Mindenesetre számomra nyilvánvaló, hogy a felzárkóztatási programok hibái hozzájárultak a jelenlegi állapotok kialakulásához. Valahogy olyan ez az egész, hogy van egy rosszcsont gyerekünk, akit szeretnénk olyan szintre emelni, melyet a többi, nagyobb gyermekközösség már elért. Azonban ezt úgy akarjuk elérni, hogy folyamatosan simogatjuk a rosszcsont gyerek fejét, támogatásunkról biztosítjuk, kedvezményeket biztosítunk számára és tömjük fagylalttal. Retorzió, a beilleszkedés, tanulás, eredmények hiánya miatti büntetés nem szerepel eszköztárunkban, csak a támogatás, esetleg a kirekesztés, de a szankció sehol. A gyerek meg elkanászodik, mert így is elvan, semmilyen teher nem hárul rá annak érdekében, hogy változtasson az életmódján.

A hibás tehát mindig a nevelő, a befolyásoló személy, szervezet, mely helytelen eszközökkel igyekszik terelni a számára, vagy a többség által elfogadott rend irányába egy kisebbséget. Röviden a politika a felelőse a jelenlegi helyzetnek, pártállástól függetlenül. Ugyanis egyetlen politikai erő sem volt tisztességes a cigánysággal, illetve - a társadalomba való betagozódásukra tett kísérletek kapcsán - egyetlen érintett csoporttal szemben sem.

Mert ami most van, azért a politika a felelős. Amíg olyan cigány vezetőket tűrnek meg maguk mellett, mint a Lungo Drom vezetőjét, a „kegyelmes úr” névre hallgató Farkas Flóriánt, vagy az OCÖ vezetőjét, Kolompár Orbánt, aki ellen most indult büntetőeljárás. Mindezt azokra a cigány szavazatokra való tekintettel tűrik el, amiket a saját hasznukra fordíthatnak. Ergo a politikának kellene változnia, nem a cigányságnak.

A többséget irritálta a „semmiért adni valamit” elve, a kisebbséget meg agyonnyomta a túlzó elvárás, hiszen olyan gyors fejlődést reméltek tőlük az aktuális politikai erők, amikre képtelen lenne akármilyen közösség, rassztól, felekezettől, nemtől függetlenül. Hogy a gyermek párhuzamnál maradjunk: nem lehet egy általános iskolástól elvárni, hogy egyetemi szintű életvitelt folytasson egy 1-2 éves kurzus következményeként. És még ez a párhuzam is sántít, mert ebben az esetben nem szellemi szintekről, okos-buta megosztottságról van szó, amely egyik napról a másikra eltüntethető, hanem a probléma ettől összetettebb kérdésekről szól: más-más társadalmi neveltetésről, egzisztenciális helyzetről, kulturális identitásról. Ha egy népcsoport megszokott egy életvitelt, melyet évszázadokig élt, nem lehet egy politikai ciklus alatt megváltoztatni a véleményét arról, hogy ez a mai társadalmakban már nem működik.

Márpedig erre kényszerítik őket a négy évenként cserélődő politikai érdekcsoportok. Arról szó sem lehet a vetélkedő politikai oldalak gondolkodásmódjában, hogy egyetértsenek a másik stratégiájával, ezért aztán a nyomorult kisebbség négy évenként kap a nyakába egy új elképzelést. Naná, hogy nem veszi komolyan. A biztos számára továbbra is az addig jól bevált rendszer lesz, amit ismer.

A politika mindehhez még társította azt is, hogy eltörölte a kontrollt. Képtelen ellenőrizni, hogy adott kisebbsége elérte-e, amit tervezett vele kapcsolatban. Képmutatóan közöljük, hogy fogalmunk sincs, mennyi roma van a börtönökben, a rendőreink nem kereshetnek ilyen szempontok alapján tettest, nem regisztrálhatnak elkövetőt. Hasonlóképpen nem regisztráljuk, mire mennek el a cigányság felzárkóztatására fordított összegeink, eszközeink, mert nem regisztrálhatjuk őket ezzel a megkülönböztetett módszerrel. Persze jogos, hogy ne egy rassz alapján mérlegeljünk. Azonban, ha ez nincs, akkor jönnek a megkerülős megoldások, melyekkel mégiscsak ellenőrizni vagyunk kénytelenek a teljesítést, azaz képmutatókká leszünk és muníciót adunk a szélsőségeknek, hogy lám, a rend annyira ökör, hogy kékeknek mondja a fehéret. Valahogy még mindig ott a gond, hogy nem tanultuk meg rendesen használni egyes szavakat és félünk azoktól.

És megjegyzem: jogosan. Mert amíg egy újság ezzel a címlappal - Cigányok öltek Veszprémben - megjelenhet egy országban, addig van ok az aggodalomra. Ugyanis nem cigány ölt, hanem egy cigány csoport és nem a cigányságuk okán, hanem a felháborító magatartásuk, bűnöző életvitelük okán. Valahogy így kezdődött ötvenegynéhány évvel ezelőtt is egy iszonyat, mert valaki nem tanult meg fogalmazni újságíró létére, vagy direkt keverte össze a dolgokat az érdekei érvényesítése mentén. Felháborító pontatlanság, szégyenletes szakmaiság, amit egy olyan szintű embertől, mint Bayer Zsolt, akit egyéb írásai kapcsán sokszor irigyeltem körültekintése miatt, most kénytelen vagyok kritikával illetni. Ugyanúgy, ahogy elvtársa, Deutsch Tamás is megtette anno, ami jelzés, hogy Zsolt nem csak most volt ennyire indulatos, hanem visszaeső.

A tisztességes gondolkodásmód az lenne, ha azt mondaná az én Zsolt barátom, hogy ez így nem mehet tovább, „betelt a pohár!” Tessék Orbán Viktornak és Gyurcsány Ferencnek, vagy a Fidesznek és az MSZP-nek ebben a kérdésben összefognia és közös 10-15-20 éves tervet összekovácsolnia, amihez minden áron tartanák magukat. Tisztességes felzárkóztatást kell végrehajtani, vagy beledöglik az ország. És soha többé ilyen címlapot. Egyszer elég volt 1930-valahányban…