Frindzseljünk együtt!

Kezdjük egy kis nyelvészettel, az a filozófusoknak is segíteni szokott. A „frindzs” angol eredetű szó, pontos magyar jelentése még alakulóban van. Főnévként arra az összművészeti kavalkádra utal, amely a tavasz első napjaiban a főváros szívének kulturális vérellátásáért felel.

Igeként – frindzsel vagy frindzsezik – három jelentése körvonalazódik. Az egyik: „gátlásait levetkőzve megmutatja, amit tud és/vagy nem tud”, a másik kettő pedig arra vonatkozik, ami több ezer laikus művészetzabáló illetve jónéhány művészeti szakember március végi tevékenységét jellemzi. A laikus érdeklődők esetében a „frindzsel” ige a „nyitott szemmel, füllel és szellemmel bóklászik legalább hét helyszín között és figyel” jelentésben értendő, míg a zsűrinek kinevezett szakemberek esetében a szó jelentése inkább „türelemmel és hallatlan önuralommal végigüli, ahová beosztották”.

A szó 2006 tavaszán született, amikor a Budapesti Fesztiválközpont szervezőgárdája úgy döntött, itt az ideje, hogy az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál „melléktermékeként” 1947-ben létrejött peremfesztivál ideája Magyarországon is meghonosodjon, amivel azt is bevállalták, hogy három napig nem alszanak, inkább szerveznek. Merthogy szervezni volt mit: a harmadik nap végén, nagyjából éjféltájban az első magyarországi Frindzs utolsó produkciója egészen pontosan a 196. volt a sorban. Rövid fejszámolással kideríthető, hogy ez annyit tesz: a Frindzs ideje alatt, vagyis péntek déltől vasárnap éjfélig átlagban és folyamatosan – hangsúlyozom: átlagban és folyamatosan! – óránként három különböző előadás közül lehetett választani.

A legsúlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló élménnyel az a performer sújtotta a közönséget (és a zsűrit), akinek az előadása egyetlen cselekvéssorból állt: betekerte celluxszal a fejét, ráhelyezett egyforintosokat, végül magára öntött egy üveg lekvárt. Hogy ez művészet-e, azt nem tudom, vitatkozzanak róla az esztéták.

De a Frindzs talán éppen azért annyira fontos, mert lehetőséget ad az embernek, hogy szabadon végiggondolja, vagy akár kipróbálja, meddig is terjednek a művészet határai. És hogy ennek végiggondolására igenis szükség van, azt jól mutatja, hogy idén majd’ kétszer annyi jelentkező volt, mint tavaly, így a fesztivál hatvan órája alatt összesen 350 produkciót láthatunk, hallhatunk, érezhetünk, szagolhatunk.

S hogy ezen túl miben különbözik a Frindzs 2.0 az 1.0-ás verziótól? Talán és remélhetőleg csak annyiban, hogy az idei Frindzset nem Pesten, hanem Budán, az újra Millenárisra keresztelt Jövő Háza komplexumban és a Marczibányi téren kell keresnünk. Mert idén is lesz sok fellépő és még több néző, idén is lesznek díjak (komoly fellépési lehetőségekkel), idén is van szép műsorfüzet, amit lehet lapozgatni, idén is lesz zsűri, akikkel lehet beszélgetni és akiket lehet utálni (vagy szeretni), idén is be kell tartani a Frindzs házirendjét, és idén is lehet a különböző helyszínek között fejvesztve rohangálni, egymással ismerkedni, vagy egyszerűen csak üldögélni a nyüzsgésben és a koratavaszi napsütésben, bambulni és elgondolkozni a művészet mibenlétén.