Fodor Gábor: „A Kóka által képviselt folytonosság kiviszi az SZDSZ-t a Parlamentből”

Puzsér Róbert: A felhajtásról, ami most az elnökválasztással kapcsolatosan történik, az a véleményem, hogy  egy új jelenség a magyar demokrácia történetében. Mintha országgyűlési választásra készülnének a jelöltek. Ilyen kampányturné elnökválasztás kapcsán talán még nem is volt. Hetek óta folyik a kampányolás országszerte.

Fodor Gábor: Azért van ez így, mert elég jelentős a tét. Két különböző személyiség két különböző programmal versenyez. Más vagyok én, más Kóka János, és más, amit képviselünk. Én azt gondolom, hogy kifejezetten jó gyakorlat, amit az SZDSZ próbál meghonosítani, hogy van verseny a párton belül, mégpedig érdemi verseny. Nemcsak egy formális indulás, hogy valaki elindul a biztonság kedvéért, hanem egy kemény, komoly verseny, és én nagyon üdvözlendőnek tartom azt, hogy a kérdésben is megfogalmazásra került, ami eddig szokatlan volt a magyar demokráciában. Márpedig az, hogy politikai kérdéseket nyíltan vitatunk meg. Én szavazóként nem is szavaznék arra a pártra, ahol nem tudom, miért dőlnek el bizonyos kérdések.  Amikor ez a kampány elindult, elmondtam, hogy én egy új fejezetet szeretnék nyitni az SZDSZ történetében elnökként. És nagyon szeretném, ha mögém állnának a küldöttek. Az új fejezet abban állna, hogy nyissunk új stílust: tehát nincs személyeskedés, de van kemény politikai vita. Ezeket el lehet, és el kell intézni a nyilvánosság előtt. A kampányba övön aluli ütéseket nem vagyok hajlandó bevinni – egyébként sem vagyok ez a tipus -, se előtte, se utána nem fogok élni ilyen eszközökkel. Amikor pedig én kapom, félrenézek és nem foglalkozom velük.

P.R.: Szóval kapott öv alatti ütéseket.

F.G.: Persze. A leköszönő pártvezetés részéről, és mások részéről is látom és hallom ezeket. Amikor arról folyik a vita, hogy kinek milyen a munkabírása, én soha nem szoktam mások idegállapotát szóba hozni, sem egyéb ilyen színvonalú kérdéseket. Pont ezek azok a dolgok, amiket el akarok kerülni. Tehát itt érdemi politikai vitáról folyjék a szó, de ízlés- kérdésekről és személyeskedésekről én nem akarok senkivel sem vitatkozni. Ez azok számára szégyenteljes és megalázó – és szégyelljék is magukat ezekért az ügyekért -, akik ezt mondják.

P.R.: Amikor Demszky Gábor pártelnök lett, nagy lelkesedéssel vágott bele a párt megreformálásába, illetve a harmadik utas, középre húzó politikába. Aztán ez pirruszi győzelemnek bizonyult, mert belülről olyan erőkkel fúrták meg, hogy egy évig sem volt elnök. Lehet arra számítani, hogy egy esetleges győzelem sem jelent semmit, mert az SZDSZ visszagravitál ahhoz a kunczei vonalhoz, amely jellemzi most már több, mint 10 éve?

F.G.: Nem, szerintem ez nem történhet meg. Az elmúlt 10 évre pontot kell tenni. Az SZDSZ támogatottsága az elmúlt tíz évben harmadára esett. Az én politikai programom ebben különbözik jelentősen Kóka Jánosétól. Ugye Kókát a leköszönő pártvezetés támogatja azzal a felkiáltással, hogy ő képviseli a folytonosságot. Nos, ez az a folytonosság, ami kiviszi az SZDSZ-t a Parlamentből. Én a változást képviselem. A változásnak arról kell szólnia, hogy hitelt, lelkesedést, erőt kell újra feléleszteni és megtalálni az SZDSZ tagságban, az emberekben és a támogatókban. Bennük nagyon sok erő, kreativitás, tisztesség, tenni akarás van. Ennek akarok én újra teret adni, hiszen látom körülöttünk azokat a tehetséges, kiváló embereket, akik ezt meg tudják jeleníteni. Én az ő elnökük akarok elsősorban lenni. Vissza akarom adni az optimizmust és a jókedvet ennek a pártnak. Én ezt a kampányt is optimistán és jókedvűen csinálom, és nem is vagyok hajlandó ebből engedni. Az emberek számára fontos az, amit mi kisugárzunk és belül átélünk. Belül is úgy kell viselkednünk, ahogy kifelé elvárjuk ezt másoktól, hogy ilyen normarendszer szerint tevékenykedjenek.

P.R.: Kóka János az Indexnek adott videointerjújában egyfajta lebegtető utalást tett arra, hogy ő már politikai karrierjének megkezdése előtt felhalmozott egy nagyobb pénztőkét, ezáltal politikai függetlenséget szerzett, melynek köszönhetően neki nem kell pénzért kucsorogni a különböző befektetőknek, tehát önmaga tudja a kampányt finanszírozni. Ezzel kvázi arra utalt, hogy Ön nem független politikailag, illetve gazdaságilag, tehát, akik Önt most támogatják, majd be fogják nyújtani a számlát.

F.G.: Én ezt az érvelést János részéről megalapozatlannak tartom. Ez a hozzáértés hiányáról árulkodik. Először is: a politikai függetlenség szép dolog. Nem hiszem, hogy engem bárki azzal vádolhatna, hogy bármilyen politikai függőségi viszonyom van, hiszen ha van politikus ebben az országban, aki vállalt kockázatot az elveiért, és mert is lépni, az én vagyok. A rendszerváltás idején, vagy 1993-ban, mikor én a Fideszből kiszálltam, vagy amikor látható volt, hogy a miniszteri munka nem folytatható, én felálltam, és szembefordultam Horn Gyulával, és az akkori kormányzattal. Sorolhatnám ezeket a stációkat. Azt gondolom, hogy az én pályafutásom kellően hiteles, nekem ezügyben magyarázkodni valóm nincsen. Ráadásul azok, akik engem segítenek és támogatnak, nem azért teszik, hogy számlát nyújtsanak be, hanem azért, mert ugyanazokban az eszmékben hisznek, amelyeket én komolynak gondolok. Olyan segítőim és támogatóim vannak, köztük jelentős nagyvállalkozók is, akik egyébként megjelentek a médiában is, és vállalták is, hogy nyilatkoznak erről. Ők nem álllami megrendelésekből szerezték a vagyonukat. Nem vettek részt jelentős állami programokban, hanem függetlenül, mindenféle állami támogatástól, megrendeléstől váltak nagyvállalkozókká. Ők egyszerűen liberális meggyőződésű emberek. Büszke vagyok ezekre.

P.R.: Én csodálkozom ezen. A kampánypénzek fogalomköre mindig esetleg egy önkormányzati választáson, de leginkább parlamenti választáson merül fel. Pártelnök választáson ugyan milyen kampánypénzekre lehet szükség? Olyan embereket kellene meggyőzni egyik vagy másik jelöltnek, akik akár évtizedek óta részt vesznek az SZDSZ munkájában. Nekik ebbe a dologba bele kell látniuk. Erre pénzt fordít egy párt, vagy befektetők, hogy meggyőzzék az SZDSZ-es helyi politikusokat arról hogy a központi politikának melyik irányvonala a helyes?

F.G.: Kampány ma már mindenhez kell, ilyen világban élünk. A mi kampányunkhoz is kell pénz. Nem jelentős összegről van szó egyébként, de kell valamennyi pénz. Kell ahhoz, hogy újságot csináljunk, amire büszkék is vagyunk, kiváló újságot csinálunk. Hiányt pótlunk vele. Az SZDSZ-nek évek óta szüksége lenne egy belső kiadványra, mi megcsináltuk. Letettük az asztalra, megmutattuk hogyan kell egy ilyet elkészíteni. Nagyon jó visszhangja van, két számot is megjelentettünk. Kell ahhoz is, hogy az ember az országot járja. Dolgoznak körülötte lelkes fiatalok, hozzáértő profik, nekik is szükségük arra, hogy költségeiket valahogyan valaki megtérítse.

P.R.: Utalt arra nemrég, hogy szeretné visszacsábítani az SZDSZ be azokat a politikusokat, akik nagyot csalódtak az elmúlt 15 év során. Felmerült Kiss János, Tamás Gáspár Miklós, Kőszeg Ferenc neve is.

F.G.: Ez is egy ambícióm. Szükség van azokra, akik elmentek tőlünk, mert ők nem csak önmagukat jelentik – Tölgyessy Péter, Hack Péter, vagy Tamás Gáspár Miklós – hanem azokról az ezrekről is szó van, akik miattuk szavaztak az SZDSZ-re. Tudom, sokan közülük már soha nem lesznek párttagok. De jöjjenek, vegyenek részt a munkában, segítsenek, akár szakértőként akár támogatóként, járnak el a rendezvényeinkre. Például az én újságom első számában Kiss János adott interjút. Ez egy fantasztikus dolog, ilyen évek óta nem fordult elő hogy bármilyen SZDSZ-hez közeli lapban feltűnt volna. A második számban Kőszeg Ferenccel készült interjú, ami szintén nagyon fontos. Ezek mind egyértelmű és határozott üzenetek.

P.R.: Amikor legutóbb arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy ha esetleg nem nyerne, akkor van- e helye a jövő, Kóka János által vezetett SZDSZ-ében, akkor azt az amerikai elnökválasztási kampányokhoz méltó választ adta, hogy természetesen nyerni fog, és nem gondolkodik vereségben. Én most újra felteszem.

F.G.: Én győzni akarok és győzni is fogok. Én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, amikor teljes energiával a győzelemre koncentrálok , hogy legyen egy titkos forgatókönyv magamban arra vonatkozólag, hogy mi lesz ,ha nem ez lesz a végeredmény. Ez lesz.

P.R.: Vannak kéznél adatok melyek előre jelezhetik az esetleges végeredményt?

F.G.: Vannak. Nem tudunk semmit sem biztosan, de ma már világosan látható az, hogy a szavazóink körében az én támogatottságom jelentősen nagyobb, mint Kóka Jánosé. Ezt a legszélesebb közvéleménykutatások is visszaigazolják. Az én személyes népszerűségem nagyságrendekkel nagyobb.

P.R.: Csakhogy a választmány dönt, nem a szavazók.

F.G.: De nem mellékes, hogy a szavazók például arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznának: amelyiket én vezetem, vagy amelyiket Kóka János, ott is masszív többség arra szavazna, amelyiket én vezetem. Ez a küldöttek szempontjából sem mellékes kérdés, hogy kit akarnak elnöknek. Az elnök egy arc, aki megtestesít valamit. Tőle reméljük, hogy növelje a párt támogatottságát. A küldöttekről nincs közvéleménykutatás, és természetesen mindenféle más szempontok is szerepet játszanak abban, hogy kit választanak. Járom az országot és igyekszem mindenkit meggyőzni személyesen is arról, hogy engem támogasson.