Keleti Éva képei

A fotográfus megvallotta az MTI-nek, a megnyitón szembesült azzal, hogy az Operaházból nincs egyetlen, énekesről, vagy előadásról készült képe sem a tárlaton, pedig nagyon sokszor megfordult a patinás épületben, sok barátja volt az énekesek között, de úgy látszik, hogy leginkább a mozgás, a tánc izgatta.

A másik szerelme a színház lett, azon belül is a színész, mint ember foglalkoztatta, a harmadik szerelme pedig a múlt és annak föltárása, ilyen a cigánytábor, a Dagály fürdő kinti medencéjének közönsége, köztük egy kicsit ázott Szabad Népet olvasó férfi, vagy az indiai iskola, megannyi fotó távirati irodás korszakából, amely az 1950-es évek legelejétől 1976-ig tartott.

Keleti Évát pszichológiai érzéke, érzékenysége segítette abban, hogy a színészek elfogadták személyét és átadták magukat neki, vagyis a lencséje elé álltak. "Ha a látogató megnézi a színészekről készített fotóimat, látszik, hogy mindegyik pozitív, szerettem őket, nem láttam bennük rosszat" - tette hozzá.

Lakásukon fotózta Ruttkai Évát és Latinovits Zoltánt, a színészkirálypárt. Már nagyon nehezen viselték el egymást, s akkor a fotográfus megkérte Ruttkait, vegye a kezébe a komódon álló képet, amelyen a két művész mint Rómeó és Júlia tündököl. Keleti Éva fotóján az a mélységes döbbenet látszik a pár arcán, amikor tudatosul bennük az egykori nagy szerelem. Ezt a döbbenetet váltja ki a nézőből a fotográfus alkotása is.

Keleti Éva sokszor megfordul az MTI fotóarchívumában, s maga számára is meglepetés volt, amikor megtalálta Hofi Géza fényképét, az Ascher családról, köztük a kisfiú Tamásról - aki ma neves rendező - készített fotóját vagy egy balfi felvételt, amint Horváth Teri színésznő kukoricát morzsol az övéi közt. Ezeket is kitette a mostani tárlaton.

Várkonyi Zoltán rendezőt kártyával a kezében fotózta le, a kép azt sugallja, hogy ő irányítja a színházi világot. Vagy ott van a falon a többi színházrendező fotója, elsősorban a kezük van a kép középpontjában: Ádám Ottó inkább befelé fordítja a kezét, Kapás Dezső fátyolos fotója az "eltűnök hirtelen" érzetét sugallja, míg Horvai István mintha az égből imádkozná le a tehetséget - mondja a fotográfus, hozzátéve, hogy a rendezők kezén túl mindig a művészek szemét figyelte, azt, hogy mit lát a szemükben és ezt próbálta visszaadni a képeken.

Keleti Évának ilyen kiállítása, mint a mostani, már régen volt. Inkább személyekhez kötött tárlatokat állított össze, mint például december 30-án Ruttkai Éva Kossuth-díjas színész képeiből a művésznő 80. születésnapjára emlékezve, a Víg Színházban.

Korábban az MTI kiadásában megjelent Darvas Iván Emlékkönyv fotóit válogatta és szerkesztette meg saját képeiből. Pár évvel ezelőtt pedig a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara fotóriporteri- és képszerkesztői szakának megnyitója alkalmából állított ki 30 képet a magyar színház- és táncművészet hallhatatlan alakjairól.
Keleti Éva munkásságát számtalan szakmai díjjal, mint a Táncsics Mihály- és a Balázs Béla-díj, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (Polgári Tagozat) kitüntetés birtokosa. Művészetének egyetemes elismerését jelzi a hollandiai Arany Tulipán- és a prágai J. Krupka-díj.
A Volt egyszer... című kiállítása március 20-ig tart nyitva a Társalgó Galériában, a II. kerület, Keleti Károly utca 22. alatt.