"A szélsőségek komoly veszélyt jelentenek"
Interjúnkban Cristian Pîrvulescu politológust autonómiáról, szélsőségekről, Trianonról, valamint a román politikai elit múltjáról és jövőjéről kérdeztük.
2009. augusztus 2. vasárnap 18:45 - Kőrösi Viktor Dávid
A tusványosi fejlemények értelmében mit a különbség a román és a magyar autonómia-felfogás között?
Cristian-Romulus Pîrvulescu
1965-ben született, román politológus, újságíró, egyetemi oktató, a Pro Democraţia Alapítvány vezetője 1999 óta. A rendszerváltás utáni civil szféra aktív és meghatározó alakja, sokan az egyik leghitelesebb romániai elemzőnek tartják az 1990 utáni időszakban. Jelenleg két televíziós műsor házigazdája, a közszolgálati TVR 1 Săptămâna Politică, valamint a Realitatea Numele meu című heti rendszerességű adásaiban elemzi a politikai eseményeket, trendeket.
Forrás: Wikipedia
Ehhez a nemzetiség fogalmát kellene meghatározni, de ez is egy nehéz feladat. Van annak ugyanis egy polgári és egy etnikai jelentése. Sok alkotmány nemzetállamként definiálja az államot, s ilyen Románia alkotmánya is. Sok politikus inkább etnikai, semmint polgári értelemben gondol a nemzetállamra, s a Romániában élő magyar kisebbség számára is etnikai kérdés a nemzet fogalma, azt jelenti ugyanis, hogy „nem románnak lenni”.
Traian Băsescu államelnök tehát ezekkel a fogalmakkal játszott a tusványosi fellépésekor, ezzel provokálva a magyarokat. Emlékeztette a résztvevőket arra, hogy az alkotmánya első paragrafusa egységes nemzetállamként határozza meg Romániát.
Az államelnök számára ez egyébként része az elnökválasztási kampánynak, s teljesen világos, hogy az Erdélyben élő román nacionalisták szavazataira hajt, amelyek minden jelölt számára létfontosságúak ahhoz, hogy nyerni tudjanak.
Érzékeny kérdés, de mégis: sokan gondolják Magyarországon, hogy az autonómia elutasítását a trianoni döntés során megszerzett területek elvesztésének a félelme diktálja.
Erre az attitűdre vonatkozóan nincs kutatás, azonban pár évvel ezelőtt egy kolozsvári társadalomkutató intézet publikálta egy közvélemény-kutatását, amely nagyon érdekes eredményeket mutatott ki. E szerint a románok és magyarok többsége számára szükséglet a nemzetiség etnikai meghatározása. Ez azt is jelenti, hogy a román lakosság többsége számára a területi autonómiáért való küzdelem revizionista törekvés, s a
Versailles-i szerződések felülírására irányulnak.
Azt gondolom, hogy a románok között nem csak pár éve, de ma is igen elterjedt ez a fajta látásmód. 2008-ban, amikor Koszovó kinyilvánította függetlenségét, a románság többsége elutasította azt, félve attól, hogy ugyanaz a forgatókönyv Romániában is lejátszódhat.
Ennyire nehéz meggyőzni a politikai döntéshozókat arról, hogy a területi autonómia és a nemzetállami fogalmak mit is jelentenek valójában, politikaelméleti értelemben?
A politikusok racionális gondolkodású emberi lények, viszont használnak egy kettős nyelvezetet: van egyfajta nyelvezet a magánéletben, s van egy nacionalista, amely pedig a közember számára szól. Ez azért van, mer nem igazán értik a romániai közösségek mibenlétét, s nem ismerik fel Románia nemzeti érdekeit. Ennek az oka az, hogy hiába a racionalitás, ezek a politikusok nem professzionálisak, azt gondolják, hogy nacionalizmus nélkül nem nyerhet valaki a választásokon. Önöknél, Magyarországon is megvan ez a gondolkodás, a Fidesznél is létezik ez a fajta kettősség a nemzetállam, a nemzeti érdek, s a nemzetiségek fogalmát illetően.
Az összes kelet-európai államban, így Romániában, Magyarországon, Csehországban, Bulgáriában, sőt, még a nyugati Hollandiában is hiányoznak az eszmei irányok mentén megszervezett pártok, helyettük pragmatista pártok léteznek. Ezek a pártok nem értékekért, hanem az erőforrásokhoz való hozzáférésért küzdenek.
A társadalmi igény hozza ki ezt a pragmatizmust a politikusokból?
Sokan azt gondolják, hogy a csak a felmérések számítanak. Ezt hívják „a felmérések demokráciájának”, illetve a „felmérések Romániájának”. Ugyan a felmérések nem az igazságot mutatják, a politikai programokat mégis hozzá igazítják a döntéshozók, s nem pedig a tényleges, valódi helyzethez. Ez valójában a fentebb említett, nacionalista kettős nyelvezet lényege.
Szükség van tehát a nacionalista nyelvezetre – így például a román alkotmány első paragrafusának nacionalista interpretálására –, hiszen az erdélyi románok támogatása nélkülözhetetlen a választási győzelemhez. Az erdélyi román pedig nacionalista, ezért az ő megszólításához nacionalista retorika szükséges – tartja a közgondolkodás.
Azáltal, hogy a politikusok a valóság helyett a statisztikáknak megfelelően döntenek, olyan hangulatot tudnak teremteni, amely normális esetben nem létezne. Úgy értem lehetséges, hogy a társadalom számára nem lenne szükség a nacionalizmusra, ha a politikusok nem úgy cselekednének, ahogy cselekszenek.
Igen, így gondolom. A nacionalista politika nem a stabil politika érdekeit szolgálja, mert nem kínál megoldásokat, csak kérdéseket és problémákat vet fel. Románia-szerte probléma a részvételi hajlandóság. A júniusi európai parlamenti választáson a választásra jogosultak csupán 27 százaléka szavazott, ami tragédia. A 2008. novemberi parlamenti választáson 40 százalék voksolt. Ez azt jelenti, hogy ez a fajta politika egyre kevésbé tudja megszólítani a választókat.
Ez tehát azt jelenti, hogy a döntéshozóknak változtatniuk kellene. Miben?
A politikusaink a kilencvenes évek elejéről származnak, az átmenet időszakából, illetve a kommunizmus idejéből. Annak ellenére, hogy a régi politikusok rendszerváltás előtti ellenállása nagyon fontos volt, megpróbáltuk kicserélni a politikai osztályt – ami még most, 2009-ben is fontos kérdés. Ugyan új választási rendszer van érvényben, de ez még önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az elit lecserélődjön, hiszen az ő kezükben vannak a társadalmi és gazdasági rendszerek.
Ez nem demokrácia, ezt pártokrácia, a rendszer a pártok hatalmáról szól, nem a nép hatalmáról. A népnek Romániában nincs igazi hatalma.
A PNL új elnöke nem lehet egyike az új generációnak?
Ő valójában nem új politikus, az ő politikai gyökerei is a kilencvenes évek elejéről erednek. Az elnökválasztási kampány egyetlen új politikusa Radu herceg. A néhai Mihály király unokaöccse nem volt politikus. Viszont a felmérések szerint a szavazatok 5-10 százalékára számíthat, tehát nem egy Traian Băsescuhoz mérhető erejű jelölt.
Mi várható a jövőben? Közeleg egyfajta változás?
Nos, az világos, hogy a világgazdasági válság közepette a társadalomnak szüksége van a – politikai értelemben értve – új életre. Nincs azonban konkrét elvárásuk ezt illetően, míg a politikusok képtelen véghez vinni a váltást, hiszen megvannak a már berögzült szokásaik.
A helyzet kulcsa az ő kezükben van, viszont nem is áll érdekükben a változás. Minél alacsonyabb a választói kedv, az annál jobb számukra, hiszen sokkal kevesebb pénzbe kerül a szavazatvásárlás. Nagyobb részvételnél több szavazatot kellene megvásárolni, ez pedig jóval drágább.
A neo-fasiszta szélsőséges csoportok igen népszerűek Romániában, ez a kötődés már-már hagyományosnak mondható. A veszélyes az egészben az, hogy ők jelentik igazi alternatívát. A szélsőségek megpróbálják elhitetni a társadalommal, hogy ők jó választás, s ezt sokan el is hiszik nekik. Sokan gondolják például azt, hogy
Gigi Becali jó vezető lenne. Ez nagyon veszélyes dolog, mert a szélsőségek nem érdekeltek a román demokrácia fennmaradásában, s nincsenek társadalmi, politikai és gazdasági terveik sem. Ha a nép valóban ilyen vezetőket akar, akkor a társadalom jövője komoly veszélyben van.