Szegény Edouard Ndjodo annyira elkeseredett, annyira elege van a magyar futballközegből, hogy úgy döntött felpakolja a cuccait, kézen fogja barátnőjét és elhagyja az országot. Edouard Ndjodo áldozat, mélységesen megbánta a tettét és a sorozatos incidensek miatt mindenképpen el akarja hagyni ezt a rasszista országot - legalábbis a Nemzeti Sport így állította be a kameruni fiatalember legújabb botrányát.

Edouard Ndjodo már nem először viselkedett úgy a magyar futballpályák közelében, hogy azt még a nemzet Madara, Erdei Zsolt is megirigyelhetné. Emlékezhetünk rá, a tavalyi idényben a Honvéd játékosaként a másodosztályú Ferencvárosnál játszott kölcsönben, amikor összetűzésbe került néhány feldúld szurkolóval. A drukkerek máig nem tisztázott módon bejutottak a Fradi Üllői úti stadionjának öltözőjébe az egyik idegenbeli meccs után és bizony komolyan inzultálták az afrikai játékost. Szóban. Ndjodo viszont már akkor sem szerette, ha a bőrszínét, vagy az édesanyját, esetleg az édesanyjának a bőrszínét vették szájukra a tiszteletlen szurkolók.

Edouardo barátunk ütött, mint kiderült nem utoljára ebben az országban.

Mindeközben az Amerikai Gazdaságkutató Iroda (NBER) kutatói, Edward Miguel, Sebastiaen M. Saieght és Shanker Satyanath már javában publikálták legújabb elemzésüket, mely azt vizsgája, hogy durvábbak-e a futballpályán azok a játékosok, akik polgárháború sújtotta országból származnak. Ennek kiderítésére az öt európai topbajnokság és a Bajnokok Ligája mérkőzéseit választották a 2004-2006 közötti idényekben, ahol a durva szabálytalanságokért kiosztott sárga és piros lapokat számolták. Meglehetősen érdekes eredményeket kaptak.

Ndjodo - áldozat vagy főgonosz?

Ugyan a mi Edouardo barátunk egyik fent említett közegben sem játszott, szülőhazájában Kamerunban azonban elég durva volt a helyzet akkoriban, amikor felnőtt. Állandó zavargások, zaklatott ország: az elemzés szerint neki tehát sokkal nagyobb volt az esélye arra, hogy agresszívabbá váljon a pályán is. A mérkőzéseken azonban a statisztikák és a szurkolók egyöntetű véleménye szerint sem volt durvább az átlagnál, se a Honvéd, se a Fradi, se a Siófok színeiben. Meccsen kívül azonban...

Ki merem jelenteni: Edouard Ndjodo nyugodt, intelligens ember, azaz én kizárólag jókat tudok róla mondani - mondta a kameruniról korábbi kenyéradója, a Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway. Tény, hogy a Kispest mezében nem is verekedett soha. Meg amúgy is, Magyarországon mindig csak bántják szegény afrikai labdarúgókat, akik már-már Mészöly Kálmán aranyköpésévé vált mondatával álmodnak esténként, miszerint ugye "épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket". Persze Kálmán bá' sokszor beszélt már hülyeségeket.

Persze ha úgyis polgárháború van otthon, miért ne jönnének, meg amúgy is: jártak már magyar sporttelepen jó színesbőrű játékosok is. Ráadásul az amerikaiak elemzése szerint nem is Afrika ebből a szempontból a legkritikusabb földrész, hanem Dél-Amerika. A kutatás végeredménye szerint ugyanis a legagresszívebb focisták Kolumbiából származnak. Drog, halál, gyilkosság, na meg persze a kolumbiai nyakkendő: nem a legnyugalmasabb vidék, az biztos...

A dobogón egyébként még az izraeli és a macedón játékosoknak jutott hely, Ndjodo földrészéről pedig Elefántcsontpart és Mali a két legkeményebb focinemzet. Egy mezei játékos egy idényben egyébként átlagosan 2,43 lapot kap, ehhez képest a kolumbiaiak majdnem a kétszeresét.

Agresszió a pályán és a fejekben

Az adatok tehát alátámasztják a háborúkkal való összefüggést, egyetlen kivétel akad csak: egy szelíd ország, ahol kirívóan magas  az agresszióindex. Kanadában ugyanis az elmúlt húsz évben nem igazán volt semmiféle háború, a megoldás tehát abban rejtőzhet, hogy a juharlevelesek nem tudnak focizni.

Trinidad és Tobagóra viszont ezt nem mondhatjuk el, válogatottjuk a 2006-os németországi világbajnokságra is kijutott. A kis karibi szigetország nyerte a felmérés legszelídebb futballországa címet. Pedig ott is a színesbőrűek vannak többségben, mint Kamerunban. Szintén nem túl izgalmas a helyzet ha a magyar viszonylatot vizsgáljuk: fiaink "teljesítménye" szintén az átlag alatt van ebben a tekintetben.

Noha a pályán nem olyan agresszívek a magyarok, verbális értelemben bizony ott lennénk az élvonalban - erről azonban még nem készült elemzés. Edouard Ndjodo azonban úgy döntött, nem várja meg, amíg az elkészül és alátámasztja sérelmeit, ezért inkább továbbáll. Mint mondja, nem tud olyan országban élni, ahol ok nélkül bántják az embereket. A szerződését azért valószínűleg még kitölti, de legkésőbb tavasszal már Ndjodo nélkül kell boldogulnia a magyar focinak.

Ndjodo megy, a törött orr gyógyul

Felmérés ide, felmérés oda, azért valahol igaza volt a fekete srácnak, amikor betegszabadságra küldte a kurvaanyázó László Andrást. A törött orrát kúráló magyarnak legalább így lesz ideje mélyebben elmerülni a NBER publikációjában és saját tapasztalataival kiegészítve újraértelmezni azt.