Ne számítsanak különnyomtatványra az ekhósok

A bevallás során nyilatkozni kell arról, hogy mekkora bevétel után alkalmazták az ekhót, illetve mennyi volt a munkavállalótól elvont, fizetett ekhó (alapesetben a bevétel 15 százaléka, de nyugdíjasok vagy a járulékplafont elérők esetében 11 százalék). Ugyanezen a lapon kell színt vallani arról is, hogy az ekhós jövedelemből mekkora összeg után nem lett volna jogosult ekhót fizetni az adózó, majd a büntetés mértéke alapján a megfelelő rubrikában újra fel kell tüntetni az összeget, illetve a rá jutó különadót. Ennek mértéke 18, illetve 9 százalék lehet: előbbit azon jövedelmek után kell leróni, amelyeket olyan tevékenység után szerzett az adózó, ami nem tartozik az ekhós körbe (a FEOR-besorolás alapján nevesíti a 25-féle tevékenységet az ekho-törvény, a lista szerepel a bevallás magyarázó részében is), illetve a 25 milliós éves jövedelemlimit feletti rész is ide tartozik. A 9 százalékos büntetést kell alkalmazni minden más esetben (ami kissé homályos, de vélhetően ebbe a körbe tartozik, ha nem készült az ekho választásáról szóló nyilatkozat). Fontos, hogy ezeket a jövedelmeket az szja hatálya alá tartozó bevételként kell figyelembe venni, de az utánuk befizetett, a magánszemélyre eső ekhóból 11 százalékot szja-előlegként el kell számolni (vagyis ennyivel csökken a tényleges adófizetés).

Bár ettől az évtől több pontján is módosult az ekho-törvény, ezek a rendelkezések a tavalyi évi jövedelmek elszámolásánál még nem játszanak szerepet. Ilyen például a minimálbér figyelembevétele: tavaly ugyanis még nem kellett havonta a minimálbért fizetni a munkavállalónak, hogy az a feletti jövedelmére alkalmazhassa az ekhót. Az idei márciusi kifizetésektől ez már kötelező.

Érdekes eleme egyébként ennek a módosításnak, hogy a munkaadó csak a januártól érvényes 65 500 forintot köteles megadni, miközben tavaly július óta már életbe lépett a középfokú garantált bérminimum is, ami most szakmai gyakorlattól függően elérheti a 75 ezer forintot is. Az ekho-törvény ugyanis minimálbért említ, márpedig az szja-törvény értelmező rendelkezései szerint minimálbéren - a törvény külön rendelkezésének hiányában is - az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege értendő. A munkaadó persze a minimálbérnél nagyobb, az általános szabályok szerint adózó összeget is fizethet, de nem köteles. Ezzel összefüggésben oka fogyottá vált a munkavállalók nyilatkozattételi kötelezettsége a gyakorlati időről a közép-, illetve felsőfokú garantált bérminimumnál. A béremelés mértéke ugyanis attól függ ezekben az esetekben, hogy az alkalmazott rendelkezik-e 2 éves gyakorlati idővel; az ekho-törvény azonban nem "szól" garantált bérminimumról, ezért nem kell igazolni a szakmai múltat.A bevallás során nyilatkozni kell arról, hogy mekkora bevétel után alkalmazták az ekhót, illetve mennyi volt a munkavállalótól elvont, fizetett ekhó (alapesetben a bevétel 15 százaléka, de nyugdíjasok vagy a járulékplafont elérők esetében 11 százalék). Ugyanezen a lapon kell színt vallani arról is, hogy az ekhós jövedelemből mekkora összeg után nem lett volna jogosult ekhót fizetni az adózó, majd a büntetés mértéke alapján a megfelelő rubrikában újra fel kell tüntetni az összeget, illetve a rá jutó különadót. Ennek mértéke 18, illetve 9 százalék lehet: előbbit azon jövedelmek után kell leróni, amelyeket olyan tevékenység után szerzett az adózó, ami nem tartozik az ekhós körbe (a FEOR-besorolás alapján nevesíti a 25-féle tevékenységet az ekho-törvény, a lista szerepel a bevallás magyarázó részében is), illetve a 25 milliós éves jövedelemlimit feletti rész is ide tartozik. A 9 százalékos büntetést kell alkalmazni minden más esetben (ami kissé homályos, de vélhetően ebbe a körbe tartozik, ha nem készült az ekho választásáról szóló nyilatkozat). Fontos, hogy ezeket a jövedelmeket az szja hatálya alá tartozó bevételként kell figyelembe venni, de az utánuk befizetett, a magánszemélyre eső ekhóból 11 százalékot szja-előlegként el kell számolni (vagyis ennyivel csökken a tényleges adófizetés).

Bár ettől az évtől több pontján is módosult az ekho-törvény, ezek a rendelkezések a tavalyi évi jövedelmek elszámolásánál még nem játszanak szerepet. Ilyen például a minimálbér figyelembevétele: tavaly ugyanis még nem kellett havonta a minimálbért fizetni a munkavállalónak, hogy az a feletti jövedelmére alkalmazhassa az ekhót. Az idei márciusi kifizetésektől ez már kötelező.

Érdekes eleme egyébként ennek a módosításnak, hogy a munkaadó csak a januártól érvényes 65 500 forintot köteles megadni, miközben tavaly július óta már életbe lépett a középfokú garantált bérminimum is, ami most szakmai gyakorlattól függően elérheti a 75 ezer forintot is. Az ekho-törvény ugyanis minimálbért említ, márpedig az szja-törvény értelmező rendelkezései szerint minimálbéren - a törvény külön rendelkezésének hiányában is - az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege értendő. A munkaadó persze a minimálbérnél nagyobb, az általános szabályok szerint adózó összeget is fizethet, de nem köteles. Ezzel összefüggésben oka fogyottá vált a munkavállalók nyilatkozattételi kötelezettsége a gyakorlati időről a közép-, illetve felsőfokú garantált bérminimumnál. A béremelés mértéke ugyanis attól függ ezekben az esetekben, hogy az alkalmazott rendelkezik-e 2 éves gyakorlati idővel; az ekho-törvény azonban nem "szól" garantált bérminimumról, ezért nem kell igazolni a szakmai múltat.