyébként hétfőn bejelentette: a szentpétervári erőszakos cégátvételek ügyében a több mint 40 vállalat megszerzésére törekvő bűnszövetkezet 32 tagját őrizetbe vették.