Darvas Iván Darvas Szilárd néven 1925. június 14-én született a felvidéki, Tornalja melletti Bején. Nevét a korban azonos néven dolgozó humoristára való tekintettel változtatta meg Ivánra.

Apja Darvas János költő, műfordító, anyja az orosz Jevdokimova Antonyina volt. A család 1926-ban Prágába költözött, 1939-ben Csehország náci annektálásakor kerültek Budapestre. 1944-ben felvették a Színiakadémiára, de a tanév a háború miatt félbeszakadt. Tanulmányait 1945-ben folytatta, ám ekkor osztályfőnöke, Rátkai Márton beajánlotta Várkonyi Zoltánnak, a Művész Színház igazgatójának az Eurüdikébe, Orfeusz szerepére. Darvas későbbi felesége, Tolnay Klári partnereként nagy sikert aratott, s a színház miatt sosem szerzett színészdiplomát.

1957. májusában - államellenes tevékenyégért - három év börtönre ítélték. 1959. április 4-én szabadult. Színházról persze szó sem lehetett: segédmunkásként dolgozott a metróépítkezésen, majd fröccsöntő volt. Az enyhülés szokásos fokozatai következtek: először, 1963-tól vidéken, a Miskolci Nemzeti Színházban engedték közönség elé, majd 1964-től az angyalföldi úgynevezett munkásszínházban, a József Attila Színházban játszott. 1965-től a Vígszínház színésze, 1990-től szabadúszó volt.

Az SZDSZ jelöltjeként 1990 és 1994 között Újlipótváros egyéni országgyűlési képviselője volt.

Nehéz lenne fölsorolni valamennyi színpadi és filmszerepét. A már említett Orfeusz mellett - a teljesség igénye nélkül - színpadon eljátszotta Raszkolnyikovot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében, Rómeót Shakespeare Rómeó és Júliájában, Asztrovot Csehov Ványa bácsijában, Antoniust Shakespeare Antonius és Kleopátrájában, Félix Ungert Simon Furcsa párjában, vagy Salierit Shaffer Amadeusában. Filmen játszott a Forró mezőkben (1948), a Föltámadott a tengerben (1953), a Budapesti tavaszban (1955), a Dollárpapában (1956), A tizedes meg a többiekben (1965), az Egy magyar nábobban (1966), a Kárpáthy Zoltánban (1966), a Hideg napokban (1966), az Isten hozta, őrnagy úr!-ban (1969), a Szerelemben (1971), a Hét tonna dollárban (1974), a Három nővérben (1975), a Színes tintákról álmodom-ban (1980), a Hét akasztott (1989) és A Hídemberben (2002).

Darvas Iván számos kitüntetés birtokosa volt: 1955-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjjal, 1969-ben Érdemes művész, 1975-ben Kiváló művész 1978-ban és 1998-ban Kossuth-díjjal, 1995-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje csillaggal kitüntetéssel, 2003-ban Prima Primissima-díjjal honorálták kivételes színészi pályáját - hogy csak a legfontosabb kitüntetéseit említsük - majd 2000-tól egyike lehetett az első tizenkét olyan színésznek, illetve színésznőnek, akik a Nemzet Színésze, illetve Színésznője címet tudhatták magukénak.

Darvas Iván sokoldalú művész volt: színházi és filmszerepei mellett remekül rajzolt, karikatúrákat készített, Lábjegyzetek címmel önéletrajzi regényt írt, színdarabokat fordított és rendezett - a magyaron kívül pedig négy nyelven: németül, angolul, csehül és oroszul beszélt.

"Azért lettem színész, mert nagyon rossz kisfiú voltam. Úgy láttam, hogy ez egy olyan pálya, ahol el lehet slisszolni a feladatok mellett. Soha nem tételeztem volna fel, hogy ezért életműdíjat lehet kapni. Az igazság az, hogy azt csináltam, ami jól esett: rosszalkodtam. A rosszalkodást még viszonylag jól meg is fizették, és lám, a végén még életműdíjat is lehet kapni" - tekintett vissza pályájára 2006. májusában.

Mindannyiunk bánatára Darvas Ivánt többet sosem láthatjuk rosszalkodni.